Közös születésnap a korábbi labdarúgókkal

Jó hangulatban gyülekeztek a hatvanas-hetvenes éveiket taposó sportemberek, akadtak, akik hosszú évek óta nem találkoztak. A 85. születésnap apropóján Szentmihályi Antal látta vendégül régi futballistáit, az eseményt a Vidi utánpótlásának örökös technikai vezetője, anno a MÁV Előrénél, a Takarodó úton is tevékenykedő Németh János szervezte, a tőle megszokott precizitással.

- Az MLSZ évzáróin mindig találkozunk, azt az eseményt Jakab János, a miniszterelnökúr tanácsadója bonyolítja azon labdarúgóknak, akik felnőttként legalább egyszer szerepeltek címeres mezben, valamint meghívnak olyanokat is, akik évtizedek óta tevékenykednek a magyar labdarúgásban. Ezeken az eseményeken mindig váltok pár szót Szentmihályival, rendre megemlítette, hogy szeretne Fehérváron találkozni azokkal a labdarúgókkal, akik meghatározóak voltak edzői karrierjében. Mindig kérdezte, mi történt a srácokkal, érdeklődött az életük, a hétköznapjaik felől. Anti június 13-án töltötte be 85. életévét, ez jó apropót szolgáltatott az összejövetelhez - jegyezte meg Németh János, majd átadta a díszes ajándékokat, a labdarúgók által aláírt ajándékokat, egy labdát és egy díszes oklevelet.

Aztán a sípjába fújt, teljes csendet kért és köszöntötte a megjelenteket. A sportvezető elmondta, a hetvenes évek végén elképesztő futballélet volt a koronázó, királyi városban.

- Két, NB I-es csapatunk volt, a Videoton, tehát a nagy testvér, valamint a kiscsapat, a MÁV. Utóbbi három éven át szerepelt a legmagasabb osztályban, a vasutas egylethez sok vidis labdarúgó érkezett, akik pályafutásuk záró időszakában így még szerepelhettek a legmagasabb osztályban. Soha nem fejeltem az első NB I-es meccsünket, a Kaposvárt tízezer néző előtt, 1-0-ra vertük a Takarodó úton, ez a szememben akkora eredmény volt, mint amikor évekkel később, amikor a Vidi az UEFA Kupa-döntőjében 1-0-ra legyőzte a Real Madridot a Santiago Bernabeu Stadionban. A mai napig előttem van, ahogy Disztl Péter megfogja Jorge Valdano tizenegyesét.

A 37-szeres válogatott, szakállas kapus általános derültség közepette közbeszólt. „Nem fogtam meg, mert kipattant. De gól valóban nem lett, ez a lényeg.” Aztán az ünnepelt, a hazai futballtársadalomban csak „Szentmiskaként” emlegetett szakvezető vette át a szót.

- Régóta tervben volt, hogy találkozom veletek, azokkal, akik még az élők sorában vannak. Sokat kaptam a fehérvári futballtól, főleg a MÁV-nál töltött két évtől, de szívesen emlékszem a Vidi kispadján átélt szezonra is. Előzőleg ificsapatokat edzettem, aztán 1977 nyarán felhívott járműjavító sportegyesületét vezető Dévényi Tibor, felkért a frissen feljutó gárda vezetőedzőjének. Gondolkodás nélkül mondtam igent, nagyszerű két év következett, az élvonalban, kapusként töltött közel két

évtized után edzőként is bemutatkozhattam a legmagasabb osztályban. Sokat kaptam ettől a gárdától, nagy szeretettel emlékszem valamennyi játékosomra. Becsületes, remek emberek, pár nap alatt összecsiszolódtunk, megtaláltuk a közös hangot. Ezért is volt fontos, hogy ismét találkozzunk, amíg lehet, tehát ott vagyunk az élők sorában. Sajnos, többen már elmentek közülünk. Egy éve nagyon komoly egészségügyi problémákkal küzdök, megváltozott az életem, néhány dologra nem igazán emlékszem, ami rettenetesen zavar.

