Asszony a fronton: egy tragikus csákvári történet

„Minden háborúnak ezer arca van. Ez az enyém, ahogy én élem meg. Egy fiatal nő, én magam, tizenkilenc-húsz évesen pár hónapos asszonyként hogyan kerültem az erdélyi kisebbségi sorból, az anyaországhoz visszakapcsolt Erdélyből a csákvári Esterházy-kastélyba. Egy asszony élete a fronton. Éhezés, tetvek, lövészárokásás, krumplihámozás, hideg, mocsok. Ez az élet nem csak az enyém volt. Férjem fehér hajú édesanyját ugyanúgy elhurcolták és megerőszakolták, mint a serdülő lányokat. Az orosz katonák megtámadtak, elvertek, megvédtek, csizmával a kezemre léptek, megetettek. Milyenek voltak ők, és milyenek voltunk mi? Miért erőszakolták meg a nőket, hogy esetleg az életükkel fizessenek érte? Nem csak a bombák és a lövedékek pusztítottak, nem csak magyarokat és németeket végeztek ki. Miért harcoltak ők? És mi?” – írta Polcz Alaine az Asszony a fronton című regényében, amely megtörte az erőszakról való hallgatás tabuját.

A rendszerváltás időszakában a Fejér Megyei Hírlap egymás után jelentette meg azokat a második világháborús visszaemlékezéseket, amelyek már őszintén leírták, milyen mérhetetlen szenvedés zúdult a vármegye településeinek lakóira a szovjet katonák megjelenésével. Kivégzésekről, gyilkosságokról és a lányok, asszonyok tömeges megerőszakolásáról szóltak ezek a történetek. Sajnos Budapest után Fejérben volt ez leginkább jellemző, hiszen a falvak, városok többször is gazdát cseréltek, nálunk tartott legtovább a küzdelem. Polcz Alaine sorsa ezért a miénk is, a rendezvény Csákvár és a vármegye tragikus háborús múltjának állít emléket. Mi sem jelzi jobban azt, hogy ezek a sebek még mindig nem gyógyultak be, mint a nemrégiben Csákberény határában felújított szovjet háborús emlékmű, illetve az avatást követő nyilvános vita és indulat.

Az eseményen való részvétel ingyenes, azonban a helyfoglalást előzetes regisztrációhoz kötik a szervezők.