Flavio Bottiroli pályára lépett a kontinens egyik legerősebb bajnokságában

A 46 éves olasz trénert a katalán vezetőedző, Alejandro Zubillaga invitálta Fehérvárra. Flavio Bottiroli a valenciai kosarasoknál, az utánpótlásban töltött 2020-21-es szezon után a CB Aldaia nevű, alacsonyabb osztályú klubban tevékenykedett, majd megtalálta a fehérvári ajánlat.

-Remekül érzem itt magam, miután a legmagasabb osztályban szereplő, bajnokesélyes csapathoz invitáltak másodedzőnek, nem sokat gondolkodtam a lehetőségen. Augusztusban érkeztem, a vezetőedző elmondta, a tavalyi idényben döntőt vívtak, a cél ugyanez a jelenleg zajló bajnokságban is. Nyolc éve ismerjük egymást Zubillagával, mindketten Katalóniában dolgoztunk, barátok lettünk. Én akkoriban női csapatot irányítottam, Alejandro ezen időszakban dolgozott férfi és női csapattal is. Én Barcelona mellett, közel Andorrához, La Seu d'Urgell nevű településen éltem, a városnak Spanyolországban jól ismert a női együttese, a Cadi La Seu szerepel a legmagasabb osztályban, valamint tavaly és idén is az EuroCup sorozaton. Másodedzőként - illetőleg fogalmazhatok úgy is, általános igazgatóként – dolgoztam náluk, valamint figyeltem az utánpótlásra is, összesen kilenc éven át tevékenykedtem az egyesületnél. Játékospályafutásomat Andorrában fejeztem be, nem tértem vissza Olaszországba. Edzettem fiúkat, lányokat, profi csapatok esetében főként utóbbiakkal foglalkoztam. Vezetőedzőként a nemzetközi porondon is érdekelt Cadi La Seu női együttesének második csapatát is vezettem a spanyol negyed-, illetve harmadosztályban.

Játékosként a Virtus Bologna volt számára a leginkább meghatározó, az olasz gárda kétszer bizonyult a kontinens legjobbjának, 1998-ban, valamint 2001-ben, előbb a görög AEK Athén, utóbb a spanyol Baskonia gárdáját verték a fináléban. Négyszer buktak is az aranycsatában, az azonban kétségtelen, hogy a taljánok három évtizeden át a kontinens meghatározó együttesei közé tartoztak.

-Tizenkét évesen kerültem Bolognába. Európa egyik legismertebb és legsikeresebb szakvezetője, az olasz válogatottat is többször irányító, immár négy éve az Olimpia Milano együttesét dirigáló Ettore Messina volt a vezetőedző, amikor 19 évesen bemutatkoztam az olasz élvonalban. Elképesztő élmény volt vele dolgozni. Bedobóként számítottak rám mindig,   folytatásban a másodosztályban szerepeltem hosszú éveken át, Torinóban, San Marinóban, Sienában, Imolában, Jesiben, aztán pályafutásom utolsó éveiben játszottam a Basquet Club Andorra gárdájában – manapság MoraBlanc Andorraként szerepelnek a spanyol legmagasabb osztályban -, a karrieremet a spanyol negyedik vonalban, La Seuban fejeztem be, ahol profi játékosként számítottak rám. Közben elkezdtem az edzősködést a fiatalabb korosztályokkal. Az utóbbi években Valenciában, a pandémia után az utánpótlásban, az U16-os női együttesnél, majd felnőtteknél a spanyol negyedik ligában,  CB Aldaia férfi együttesét vezettem. Az utóbbi két esztendőben náluk tevékenykedtem, a klub a spanyol bajnokságban élcsapatnak számító, az EuroLeague küzdelmeiben is érintett Valencia Basket farmcsapataként kezelhető. Egyébként a spanyol negyedik vonal is erős bajnokság, komoly csapatokkal.

Bottiroli két gyermeke természetesen az édesapjuk által űzött sportágat választotta. Az idősebb, a 14 éves fia a nemzetközi porondon is jegyzett, a spanyol első vonalban, a Real Madrid mögött második helyen Unicaja Malaga utánpótlásában pallérozódik.

- Luka magas játékos lesz, már 184 centiméter magas, én 196 centiméterre nőttem. A fiam természetesen profi kosaras szeretne lenni, ami nincs ellenemre, azonban a tanulást sem szabad elhanyagolnia.  Az édesanyja is ezen a véleményen van. A kislányom 9 esztendős, anyukájával Valenciában él, természetesen ő is kosárlabdázik. Elváltam a gyermekeim édesanyjától, két hónappal ezelőtt nősültem újra. A feleségem járt már meglátogatott Magyarországon, a közelmúltban tíz napot töltött Fehérváron, remekül érezte magát.

Az olasz tréner azt mondja, a magyar bajnokság kimondottan nívós. Korábban soha nem járt hazánkban, a kosárlabdánkról sem rendelkezett információkkal.

-Ahogy komolyra fordultak a dolgok, Alejandro tájékoztatott a nemzeti bajnokságról. Azt kell mondanom, kiegyensúlyozott az NB I, jó játékosokkal. Az egyértelműen használ a pontvadászatnak, hogy a klubok öt külföldit alkalmazhatnak. Főleg azoknál az egyesületeknél van ennek jelentősége, akik a nemzetközi porondon is érintettek – mint például az Alba -, ugyanis mély kerettel kell rendelkezni a kétfrontos küzdelmekhez, a sérülések és formaingadozások miatt. Nyilván a futball és a kosárlabda összehasonlítása sántít, de az elhangzottak megszívlelendőek. Amikor a portugál Cristiano Ronaldo december végén aláírt Szaúd-Arábiába, azt nyilatkozta, az olajországban hatalmas fejlődik a futball azzal, hogy nagynevű játékosok sokaságát igazolják. A magyar kosaras bajnokságnak is jót tesznek a légiósok, emelik a színvonalat. A saját nevelésű fiatalok nyilvánvalóan tanulhatnak a más országokból érkezőktől. Úgy gondolom, az jó arány, hogy hét, magyar játékos mellett öt külföldi vár bevetésre, minden edzésen el tudnak lesni valamit egymástól. Amikor én kosárlabdáztam, akkor is alkalmaztak három-négy külföldit az olasz egyesületek a legmagasabb osztályban.

Az Arconic-Alba gárdája nyolc győzelemmel vezeti a hazai tabellát, tehát minden a legnagyobb rendben. Azt viszont természetesen sajnálja, hogy a nemzetközi kupában nem léptek tovább a csoportból.

- Szoros meccseket vívtunk, de mindössze egyszer győztünk, három vereség mellett. Volt esélyünk nyerni az első meccsen Lisszabonban, a végjátékhoz közeledve átvettük a vezetést, de az előnyünket nem tudtuk megtartani. A második, fehérvári találkozón a Balkan ellen jól kezdtünk, aztán a bolgárokhoz került az irányítás, a támadó lepattanóknak köszönhetően megszerezték a győzelmet. A harmadik derbin, a portugálok ellen hazai pályán, hosszabbításban nyertünk, természetesen ugyanilyen reményekkel utaztunk múlt héten Botevgradba is. Volt esélyünk a sikerre, végül alulmaradtunk. Bár nem értük el célunkat, a továbbjutást a csoportból, hasznosnak ítélem a szereplést FIBA Europe Cup sorozaton, bebizonyosodott, hogy keménységben feltétlenül fejlődnünk kell. Több a kontakt, nagyobb harc folyik minden labdáért, mint a magyar bajnokságban.