Líra a hazaszeretetről, fontos pillanatokról

Küllemében is szép, harmonikus megjelenésű verseskötet a Damaszkuszi úton, amely a Vörösmarty Társaság elnökének, a több kötetes Bobory Zoltánnak műveiből ad közre egy csokorra valót. Ezekből szól hozzánk a hazáját szerető, s azért aggódó Bobory, az unokáját csodáló, féltő nagypapa, a szeretetben, szerelemben létező férfi, az emberi kapcsolatokért, a líráért aggódó költő.

Az előszót Ambrus Lajos, gyulai származású író, költő, szerkesztő írta, aki így aposztrofálja a szerzőt: „... ő a nemzet sorsáért is felelősséget érző egyik dalnoka e gyönyörű bölcsőhelynek...” – ami költeményben például így nyilvánul meg: „tömegsír lennél/de lyukas lobogó/hazává emel” (5. haiku).

S ha már haiku, akkor érdemes még kiemelni párat az Egy hetvenkedő haikui című, sorszámozott füzérből. „fölparázslott fa/szerelem erdejéből/messze szálló füst” (3. haiku). Vagy: „reggel mennydörgött/égi üzenet vigyázz/halandó ott lenn” (6. haiku).

Az aradi vértanúk emlékére írt Hallgatásért való ének súlyos költemény, hátborzongatóan érzékletesen ragadja meg, milyen lehet az a pillanat, amikor valaki a halál torkában áll, amikor valakitől tragikusan búcsúzni kell: „Golyóval szembenéző/a bitófa kötelére félelem nélkül pillantó/a vezénylő tisztet megvető reszkettető/felséges pillantások csendje ez...” – és így tovább. Az érzelmes, szerelmes Bobory pedig ilyen sorokból bukkan elő: „itt jártál.../a csészealjra száradt kávé emlékeztet rá!” (Emlék).

A lírába átültetett gondolatokat Tóth Adrienn grafikusművész illusztráció teszik még kifejezőbbé. Szinte minden vershez készült grafika, amelyekből a művek egy-egy kiragadott sorára ismerni rá. Ezáltal képbe sűrűsödik a költemény, amitől még emlékezetesebb lehet.