A fehérvári szakember Fekete Gábor nyerte az év hangtechnikusa díjat

Több évtizedes zenei múltat mondhat a magáénak az elismeréssel méltán megtisztelt fehérvári hangtechnikus: Fekete Gábor , mint maga is mondja, a szakma valamennyi részét kipróbálta, művelte. Kamaszként a középiskola legelső tanítási napján megalakította új osztálytársaival első igazi zenekarát, a KLG-t, majd a helyi, ma ’40-50-es zenészgeneráció számos tagjával (Mohai Tamással, aki a tanára is volt, valamint pl. Csóka Péterrel, Romhányi Áronnal) játszott együtt. Tíz évnyi színpadi tapasztalattal később zenészboltot vezetett, de öt esztendeig adásvezető technikusként Fehérváron és Budapesten rádiózott is, s stúdiómunkás időszaka is volt. A múlt heti elismerés ennek a sokrétűségnek is szól – a hangtechnikusokat és hangszerboltosokat tömörítő Hangszeresek Országos Szövetséges által született felterjesztés Gábor évek óta tartó sokrétű tevékenykedését is prezentálja. Olyan díj, amely azt mutatja, az adott személy mennyit tesz a honi könnyűzene kultúráért. A Magyar Professzionális Rendezvénytechnikai Társaság hangtechnikai tagozatának vezető helyetteseként például az őszi-téli időszakban gyakran tart szakmai előadásokat, de a szervezet életműdíjának odaítélése körül is segédkezik. Ezt azok a régi road és hangtechnikus kollégák kapják, akik egyébként méltatlanul kevés nyugdíjból kénytelenek élni – a szövetség így is igyekszik segíteni.

Fekete Gábor rengeteg honi zenekarral dolgozott együtt, élete emlékezetes szakmai időszaka azonban nyilván fehérvári csapatokhoz köti. Az egykori Cadaveres de Tortugas tagjaival vagy háromszor is körbejárták a világot a koncerteknek köszönhetően, Gábor hangosította a csapatot Londontól Székelyudvarhelyig, kitűnő munkakapcsolatban. De ő felelt a hangkeverésért a Red Bull, vagy a Fina vizes világbajnokság programjain is. A rengeteg jövés-menéssel, utazással járó életmódot kevésbé élvezi, de a szakmaszeretet felülírja ezt.

- Mikor vasárnap hajnali kettőkor ott bontod a cuccot, nyilván azt mondod, ezt soha többé. Aztán a következő péntek este persze megint ott állsz a pult mögött...

Gábornak hobbija a munkája és fordítva is. A folyamatos tanulásban hisz, így most is „iskolás”: mivel a zeneipar digitalizációja új ismereteket kíván, jelenleg informatikusnak tanul. Az újdonságokat követni kell, de mint mondja, van, ami nem változik akkora léptékben. A 30-40 éve kipróbált mikrofonok ma is beválnak, de a keverőpultoknál már évente is kijöhet valami újdonság, változás, amellyel nem csak illik, kötelező tisztában lenni.

Mivel minden szakmában van olyan tényező, amelyért az ember a legszívesebben veszélyességi pótlékot kérne, kíváncsi voltam, Gábor melyik készségére, érzékszervére vigyáz a legjobban. Nincs ebben titok: a hangtechnikusoknál a fül, a hallás az elsősorban védendő dolog, így ő akár a másik szenvedélyét jelentő motorozáshoz is füldugót használ a bukósisak alatt, de másmilyen, 70 dB fölötti hanghatással járó munkához is alkalmazza. Javasolná ezt a ma mindenhol fülhallgatóval járkáló tizenéveseknek is, de legalább az, ha már zenét hallgatnak, ne fül-, hanem fejhallgatóval tegyék. Előbbi ugyanis közvetlenül a belső fül csillószőreire adja át a rezgést, amelyek a nagy hangerőtől elhalnak és többé nem képesek regenerálódni. Gábor a zenében mindenevő, a metáltól a klasszikusig sok kedvence és nagy cédégyűjteménye van – de ma jobbára elég számára a mindennapos szakmai munkazaj...