Mit tehet, ha őzek szüretelik a termését?

A Velencei-hegységet övező falvak lakói is naponta látják őket, sokaknak komoly és rendkívül bosszantó károkat okoznak, amikor a beérett termés nagy részét elfogyasztják és ezzel hosszú hónapok nehéz munkáját teszik feleslegessé és értelmetlenné. Gyakoriak az ütközések is, hiszen nem lehet elég lassan haladni, a balesetek elkerülhetetlenek, amikor a vadak szinte vakon vágnak a járművek elé. Az őzek ráadásul annyira megszokták az ember közelségét, hogy alig riadnak el, amikor a külterületek útjain autóval, traktorral találkoznak, éppen csak annyira szaladnak félre, hogy másutt folytassák a lakomájukat valaki mást megkárosítva.

Mit lehet tenni ilyen esetben? Ki vállalja a felelősséget az okozott károkért? Tapasztalataink szerint csak kevesen vannak tisztában még az egyszerű fogalmak jelentésével is. Ezért Varga Zoltán igazságügyi szakértőt kerestük meg kérdéseinkkel.

– Van esélye a károsultnak bármiféle kártérítésre?

– A belterületi ingatlanok, illetve a zártkerti ingatlanok nem képezik a vadászterület részét – válaszolt Varga Zoltán. – A vad által okozott károsítás ebben az esetben nem tartozik a vadkár fogalomkörébe. Ugyan vad okozta, mégis más a felelősségi környezet. Az élő vad a magyar állam tulajdonában van. A vadászatra jogosult, a vadásztársaság ebben az esetben csak akkor felelős, ha a vad károsítása az ellenőrzési körén belüli okból keletkezett. Az ellenőrzési körnek a vadászatot, vadgazdálkodást kell tekinteni, tehát akkor felelős, ha a vadat oda terelte, odaszoktatta egy etetővel, sózóval. Minden egyéb esetben már nem őt terheli a kártérítési kötelezettség. A zártkertek között sok esetben számos elhanyagolt, felhagyott állapotban van, amely kiváló élőhelyet nyújt az őz számára. A kár megelőzése érdekében az elhanyagolt ingatlanokat fel kell számolni, illetve gondoskodni kell a zártkert vagy lakóingatlani kertrész megfelelő bekerítéséről.

– Szőlészek mondják, hogy nagyon elszaporodtak az őzek a lakott területeken, ráadásul már annyira megszokták az ember közelségét, hogy nem riadnak el, szembe sétálnak akár a traktorral is. Ez vadgazdálkodási hiányosságot jelez?

 – Az őz egy jól alkalmazkodó vadfajunk. Az urbánus környezetbe is képes beilleszkedni és hamar megtalálja az életfeltételeit. A nyugalom minden vad számára vonzó és gyorsan kitapasztalja, hogy nem jelentünk rá veszélyt. A munkagépekkel való szembefordulás számomra kicsit mosolyogtató, mert nem a bátorságáról híres az őz. A belterületi jelenléte semmilyen vadgazdálkodási hiányosságot nem jelent, belterületen nem vadgazdálkodunk és a bejutását a vadgazdálkodó nem tudja meggátolni.

– Tavaly történt egy törvénymódosítás a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról. Mit kell tudni a vadkár fogalmáról, ki jogosult erre és miként tudja érvényesíteni az igényét?

– A tavalyi jogszabálymódosítás a vadkár fogalmát nem érintette, csak az érvényesítéssel kapcsolatos határidők módosultak. A vadkár fogalma az 1996. évi törvényben lett meghatározva. Vadkárnak minősül a gímszarvas, a dámszarvas, az őz, a vaddisznó, valamint a muflon által a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban, továbbá az őz, a mezei nyúl és a fácán által a szőlőben, a gyümölcsösben, a szántóföldön, az erdősítésben, valamint a csemetekertben okozott kár tíz százalékot meghaladó része. Röviden a mezőgazdaságban a külterületi ingatlanokon, a gyepet, a legelő területeket kivéve a nevesített vadfajok által okozott terméskiesés vagy pótlási szükséglet, valamint az erdősítésekben és a csemetekertben keletkezett minőségi és mennyiségi kár jelenti a vadkárt. Érdekes a fácán jelenléte a vadfajok között, mert ebben az esetben a kárt okozó vadfajt kárkép alapján nem lehet kétséget kizáróan beazonosítani, így a kár jogalapját sem tudjuk igazolni. A kártérítésre a károsult földhasználó, erdőgazdálkodó jogosult. A kárérvényesítés jelentősen nem változott. A jogalkotó elsődlegesen a békés egyezségek megkötésére tereli a feleket, ha ez nem valósul meg, akkor többféle eljárásban lehet szakértőt igénybe venni.

– A közutakon történő vadelütésekkel kapcsolatban is sok még a tévhit. Mi a legfontosabb, amit tudnia és tennie kell annak, aki ilyen ütközést átél?

