Gyűlöletről és rasszizmusról ír Tódor János

Nehéz is lenne persze pozitív szereplőkről beszélni gyűlölet-bűncselekmények kapcsán, mégis, a hatóságok, az ügyekben érintettek között lehetne olyan, aki jó irányba mozdítja el az adott történetet, aki miatt remény látszana arra, hogy az alaphelyzet pozitívan változik. Ám Tódor János szerint ilyen szereplő a frissen megjelent Vadászjelenetek Magyarországon című, riport-szociográfiákat tartalmazó könyvében nincsen.

A több kötetes szerző – aki egyebek mellett volt az Élet és Irodalom riport rovatának szerkesztője is, és több fehérvári lapnál dolgozott – ezúttal ezzel a kemény és nem veszélytelen témával, a gyűlölet-bűncselekményekkel foglalkozott. Az alcím szerint az ismert olaszliszkai ügytől a cigány sorozatgyilkosságokig próbálta feltárni a médiában is nagy visszhangot kiváltó esetek hátterét. Mindezt úgy, hogy a rendőrségi nyomozástól a jogerős bírósági ítéletig időrendi sorrendben követi az adott ügyet, megszólaltatva a tetteseket, a hozzátartozókat, az érintett települések lakóit, polgármestereket, valamint a szakembereket.

Már amennyiben meg lehetett szólaltatni őket, hiszen Tódor János elmondása szerint volt, hogy ezt az érintettek nem akarták vállalni, s munkájához a hivatalos szervek sem mindig pozitívan álltak hozzá. Az ügyek kapcsán pedig, úgy általában, így fogalmazott: „Jellemző, hogy a rasszista szálat mind a magyar nyomozó hatóság, mind az ügyészség igyekszik minél mélyebbre ásni.” A szerző célja viszont éppen az volt, hogy fölmutassa, valóban lehetett-e ilyen indíték a bűnesetek hátterében, valamint az, hogy láttassa: sokszor ezzel fednek el egyéb fontos összefüggéseket. Mint például a Cozma-gyilkosság kapcsán, amelyben a szerző igyekszik bemutatni, mi vezethetett valójában a népszerű kézilabdás meggyilkolásához. Az írás beszédes címe ez: Védelmi pénz miatt kellett meghalnia.

Az olvasó három fejezetben, fotókkal illusztrálva, több eseten keresztül (például Abádszalók, Tatárszentgyörgy s megyei ügyként a pátkai Molotov-koktélos támadás) ismerheti meg a gyűlölet-bűncselekmények hátterét, következményeit. Kiderül, hogy a cigányok részéről ugyanúgy megnyilvánulhat a rasszizmus, mint a magyarok részéről.

A Tódor János beszélgetőtársa, Szárnyas Gábor kritikus által feltett kérdésből kiderült az is, mi indította a szerzőt a könyv megírására. Alap inspirációul Gellért Tamás a Lézeres gyilkos. Egy merényletsorozat anatómiája című könyve szolgált, ám emellett bőven volt érdeklődés a téma iránt. Ez abból is következik, hogy Tódor János újságíróként, lapoknak dolgozva találkozott ezekkel az esetekkel. A legtöbbször azonban úgy érezte: mindaz, ami az újságban megjelenik, csak a felszín kapargatása, nincs elég hely és idő mélyebbre ásni, kifejteni a témát. Így, szabadúszóként, minimális támogatással, ösztöndíjjal vágott bele a nagyobb munkába, riportok felvételébe, megírásába. A könyvvel szeretett volna valamit előmozdítani a hazai közállapotokon, de, úgy tűnt, ez nem igazán lehetséges. Mégis, ő legalább próbált rámutatni arra, amit adott esetben inkább takargatnak, vagy másnak tüntetnek föl, mint ami, esetleg idővel éppen elsikkad a sok egyéb téma mellett.

A kötetbemutató végén a szerző több kérdést is kapott. Én egy kicsit úgy éreztem, mintha valami tehetetlenség féle uralkodott volna el az egész termen, a közönségen. Mintha valamit nagyon szerettünk volna megoldani, de az mégsem sikerült. Természetesen a csoda kategóriába menne egyetlen közös beszélgetéssel véget vetni akár az egymás iránt érzett gyűlöletnek, akár a rasszizmusnak, akár a bűneseteknek. Ám – mint elhangzott -, ha mindenki magán kezdi el a változást, változtatást, akkor talán, egyszer történhet valami...