Nagydobronyi piros rózsa és népi muzsika az emléknapon Bicskén

A bicskei trianoni megemlékezés alkalmával tudatosan szervezett a helyi közösség valóban olyan ünnepséget, amely feltöltötte minden résztvevő szívét-lelkét, s ezek nem csupán magasztaló szavak. Bicske határon túli, azaz 1920-tól elcsatolt testvértelepülése az erdélyi Tusnádfürdő és Réty mellett a kárpátaljai Csap, ahonnan az elmúlt években gyakran oda-visszautakat tettek a személyes barátság okán is a kisebb-nagyobb küldöttségek. Az orosz-ukrán háború árnyékában fájdalmasan beszűkült a látogatások gyakorisága, bár idén is érkeztek a földrajzilag nem távoli, ám a félelem miatt messzivé kárpátaljai vált településről vendégek, egy néhány éves terv megvalósulása révén. Gyönyörű lányok, modellek mutattak be gyönyörű, divatos ruhákat Pál István Szalonna szintén kárpátaljai származású muzsikus és zenekara, ahogyan hívják magukat, bandája csodálatos népzenei kíséretében. Divatbemutatót tartottak a Petőfi Művelődési Központban a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület közreműködésével!

A trianoni békediktátum gyászos napja régnek tűnik, 1920. június 4-e ugyancsak régen volt, ám 1948-1989 között erről sem illett beszélni, noha minden családban van családtag, vagy éppen családalapító az egykoron elszakított országrészből. A majd’ 40 éves hallgatás után felbukott végre az elfojtott sok-sok emlék a szívekből. A hivatalos megemlékezések Nemzeti összetartozás napjaként felszabadítva 2010-től szaporodtak el, emelt fővel nyújtunk kezet a kitartóknak, az ott maradt honfitársainknak, s az anyaországban otthonra lelteknek egyaránt. Bálint Istvánné bicskei polgármester hangsúlyozta ünnepi beszédében közös „szenvedélyünket”, a hazaszeretetet. E nap kapocs az egyharmadára darabolt Magyarország, a Kárpát-medencei magyarság, de a nyugati diaszpóra magyarjai között is, s a drámai emlékek mellett megtaláljuk a szépséget, felmutatjuk a megőrzendő értékeket is. A háborútól fenyegetett kárpátaljai magyarokat (és nemcsak őket) befogadjuk, támogatjuk itt és ott a szükségben, s mindent megteszünk a békéért, fogalmazott a polgármester.

Különleges élmény volt a magas színvonalon játszott népi muzsika hangjai mellett a divatbemutató látványa, amelynek ötlete szintén Bálint Istvánnétól származott egy korábbi élménye kapcsán. A múlt kincsei és a jövő csodái címmel vonultak fel a hordható és gyönyörű ruhákat viselő modellek, a By me treasure angol névvel illetett kollekció darabjaiban. A ruhákat Hrivnák Tünde Pro urbe-djas tervező tervezte, a kárpátaljaiakkal való együttműködés Molnár Eleonóra, a Kárpátaljai Népfőiskola Egyesület felkérésére született meg néhány évvel ezelőtt. A divatbemutatón megjelent az elnök asszony is Bicskén, valamint vele tartott az egyesület alelnöke, Balogh Lívia. 

A By me treasure márka az eredeti kárpátaljai népművészeti motivumokat foglalja a modern és elegáns ruhák csöppet sem erőltetett fazon- és színvilágába. A beregi kézi szőttes, a nagydobronyi keresztszemes kézi hímzések motívumai az évszázadokat túlélő és megőrzött látványvilágot közvetítik a mába. A különleges rózsákat megjelenítő hímzéseket Őrhidi Ágnes hímzőasszony varrta Nagydobronyban, a beregi keresztszemesek a Kárpátaljai Magyar Hímzőműhely alkotói, Vas Veronika, Kovács Marianna és Pribula Szabina jóvoltából ékesítik a klasszikus és minimál vonalvezetésű ruhákat. A kollekció színvilága az édenkert virágainak színeit idézik, mélyzöld, bordó, bézs és rózsaszín fonalak igazodnak ízlésesen a szabásminták nyomán a harmóniát teremtő öltözékekbe.

A vastapsot kiváltó divatbemutató és Pál István Szalonna és bandája muzsikája letörölte a könnyeket, s az összetartozás és értékőrzés emelkedett lelkiállapotát idézte elő a rendezők és résztvevők szándéka szerint. A bicskei református templom udvarán álló trianoni emlékmű és országzászló mellett helyezték el koszorúikat a honi és testvértelepülési megemlékezők a június 4-iki előeste alkonyatában.