Filipovity Márkó: Székesfehérvár a második otthonom

Öt évvel ezelőtt került külföldre az Alba Fehérvártól. Hogy emlékszik vissza erre az időszakra?

– Sportolóként, kosarasként nyilván szeretnénk minél komolyabb helyekre kerülni. Engem is ez motivált, már kisgyerekkorom óta célom volt, hogy máshol is kipróbálhassam magam és tapasztalatot szerezhessek. Nagyon sok mindent tanultam ebben az időszakban mind kosárlabda, mind az élet területén is. Sok kultúrát megismertem, ráadásul Dél-Amerikában is éltem, a tavalyi szezonban Brazíliában játszottam. Örülök, hogy így alakult az egész, de megszületett a kislányom, hazajöttünk egy kicsit megpihenni. Székesfehérvárra pedig örömmel jöttem, hiszen négy szép évet töltöttem itt el korábban.

Brazíliában leginkább a futball a népszerű az emberek között. Milyen az ottani kosárlabda élet, mit tapasztalt?

– Dél-Amerika egy teljesen más történet, már csak a közeg, az emberek és a kultúra miatt is. Egy újdonság volt ez számomra, egy nagyon jó élmény és tapasztalat. Ráadásul Brazíli, de mondhatom Dél-Amerika egyik legkomolyabb klubjában, a Flamengóban játszhattam. Érdekesség, hogy nem volt például autónk, mindenhova sofőr vitt minket. Rio de Janiróbal éltünk, ott is volt az edzőközpont, és a Maracana mellett, a Maracanazinhóban játszottunk, ami egy tízezer fős kosárcsarnok. Maga a bajnokság nagyon fizikális, verekedés, a játékvezetők sokkal többet megengednek mint például Európában. A játék az annyira nem taktikus, teljesen más fajta kosárlabdát játszottunk. Annak azonban nagyon örülök, hogy a kupát sikerült megnyernünk.

Aztán megszületett a kislánya, és úgy döntöttek, hogy hazatérnek.

– Igen, egy kicsit elfáradtunk, nem nagyon tudtuk megoldani a dolgokat. Én abban hiszek, hogyha valami annyira nem megy, vagy nem tudod szeretettel csinálni, akkor azt nem szabad erőltetni. A feleségemmel ezt meg is beszéltük, ezért tértünk haza Kaposvárra. Ott sajnos kiesett a csapat, így adódott ez a fehérvári lehetőség. Szerettem az itt eltöltött időt, könnyű volt a megegyezés.

2015 és 2019 között volt először az Alba játékosa. Mit kapott a csapattól?

– Itt nőttem fel, a négy év alatt lett belőlem komoly játékos. Mondhatom, hogy gyerekként kerültem ide, itt kaptam meg az első profi szerződésem. Nagyon jó csapattársaim voltak, beszélhetünk akár a magyar játékosokról, vagy a légiósokról. Amielőtt idejöttem több lehetőségem is volt annak idején, de ha visszatekintek egyértelmű, hogy jól döntöttem, amikor az Albát választottam. Székesfehérvár a második otthonom, ismerek sok mindent, sok mindenkit, a klubot, mai igazából fontos. Családias légkörbe tértem haza.

Mennyire lesz nehéz a beilleszkedés?

– Már beszéltem az edzőkkel, a vezetőkkel, minden tiszta és amit tudnom kell azt tudom is. Vojvoda Dávidot pedig ismerem, a válogatottban játszottunk már sokszor egymással, emellett pedig kaposváriak vagyunk mindketten. Nem lesz nehéz beilleszkedni a nyár folyamán.

Mit vár a következő idénytől?

– Nem szoktam nagyon célokat kitűzni, nagy szavakkal dobálózni. Egy olyan szezont kívánok a szurkolóknak és magunknak is, amit közösen élvezünk. Szeretném hogyha örömet szereznénk a drukkereknek. Ha ezek megvannak akkor az eredmény úgyis jönni fog magától.

A felkészülés előtt azonban a válogatott összetartáson is érdekelt.

– Pontosan, Székesfehérváron készülünk a csapattal, bár nem vagyunk sokan különböző sérülések miatt. Ez most egy egyhetes összetartás, mivel a nyáron nincs semmilyen meccsünk, de próbálunk így is előrébb lépni taktikailag. Én legutóbb nem voltam itt, amikor az új szövetségi kapitánnyal, Gasper Okornnal volt az összetartás, próbálom felvenni a ritmust, ez az egy hét most erről szól.

Mit jelent Önnek Székesfehérvár?

– Ha Székesfehérvárra gondolok az jut eszembe, hogy ez egy olyan hely ahol jó kosarazni, de amikor a kosár előtt meg után vagyok, jó és könnyű kikapcsolódni, regenerálódni, egy elég jó városról beszélünk. A feleségemet is itt, errefelé ismertem meg öt éve, meg a kislányom is itt fogja eltölteni az első pár évét, erre szerintem ez egy tökéletes hely.