Életfát és erdei állatokat festenek a bölcsőde falára

Nincs baj a manókkal, tündérekkel, a mesealakokkal, s semmilyen más egzotikus kedves állattal, de némi tanakodás után úgy döntöttek, hogy maradnak a magyar fauna- és motívumvilágnál. Nem válogattak a világ egyik leggazdagabb népművészeti mintakincséből sem, de több egyéb szempont közrejátszott a papírra vetett tervek elkészítésekor, meséli Kárpáti Berta, a „főalkotó”. Ezúttal ugyanis az édesapa, az ismert művész-tanár Kárpáti József szegődött „segédül” a lánya, Berta mellé, mert ő volt a felajánló.

Gyönyörű, kissé szecesszióba hajló életfa ágai ölelik közre az Alcsútdobozi Háromhárs Óvoda vadonatúj bölcsődei szárnyának bejáratát, az állatok pedig nagyon is élő, eleven fajok az ágak, stilizált hárslevelek között és mellett. Vörös róka, fején erdei egérrel néz, pontosabban kicsit hunyorít a belépőkre. Nem a tyúkrabló, hanem a kis Vuk kedves társa. Örvösgalamb-pár, tengelicek, sárga- és feketerigó, egy ökörszem fedezhető fel, s egy kakukk is látszik már a falon. Az állatok úgy néznek ki, mint a valóságban, talán egy kicsit megszemélyesített egyéniséggel, állapítjuk meg. Nemrégiben avatták fel a katolikus templom mellett álló műemlék jellegű óvoda bölcsődei szárnyát, s hamarosan kész a kicsiny telekre beszorított tornaterem különálló épülete. Az óvoda mögött folyó patak és medre miatt szűk helyre kényszerültek, de van tornapályájuk, s olyan szép és lakályos az egész épületegyüttes, a kertje, mondhatni szakrális hely és annak szellemisége, hogy megkötötték ezt a kompromisszumot.

Kárpáti József Válban él családjával, illetve már friss nyugdíjasként hódol művészi szenvedélyének. Restaurál, fest, több generációt bocsátott ki keze alól rajztanárként Martonvásáron, Válban, ő maga klasszikus modorban fest évtizedek óta. Három gyermeket neveltek fel védőnő feleségével, Adél lányuk orvos lett, Berta és Bence ikerpár, mindketten örökölték édesapjuk festő tehetségét, Bence informatikus-mérnök, ám Berta a Metropolitan Egyetem képi ábrázolás szakán végzett. A természet szeretete és féltése meghatározó művészi kifejezésmódjában is, diplomamunkája két hatalmas festmény: egy bölény és egy vadkan líraian realista ábrázolásban. Az egyik állat kihalt, legalábbis Európában, a vaddisznó túlélte az emberi tevékenységet, magyarázza jelképiségét műveinek. Kárpáti Berta és férje, Bartha Ferenc Válban nőttek fel, ám Alcsútdobozt választották lakhelyül, a házaspárnak két kisgyermeke van, Lehel már óvodás, Csenge bölcsődéskorú.

És így értek össze a dolgok. A bölcsődeavató után összedugták a fejüket, Óváriné Hajagos Csilla intézményvezető nézte-nézte a tűzvédelmi szabályok miatt kissé nagyra sikerült homlokzatot, s a tűzfal-külső egyhangúságát szerette volna oldani. A személyes ismeretség, a jószándék és a tehetség találkozott, s Berta elvállalta, hogy édesapjával közösen megfestik a nagy falat. Berta férje erdész-vadász, az olaj-akril vegyes technikájú mű erdei szereplőinek kitalálásában nem volt nehéz neki sem részt vennie. Tóth Gabriella óvónő is belefolyt az ötletelésbe, ő kézműves oktató-óvónő Alcsútdobozon. Berta ars poeticája a példamutatás, a Fogd meg és csináld!- szemlélet. Önkéntes munkában készül a festmény, csak az anyagköltséget kérték, apa és lánya ajándéka ez a Háromhárs Bölcsődének. A négyesztendős Bartha Lehel minden nap a nagypapa és édesanyja faliképét pillantja meg, amikor szeptembertől megint óvodába megy. De ha majd iskolába jár, az édesanyja az óvodában marad. Mert a festőművész anyuka a festés mellett csöndesen meglelte „hétköznapi” hivatását is. Ősztől az óvodapedagógusi főiskolán kezdi meg tanulmányait.