– A jogszabálymódosítás véleményem szerint egyértelművé tette a felelősségi köröket ebben a témában. Világos és egyértelmű rendelkezésekkel tisztázta a helyzetet. A gyorsforgalmi utakon, autópályákon a felelősséget nevesítette az út kezelője személyében. A gépjárművezetőknek figyelemmel kell leniük a vad időszakosan gyakoribb mozgására és előfordulására. A vadászati érdekképviselet rendszeresen felhívja a közlekedők figyelmét az őz üzekedési időszakára, a gímszarvas bőgési időszakára, valamint a tavaszi időszakban az őz területfoglalási időszakára. Ezekben az időszakokban gyakrabban és akár váratlanul jelenhet meg vad az úttesten. Fokozott óvatossággal és mérsékelt sebességgel a balesetek zöme elkerülhető, de lesznek elkerülhetetlen szituációk is. Ütközés után minden esetben értesíteni kell a segélyhívón keresztül a rendőrséget, aki gondoskodik a vadászatra jogosult kiértesítéséről és elvégzi a helyszínelési teendőket. A vadászatra jogosult akkor kötelezhető kártérítésre, ha a vad közúton történő megjelenése a tevékenységével közvetlen összefüggésben van. Ez a társas vadászatok alkalmával fordulhat elő, illetve egy felelőtlenül elhelyezett vadgazdálkodási berendezés is okozhat ilyen tényállást. A sérült vagy elpusztult vadat ne bolygassuk, várjuk meg a vadászatra jogosult képviselőjét, ő fog gondoskodni az elszállításról. A vad jogosulatlan eltulajdonítása lopásnak minősül, nem éri meg a kockázatot.

– Visszatérve a zártkertekre: mit tanácsol, miként lehet elkerülni, vagy legalább csökkenteni az ilyen károkat? Vannak bevált módszerek? Meg lehet fogni a vadat csapdával, vagy ez egyértelműen tilos?

– A károk csökkentése és elhárítása a jól karbantartott és megfelelően kivitelezett birtokvédelmi kerítéssel valósítható meg. Ez megvédi a tulajdonost az őz kártételétől, de nem elegendő a gímszarvas ellen. Oda már 2,5 méter magas kerítés kellene. A vad hatékony távoltartása más módszerrel nem lehetséges. A szag- és hanghatáson alapuló védekezések csak rövid időre adnak védelmet és nagyon költségesek, ha azt rendszeresen frissítjük. A vad elfogása orvvadászatnak minősül és önálló bűncselekményként szerepel a büntető törvénykönyvben, akár három év szabadságvesztés is járhat érte.

– Miként látja, milyen a vadgazdálkodással foglalkozók viszonya a mezőgazdasági termelőkkel: sok a feszültség, vagy alapvetően meg tudnak egyezni a károk enyhítéséről, fedezéséről, a megelőzésről?

– A vadászatra jogosultak és a mezőgazdasági termelők viszonya egyre feszültebb. Ennek több oka is van. A mezőgazdaság harmadik nagyon nehéz évét éli és sok gazdálkodó van nehéz helyzetben az elmaradt terméshozam, a magas inputanyagárak és az alacsony terményárak miatt. Ebben a környezetben a kárérzékenységük is megnövekedett, ami természetes. A vadászatra jogosultak sincsenek jobb helyzetben. A bérvadászati kereslet, így az árbevételük is jelentősen csökkent, valamint a sok vadkárigény miatt erősen megnövekedett a kiadásuk. A békés egyezségkötések gyakran elmaradnak és eljárások sokaságát indítják meg a kárérvényesítés érdekében. Az eljárások magas eljárási költségekkel járnak, melyek a végén valamelyik fél – zömmel a vadászatra jogosult – költségvetését terhelik. Az elhúzódó peres eljárások, majd a késedelmi kamatok sok esetben megduplázzák az alap kárigényt. Érdemes meggondolni, mikor állunk bele egy-egy pereskedésbe.

– Rendben van a jogszabályi környezet, vagy még mindig módosításra szorul?

– A jogszabályi környezetben még számos módosításra lenne szükség. Véleményem szerint indokolatlan a fácán, mint vadkárt okozó faj bent tartása és érdemes lenne pár definíciót is tisztázni, mint amilyen például az állandó vadvédelmi kerítés, az ideiglenes vadvédelmi kerítés. Vannak olyan haszonnövények, melyek egyre népszerűbbek, de nincsenek nevesítve az igénybejelentési határidő tekintetében. Ilyen a szemes cirok is, amely termesztésileg a kukoricához áll a legközelebb, de nincs nevesítve a jogszabályban. Továbbra is fennáll a jegyző és a közjegyző fogalmának összekeverése, mely bizonytalanságot okoz az eljárásokban. Összességében elmondható, hogy meg kell tanulnunk együtt élni a vaddal és törekedni kell az ezzel kapcsolatos kompromisszumokra. A vad is egy folyamatosan megújuló természeti erőforrás, mellyel gazdálkodnunk kell. A gazdálkodáshoz szükség van az erdő és a mezőgazdálkodási oldal szoros együttműködésére is. Számos olyan agrár környezetgazdálkodási program van, mely élőhelyet teremt és vadat von el a károkozás helyétől, és ez örvendetes. Nagy szükség lenne a gazdálkodók egymás közötti együttműködésére is a károk enyhítése érdekében, mert a vadászatra jogosult lehetőségei korlátozottak és végesek. A megfelelő vetésszerkezet kialakítása, a nagy egybefüggő táblaszerkezet megszüntetése sokat segíthetne a kármegelőzésben. A nagyvadállomány intenzív hasznosítása, apasztása folyamatban van, melynek eredménye csak lassan fog megmutatkozni. Nem lehet cél a vad kiirtása és mészárlása, mert az nem emberhez méltó!