Reformok helyett költekezés van

A világgazdasági válság miatt 2009-ben mindenhol nagy mértékben csökkent a GDP, de 2010-ben a világ kifele jön ebből a válságból, mutatott rá a szakember. A neves kutató, aki minap a Magyar Közgazdasági Társaság vendége volt Fehérváron, úgy vélte: a válság előtti szintet különböző ütemben érik el az országok. Az USA-nak ez már 2010-ben sikerült, Németország 2011-ben, Európában a legelsők között, az EU egésze (és Magyarország) viszont csak 2012-ben éri el. A visszaesés nálunk sokkal mélyebb volt, és szerkezete is eltért az USA-tól és az EU-tól. Lakossági fogyasztásunk tizedével zuhant, szemben az USA-val és az EU-val, ahol stagnált. Ez fogyasztóként rossz, makrogazdasági szempontból azonban kifejezetten jó, hiszen azt jelenti, hogy a magyar gazdaságban reálalkalmazkodás történt - a többiek csak most kezdenek e folyamathoz. A beruházás viszont nálunk esett vissza a legkevésbé.

- Miért volt nálunk sokkal mélyebb a válság, mint más országokban? Mik voltak ennek az okai?

- A korábbi ellenzék fő jelszava, hogy változást kell végrehajtani az országban. Ez racionális, hiszen az elmúlt 10 év nem a mi sikertörténetünk. Leginkább azért, mert lemaradtunk a környező országokhoz képest. De fontos tudni, hogy a probléma lényege 2001 és 2006 között keletkezett. Akkor Magyarországon gyors, évi 4 százalékos GDP-növekedés volt, komoly egyensúlyromlással. Az államháztartási hiány rendszeresen a GDP 5 és 10 százaléka között volt, és a külső pénzügyi hiány is ebben a sávban mozgott. Ez egy fenntarthatatlan pálya volt, amit a 2006 utáni időszak nagy egyensúlyjavítása billentett helyre. Az államháztartási hiány 2008 végére, 4 százalékra ment le. Ez a drasztikus, részben adóemeléssel, részben reformkísérletekkel járó lépéssorozat 1200-1500 milliárd forintnyi javulást jelent, igaz, lassú növekedéssel és nagy társadalmi áldozatokkal járt. Amikor ennek a kiigazításnak vége lett volna, jött a pénzügyi és gazdasági világválság. Úgy kellett fenntartani a 4 százalékos államháztartási hiányt, hogy közben a GDP 6-7 százalékkal zuhant. Az újabb 1000 milliárdos költségvetési kiigazítás azért kellett, hogy fennmaradjon az ország pénzügyi egyensúlya. Ez is válságkezelő, szerkezeti változásokat beindító gazdaságpolitika volt, s újabb hatalmas társadalmi áldozatokkal és feszültségekkel járt. Egyszóval, nekünk két válságunk volt egymás után.

- Ami minden bizonnyal hozzájárult a mai kormányerő nagyarányú győzelméhez...

