„Hangászok” napja volt a pákozdi Mészeg-hegyen

A riadókürtök, a harsogó trombiták, a dobok pergése és a folyamatosan változó fúvósmuzsika az évszázadok során a katonák társául szegődött. A magyar zene- és hadtörténelem megannyi emléket hordoz a hangszerek hadi szerepéről és a korabeli „hangászok”, katonazenészek tevékenységéről. A Katonai Emlékpark Pákozd – Nemzeti Emlékhely a katonazene múltját bemutató teraszkiállítással és egy különleges hangvételű katonazenekari koncerttel várta a látogatókat május 11-én szombaton, az Emlékhelyek Napján. A Nemzeti Örökség Intézete által indított kezdeményezés célja, hogy a változatos programok révén a magyarországi emlékhelyek létezése szerethető módon épüljön be a köztudatba.

A „Katonazenészek, katonák – A magyar katonazene fényképes története 1868-tól napjainkig” című időszaki kiállítást délután köszöntőjével Bán Attila alezredes, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum igazgatója, parancsnokhelyettese nyitotta meg. Kiemelte a katonazene jelentőségét, rámutatva, hogy az idők során ez egyfajta kapcsolatot jelentett, hídszerepet töltött be az egyenruhások és a civil társadalom tagjai között. Elhangzott: különleges gyűjteményről van szó, amelynek összeállítása izgalmas kihívást jelentett a muzeológusok számára. Röviden méltatta a magyar katonazene sok évszázadra visszatekintő történetét, az egyenruhás muzsikusok rendkívüli kitartását, majd kitért a katonazenészek társadalmi és kulturális szerepére, amelyet a Magyar Honvédség fennállásának immár 176 éve alatt betöltöttek.

Katona János alezredes, a Magyar Honvédség Légierő Zenekarának nyugalmazott karmestere is szólt, aki korábban már nagy igénnyel feldolgozta a katonazenészek 1920 és 1945 közötti tevékenységét. Felidézte saját élményeit is, amelyek hivatásának esztendőit fűszerezték. A kiállítás az Osztrák–Magyar Monarchia időszakától napjainkig mutatja be a magyar katonazene történetét, a gyalogezredek zenekarain keresztül a tér- és menetzenét, mint a társadalmi élet velejáróját, valamint a laktanyák és a hadifogolytáborok életének mindennapjait: a zenés ébresztőket és a tábori színházak elengedhetetlen kellékét.

A délután további programjában Szabó Balázs zenetörténész (akit egyébként hosszú ideig állandó szerzőnként is köszönthettünk) és Ruff Tamás, az Alba Regia Szimfonikus Zenekar igazgatója beszélgetett. A Székesfehérvári Helyőrségi Zenekar közreműködésével nagyon izgalmas zenetörténeti utazásra invitálták a hallgatóságot, elsősorban fehérvári emlékeket, Fricsay Richárd egykori karnagy életét és pályafutását idézve. Kiemelték és örvendetesnek nevezték, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia éveihez hasonlóan úgy tűnik, ismét rangot jelent katonazenekarban játszani. (Egyébként a pákozdi létesítmény dolgozói büszkék arra, hogy valószínűleg ők az ország egyetlen olyan nemzeti emlékhelye, amelynek saját indulója van: a mű a katonai emlékpark régi barátjának, Ruff Tamásnak a szerzeménye.)

A muzsika mellett hadtörténelmi családi vetélkedők, a Magyar Tüzér Egyesület és a debreceni Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium hagyományőrzőinek jóvoltából pedig bemutatók várták a Mészeg-hegy vendégeit. Akik testközelből láthatták, milyen lehetett az élet egy második világháborús lövészárokban, vagy egy tüzérségi megfigyelőhelyen. Részt lehetett venni tematikus tárlatvezetésen és raptor lézerjátékon is.

A Katonai Emlékpark Pákozd – Nemzeti Emlékhely az Országgyűlés 2011. november 7-i döntése értelmében vált nemzeti emlékhellyé, az avatási ünnepségre 2013. január 12-én került sor. A létesítmény 2022-ben elnyerte a Nemzeti Örökség Intézete által 2020-ban alapított Év Emlékhelye-díjat, amit azért hoztak létre, hogy a legaktívabbakat, az emlékhely státuszt leginkább kiaknázókat elismerje. Első alkalommal a székesfehérvári Romkert, majd a Mohácsi Nemzeti Emlékhely nyerte el a díjjal járó herendi porcelánserleget – Pákozd volt a harmadik.

A szombati nappal nem búcsúztak el hosszú időre a Mészeg-hegyen a muzsikától, hiszen rövidesen kezdődik az Emlékparki nyár elnevezésű rendezvénysorozat.