Három hónap Koppánnyal

Legutóbb a pozsonyi csatáról, nagyszerű, de érthetetlenül agyonhallgatott győzelmünkről írt, az volt egy trilógia második kötete. Az első mű Atillát, a hun uralkodót mutatja be az olvasónak. Minap azzal a hírrel érkezett haza a Távol-Keletről, hogy megszületett a trilógia harmadik, befejező része, a Koppány című. Rövidesen az is napvilágot lát a Püski Kiadó gondozásában.

- Három hónap telt el, amit a burmai őserdőben töltött a karennik között. Milyen élményeket gyűjtött?

– Január negyedikén már a burmai őserdőben voltam, abban a karenni faluban, ahová mindig megyek. Ahol még mindig létezik a karenni gerillahadsereg, létezik a karenni kormány. Közel két éve, hogy tűzszünetet kötött a legtöbb burmai kisebbség a katonai kormánnyal, amely megpróbálja a nyugat felé demokratikus arcát mutatni. Furcsán alakulnak a dolgok, a karennik legalábbis nagyon aggódnak... A tűzszünet ugyanis azt jelentette, hogy nem lőnek ugyan egymásra, ám ezt a burmai hunta arra használta fel, hogy azokat a bázisokat, amelyeket a karennik eddig megvédtek, beton erődökkel építse körül. Ez pedig elég rossz előjel, hiszen azt jelentheti, hogyha a kisebbségek nem fogadják el a békefeltételeket, akkor újraindul a háború. A kormány pozíciói azonban jobbak lesznek és végleg megtörhetik a kisebbségeket. Emiatt aggódnak a karének és más kisebbségek is. Loikaw volt a karennik fővárosa, ahová az utóbbi ötven-hatvan évben tömegével telepítettek be burmaiakat, s betelepedtek karének, sánok és kacsinok is. A karenni lakosság tehát ma már a saját fővárosában 25-30 százalékos kisebbséget alkot.

– Ez bizony nagyon ismerős nekem valahonnan...

– Hát hogyne, ilyen lett Nagyvárad, Kolozsvár, és hosszan folytathatnám. Bármikor mondhatják, hogy ha a karennik annyira függetlenek akarnak lenni, legyen népszavazás. De ilyen arányok mellett? Olyan népcserék történtek, amely mindent megváltoztatott. A burmai kormány áldemokratikus viselkedése nem szól másról, mint hatalmának átmentéséről.

– Nekem ez is ismerős 1989-ből, konkrétan egy Magyarország nevű ország jut az eszembe. Burmában mi folyik?

– Burma jelenlegi elnöke a katonai kormány legkegyetlenebb tábornoka volt, aki most demokratát játszik. Burma Dél-Kelet Ázsia leggazdagabb országa, a legritkább drágakövektől kezdve mindenük van, az érintetlen őserdőben keményfák nőnek. A második világháború után a térség leggazdagabb országát a diktatúra lezüllesztette, ám a nyugat számára fontos, hiszen 60 millió ember lakja. A gazdasági érdekek diktálnak, nyomulnak a bankok, a bányatársaságok, az élelmiszerláncok, és a nyugatnak elég, hogy a diktátorok átöltöztek.

– Milyen életet élt az őserdőben a karennik között?

– Szerzetesit. A karennik minden évben építenek nekem egy bambuszházat, ami egynapi munka. Csak őserdei gyümölcsöket és zöldséget eszem, szigorúan nyersen, és naponta tíz-tizenkét órát írok. Az elmúlt három hónapban megírtam Koppány történetét. Sikerült beleélnem magam a korba és rájöttem, melyek voltak akkoriban az alapvető célok. Foglalkoznunk kellene azzal, hol tévesztettünk utat, ami mindig alapkérdés volt történelmünkben. Mert mi a nemzeti érdekek védelmét és szolgálatát legtöbbször alárendeltük egy másik hatalom érdekeinek. Mindig kérdés volt, mennyire kövessük nemzeti érdekeinket, mennyire működjünk együtt a külföldi hatalmakkal, mennyire adjuk át a gazdaságunkat. Ez ma sincs másként az unióban. Az a nemzeti kiállás és büszkeség, amit tőlünk nem fogadnak el, az egy franciának vagy olasznak természetes. Ideje lenne már szembenéznünk az európaiak előítéleteivel, azzal is, hogy nem kapjuk meg ugyanazt a jogot kisebbségben, amit megkapnak a baszkok, a katalánok, az osztrákok, vagy a svédek.