Száz betlehemi jászol

Harmincötödször rendezik meg Itália fővárosában a Száz betlehemi jászol című kiállítást, amely a világ minden tájáról bemutatja a karácsonyi betlehemállítás nemzeti hagyományait, a keresztény családok értékes örökségét. A kiállítás megtekintése felér egy világ körüli utazással.
Hazánk a többi kelet-közép-európai országgal együtt 1993-ban kapott először meghívást Rómába, az akkor már tizennyolcadik Száz jászol-kiállításra. A magyar kézművesek bemutatkozását A Magyar Kézművességért Alapítvány (AMKA) szervezte, a felkérést a vatikáni nagykövetségtől kapták.  

A római randevún hazánkból most huszonöt kézműves mutatkozik meg a világnak, az alapítvány a 2008-as budapesti tárlat díjazott munkáiból válogatott. A Santa Maria del Popolo-bazilika Bramante-termében november 26-án 11 órakor lesz a megnyitó, a zárás pedig vízkereszt környékén. Százból huszonöt?   érdekes arány, de a száz nem száz, sokkal több. Tavaly is százhatvanöt betlehemet állítottak ki, az idei számokról még nincs információnk. Így vagy úgy, de a huszonötös szám magáért beszél.
A királyok imádása, Bocskoros betlehem, Fel, nagy örömre..., Mindannyiunk számára..., Szent család   címek, idézetek és hangulatok. A  megyét öt egyéni alkotó és egy közösség képviseli Olaszhonban: a székesfehérvári Radetzky Jenőné bútorfestő népi iparművész, Lits Istvánné foltvarró és Láng György fa- és csontfaragó, a dunaújvárosi Gubánné Pintér Annamária képzőművész, a sárbogárdi  Szabóné Czuczai Katalin csuhékészítő, kosárfonó és fonottbútor-készítő, valamint a Move Béta Szivárvány fogyatékkal élők és halmozottan fogyatékkal élő vakok csoportja, vagyis Dudar Judit, Elrichné Németh Márta, Nagy Károlyné (ő a másik Katalin), Németh Lászlóné, Szabó Zsuzsanna (Szabóné lánya) és Tinódy Mónika.
 Szabóné Katalin hatodik gyermeke halmozottan fogyatékos, vak kislány. Egy játszóházi foglalkozáson, 2002-ben jött az ötlet, és a huszonhat éve leszázalékolt asszony megragadta a lehetőséget: tanult és tanult. Tanulmányai irányt adtak, részt tudott venni lánya fejlesztésében. Először a mesterség elsajátítása, csiszolása, majd az oktatói és foglalkozásvezetői képesítés megszerzése (népi játékok és kismesterségek, népi játszóházak) motiválta.
A hospitálási (megfigyelési) lehetőségek közül mindig a fogyatékos gyermekeket nevelő intézményeket választotta. Azóta megbízásai nagy része is fogyatékosok, idősek közé vezette. Három éve (társadalmi munkában) ő a Szivárvány csoport tanítója, vezetője, mentora, minden héten csütörtökön tartják a foglalkozásokat.
 Hat éve nagyot fordult vele a világ. A kézművesség szeretete mindig is benne élt, hiszen gyermekkora óta kézimunkázott. Jött a csuhé, a vessző, a gyapjú, a vad dohány, a dióhéj. Betlehemek, babák, kosárkák virággal, gyöngyékszerek, gobelinek. Fantázia, szépérzék és kézügyesség.
 Kiállítások sora 2005-től, köztük két állandó, amelyekre igen büszke: gyöngymunkák Clevelandben (USA), a Magyar Történeti Múzeumban, valamint betlehemi jászol és körkép Kisfülpösön (Erdély), a református templomban. Számos díj és oklevél kíséri Katalin pályáját, köztük A Magyar Kézművességért Alapítvány fődíja.