Tízéves lett a bicskei Csillagszeműek néptáncegyüttes

Mayer Orsolya Németh László-díjas néptánctanár tíz éve kezdte el Bicskén megszervezni és tanítani Csillagszeműek néven néptánccsoportját. A többség két-három évesen tette meg Orsolya útmutatása alapján az első lépéseket, még az édesanyák támogatásával. A legkisebbeket külön is tanította, ám a Timár-módszer lényege a különböző korosztályok együttes táncos jelenléte, akár régen, falun, az életben volt. Amit ma hagyományőrzésnek nevezünk, az nyolcvan-száz éve szórakozás, időtöltés, az ünneplés, a fiatalok életének része volt, bár kétségtelenül nem nyújtottak ilyen látványos színpadi élményt, mint a Csillagszeműek jubileumi előadása. Orsolya koreografál is, a legnagyobb néptáncegyüttesek fellépései felérnek a legmagasabb szintű színházi előadásokéihoz. Táncszínház.

- A cél az, hogy a fiatalok örömmel és felszabadultan, vagyis szabadon is táncoljanak, ha olyan közegbe kerülnek – mondja Mayer Orsolya a nagysikerű előadás után a művelődési házban. A kerek évfordulón jelentették be, hogy nevet változtatnak, Mayer Néptáncműhelyként folytatják tevékenységüket. Az elszakadás a Timár Sándor és felesége, Böske által 1993-ban alapított Csillagszeműek hálózattól az önállósulás jegyében történik, több versenyen indulhatnak így ezután. Mindenkinek megvan a története a néptáncos „szerelembeesésről”. Orsolya családjában soha semmi népi hagyomány nem volt, tízévesen, egy nyári táborban látott először néptáncosokat, s azonnal kérte szüleit, keressenek neki szakkört, csoportot, bármit. A varázslat elragadta. Elvégezte a Magyar Táncművészeti Főiskolát, kiváló táncos és szakember, elkötelezett, szép nő, a néptáncos gyerekek példaképe. A gálán köszönetet mondott Bálint Istvánné polgármester és Takács József művelődésiház-igazgató a sikeres oktatói munkájáért, üdvözölték a Mayer Néptáncműhely töretlen folytatását.

A gyerekek, fiatalok átöltöznek a fergeteges gála után, csillognak a szemek. magukra veszik a mindenki által hordott mai ruhadarabokat, de bevallják, szívesen átlényegülnek, amikor felöltik a hat szoknyát, bricsesznadrágot, bőrcsizmát. Életforma is a néptánc folyamatos művelése, a heti próbák, az ünnepi szereplések, a közös éneklések nyomán. Persze több a lány, de forognak a párok, mindenkinek kell fiúval, azaz legénnyel is járni a táncot! 

- Magyarok vagyunk, tanuljunk magyar néptáncot - mondja a Miskolcról származó Purcsel János édesapa. Történetük nem akármilyen. - Panelban laktunk, de népdalt, magyar nótát énekeltünk otthon – foglalja össze gyermekkori élményeit. Bicskén alapított felnőttként saját családot, Csanád és Botond fia táncolt tíz évig, a 19 éves nagyobbik a Fóti Népművészeti Gimnáziumban tanul, a néptánc mellett társastáncot is. A 15 éves Márton Sára is Fótra jelentkezett Orsolya hatására, Csanád és Sára néptánctanárok akarnak lenni. Botond ugyan mechatronikai képzésre jár, de a néptánc örökre fogva tartja lelkét, mondja. Húguk, a 14 éves Purcsel Cseperke csatlakozik hozzájuk a rajongásban, a bicskei Szent László Katolikus Általános Iskola végzőse, úgy énekel, mint egy angyal.

- Jó a közösség, jó a mester – jelenti ki Csanád elismeréssel Orsolyáról, s próbáljuk megfogni a gála utáni láz hétköznapi lényegét. – Most megértettem, miért jó ez. Ma este mindent kitáncoltam magamból! – lelkesedik Cseperke. – A szórakozás örömét taglalja Csanád is, tekintetében hajdani legényvirtus és komolyság. A tabajdi Darabos Dorka oly törékeny, akár egy virágszál, a népviseletet mintha csak ráöntötték volna, otthon mindenki boldog, hogy ő boldogan táncol. Madarász Katalin tanárnő a csapat „fő anyukája”, gyermekei, Zalán, Kende és Hanga itt nőttek fel szinte. A bajnai Dinnyés Mária Bicskére hordta gyermekeit táncra, Karinát, Liliánát és Gergőt – a kisfiú most abbahagyja, mert édesapjával inkább a földeket, jószágokat választotta nagy gazdaságukban, de a lányok maradnak.

Kifújták magukat, beszélgetnénk szívesen még órákat a felfokozott hangulatban, megunhatatlan a téma. Néptáncosok között alig van kábítószeres, deviáns. Orsolya pontosan tudja, hogy a tanulás, a mozgáskoordináció, a kapcsolatteremtés is jobban megy azoknak a gyerekeknek, akik néptáncolnak kicsi kortól. A ruhákról… A szülők állják a költségeket, ma már interneten is kaphatók minden tájegység gyönyörű eredeti viseletei s utánvarrott változatai, megítélés kérdése, drágán-e. És más hobbi mennyibe kerül? Egy tízsoros tekla gyöngykaláris, bujka - férfikabát, csizma, kalotaszegi ingváll, mellény, kötény, sokszoknya, hímes párta.

És mit táncoltak? Bejárjuk Nagy-Magyarországot röpke pillanatokra, ők körbetáncolták a színpadon, sorolják. Galgamenti, sárközi, rábaközi, dél-alföldi, kalotaszegi, mezőségi… Csanád és Botond gömöri szólót jártak. Kicsik, nagyok együtt ropták. - Ma én vagyok az országban a legboldogabb tánctanár – suttogja Orsolya.