- Itt egy szörnyű paradoxon látszik: a társadalom egy része és a hatalomra került politikai erő, a Fidesz, a 2006 óta folytatott gazdaságpolitikát utálja nagyon, miközben az igazi hiba nem akkor, hanem az előtte lévő, 2001-2006 közötti egyensúlyrontó gazdaságpolitikában volt. Lényegét tekintve az, ami 2006 után történt, volt a helyes irány - millió hibával és gyengeséggel persze. Ha akkor Magyarország nem csökkenti le a hiányát, és nem tesz nagyon durva és kemény lépéseket, a 2008-as válság megérkezésekor feldobtuk volna a talpunkat. Az új kormány a választási ígéreteit akarja betartani. Ezek a növekedés beindítása, a foglalkoztatás 1 milliós növelése, radikális adócsökkentés, magyar tulajdonú kis- és középvállalkozások segítése, életszínvonal-emelés, a közszolgáltatások javítása. Ezek helyes törekvések, de hiányoznak a végrehajtási eszközök és a források. A kimondottak mögött persze volt egy sugallt ígéret is: az, hogy a gazdaságpolitika alapvetően akarat és szándék kérdése, különösen akkor, ha parlamenti kétharmada van valakinek. Azt gondolják, egyszerre lehetséges az egyensúlyjavítás és adócsökkentés reformok és megszorítások nélkül. Az elmúlt fél év tanulsága viszont az, hogy ez képtelenség. Az új kormánnyal kapcsolatban kétfajta naivitás volt. Az egyik a kutatóké és befektetőké, hogy ezek csak választási ígéretek, és a retorika ellenére folytatni fogják az előző kormányzat egyensúlyjavító gazdaságpolitikáját, legfeljebb különféle forrás-átcsoportosításokkal módosítják azt. A másik a Fidesz naivitása volt. Ők azt gondolták, lehetséges a nemzetközi piacok és intézmények ellenében haladni, az általuk finanszírozható gazdasági pályától eltérni, s van mód 6-7 százalékos deficitre. Egyik sem igazolódott be! Az elmúlt fél év a kormányzat küzdelme egy nagyobb mozgástérért lényegében mindenkivel. Ennek a hat hónapnak felesleges, és nagy veszteségeket okozó csaták a jellemzői. Magyarország mozgástere a nemzetközi piacokon beszűkült, mert eleinte nem vettük tudomásul, a nemzetközi pénzpiacok és az európai intézmények elvárásait. Tőkevonzó képességünk csökkent, az árfolyam romlott, nőttek a kamatok. Végül megadtuk magunkat az EU-nak, de nemet mondtunk az IMF-nek és egy beláthatatlan következményekkel járó, számos ponton alkotmánysértő pénzügyi átrendezésbe kezdtünk.

- Mi lenne akkor az eredménye az eddigi kormányzati lépéseknek?

- A legnagyobb csata a válságadók és a nyugdíjpénztárak körül van. Ez 2011-ben 750 milliárd forint extra bevételt jelent a költségvetésnek, ami a GDP 2,5 százaléka. Ezen felül a magánpénztárból az állami rendszerbe visszalépők vagyonából a kormány további 530 milliárdot azonnal elkölt 2011-ben! Ez együtt 1200 milliárdnál is nagyobb tétel, ami hihetetlen mértékű új adót, extra megszorítást jelent. Mindennek három haszna van. Tartani fogjuk a hiánycélt, csökken az adósságráta és az adócsökkentések fedezete 2011-re rendelkezésre áll. Ez jó, de a kockázata viszont annál több: az alkotmányosságiak mellett elképzelhető, hogy az EU vitatni fogja, hogy az egyszeri lépések valóban tartósan egyensúlyban tartják-e a költségvetést. A külföldieket ma leginkább az izgatja, hogy átmeneti forrásokból finanszírozunk tartós adócsökkentést. Sokan attól tartanak, Magyarország ismét finanszírozási válságba kerül! Kérdéses a nyugdíjrendszer fenntarthatósága is, hiszen így most azoknak is az állam fizeti a teljes nyugdíjat, akik visszalépnek a magánból az államiba. Miből? Az alkotmányosság elleni lépések, és a hosszú távú rendszerek szétverése súlyos károkat okoz. Nem látható a középtávú gazdaságpolitika. A szakértők irreálisnak tartják a kormány tervei között szereplő, 5 százalék feletti, több éven át tartó gazdasági növekedést - főleg annak fényében, hogy a válságadókat hosszabb távon is fenn kívánják tartani. Nem elég, hogy nincs látható reform a kiadási oldalon, de költekezés van takarékosság és karcsúsítás helyett. A költségvetés dologi kiadásai 140 milliárddal, 15 százaléknál nagyobb mértékben nőnek.