Aztán a nyolcvanas évek legelején, a Videotonnál töltött egy év kerül szóba, az 1981-82-es bajnoki idény.

- Az ottani vezetők közül nem emlékszem mindenkire szívesen, akadt, aki nem segítette a munkámat. Ez hasonló volt, mint amikor játékosként egy évet ki kellett hagynom, amikor 1964-ben otthagytam a Vasast és Újpestre igazoltam. Korábbi, angyalföldi játékostársaim áskálódtak ellenem, az MLSZ eltiltott, egy évig nem védhettem, mégsem bántam meg a döntésemet. Én soha nem tudtam olyan közegben dolgozni, ahol nincs tisztesség, nincs becsület. A MÁV-tól Tatabányára szerződtem, majd az MTK-hoz, aztán jött a Vidi ajánlata. A Videotonban azonban sajnos közel sem volt annyira családias a hangulat, mint a Takarodó úton. Persze, az emlékek jelentős része megszépült azóta. Nehéz szezont éltünk, Disztl Péter volt az egyetlen kapusunk, megsérült, az ifista Mausz Antalt kellett beállítanom a kapuba. Összességében nem volt rossz a szezon, a bajnokságban alig maradtunk le a dobogóról, a 4. helyen zártunk, valamint kupadöntőt vívtunk az Újpesttel, két góllal kikaptunk a szekszárdi fináléban.

Szentmihályi karrierje meglepő körülményék között kezdődött, ugyanis a csapat előzőleg Kerekes Imre irányításával, magabiztosan jutott a legmagasabb osztályba, azonban a fehérvári vezetők nem vele képzelték el az NB I-es szereplést, a fővárosi utánpótlásban ténykedő korábbi kapust kérték fel a feladatra. A döntés telitalálatnak bizonyult.

- Jó volt vele dolgozni – jegyzi meg az ünnepi esemény szervezésében szintén szerepet vállaló középhátvéd, Cs. Horváth Tibor. – A MÁV-tól a Rába ETO-hoz igazoltam, Győrben töltöttem két évet, majd visszatértem. Egy szezont dolgoztunk közösen, jó eredményeket értünk el, hazai pályán megvertük az Újpestet és a Ferencvárost. Súlyos térdsérülésem miatt nem tudtam folytatni a játékot, az edző Tatabányára szerződött, érkezett Szőke Miklós, Miki bácsival búcsúztunk az élvonaltól.

Disztl Péter szerint a Vidiben kimondottan sikeres szezont töltöttek közösen. Bár az áhított dobogó és a kupagyőzelem nem jött össze.

- Jó csapatunk volt, az Újpestet oda-vissza megvertük a bajnokságban, közel voltunk az éremhez. A kupadöntőig nagyszerűen meneteltünk, azonban a fináléban a Dózsa 2-0-ra megvert bennünket Tolnában, Birkás Péter két találatával. Érdekesség, hogy a lilák csatára a szezonban alig talált be, azonban a kapunkat kétszer is bevette. Ma már alig hihető, milyen idényünk volt, a tavasszal megsérültem Csepelen, nem volt cserekapusunk, a jobbhátvéd, Csuhay József állt be a meccs végén. Az utánpótlásból, az ifi I-ből hozták fel Mausz Tónit, 4-1-re kikaptunk, ő is megsérült, következett az ifi II-es gárda hálóőre, Dinnyés József. Aztán a MÁV korábbi kapusát, Paulusz Györgyöt igazolták le, ő védte végig az idényt az utolsó öt fordulót, valamint elkezdte az őszt, majd végre visszatértem. Ma már elképzelhetetlen események játszódtak le a csapatnál akkoriban. Aztán szerződtették Koszta János, Janival megoldottuk a feladatot, később az UEFA Kupában, a menetelés során is.

A kötetlen beszélgetések megkezdése előtt Sugár Tibor, azaz Tibi, a MÁV és a Dunaújvárosi Kohász színeiben 111 mérkőzésen 9 gólt szerző középpályás kezdeményezésére felsorolták a neveket, egyperces néma felállással emlékeztek a már elhunyt, korábbi társakra.