Kimegyek a doberdói harctérre...

Négy emlékezetes, felemelő napot töltöttünk el ott, ahol megérintett a történelem. Az odaúton Görög István nyugállományú ezredes hangolt rá mindenkit a közelgő napokra. Rózsafi János, a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány történésze a történelmi tényeket, a tudományos valóságot emberséggel keverve mutatta meg az oly korban élt örvendő, szenvedő embert, a katonát, az élőt, a holtat.

- Minden kutatás során fontos, kik voltak a harcoló katonák. A parasztemberek, akik néhány hónapja még mezőgazdasági tevékenységet folytattak fegyvert fogtak, parancsot teljesítettek, védték az állásukat. Nagy szükség volt a hősiességükre, mert keményen harcoltak alakulataink az álló háborúban, nagy áldozatokkal. Trianon? Az már politika, kutatótársaimmal mindig a katonát, a harcoló embert nézzük - mondta.

A Monte St. Michéle hegy csúcsán található emlékmű feliratán az olvasható: az olasz, magyar vitéz katonák halálukban is együtt maradtak. A nagyváradi színésznő, Júlia az emlékmű talapzata előtt rázendített a Kimegyek a doberdói harctérre kezdetű nótára, pillanatok alatt kórus alakult, és szállt az ének ott fent, a hegyen.

A Fehérvári Hagyományörző Egyesület tagjai és a civilek , balról Rózsafi János, Sárközi Zoltán és a csapat legfiatalabbja, Zsófika

A kutatások szerint nagyon nehéz volt az élet, a két sereg állásai közel voltak egymáshoz, a temetetlen holtak miatt a szag elviselhetetlenné vált, patkányok cikáztak a harcállásokban, zöld legyek dongása keveredett az ágyúk, aknavetők zajával. Enni sem tudtak az ott lévők a bűztől, a katonák bedugták az orrukat, patkányfogásra kiképzett kutyákat hoztak a messzi hazából. Rózsafi János olvasta egy jelentésben, a kutyák nem megfelelően voltak kiképezve, így nem teljesítették a kötelességüket... A karszt hegységben megbúvó barlangok menedéket jelentettek, ezért a József főherceg vezette parancsnoki csapat 50 koronát ígért mindenkinek, aki újabb barlangot fedez fel. Megtalálták a kiadási bizonylatokat is...

Egyik tagtársunk ismeretei szerint az ott harcoló katonák megoldották azt, amire a nagypolitika képtelen volt: esténként a harc szünetében hasznos dolgokat cseréltek, megbeszélték a háború értelmetlenségét. De reggel újra ellenségek lettek. Ami lehet, hogy legenda, lehet, hogy nem. Ki tudja?

Egyik este a nagyváradi magyar, 40 éve Olaszországban élő Kolláth Éva vendéglőjében tettük a tiszteletünket. A házigazda férje nyugállományú olasz alezredes. Amikor beszélgettünk, mondtam Évának, Domenico (a férj) és Éva nagyapja Isonzó völgyében, a Doberdón akár lőhetett volna egymásra.

- Ez bizony könnyen megtörténhetett, miként az is valóság volt, hogy a két nagyapám egymás ellen harcolt itt. A jó Isten nagyon behunyta a szemét, rengetegen haltak meg. A Doberdó, ami ma szép hegy, akkor kő és romhalmaz volt, őrület lehetett minden nap az itt szolgálóknak - mélyedt el a múltban.

Rózsafi János a Doberdó északi oldalán jártunkban megdöbbentő esetet mesélt. József főherceg engedélyt kért, hogy gáztámadást hajtson végre az olasz állások ellen. Megkapta. A támadás 6 ezer olasz, valamint mintegy ezer magyar katona halálával járt, mert egyes terepszakaszokban megfordult a széljárás. János megtalálta egy magyar parancsnok jelentésében, hogy a gázmérgezett olasz százados megkérdezte tőle: Miért csináltátok ezt? Négy gyerekem van, és megfogok halni. Miért...?

Redipugliában a katonai temetőben Horváth Miklós Csaba a HTBK és a város nevében koszorút helyezett el. Sajátos sírfeliratot olvashattunk e helyütt: A katona halálában is katona, tagja a seregnek .

A HTBK 2001-ben kezdte kutatni a 17. fehérvári gyalogezred történetét. Tevékenységüknek köszönhetően felújították a visintini Emlékkápolnát, tevékenyen részt vettek a nagyváradi 4. gyalogezred katonáinak emlékét őrző negyedik emlékgúla felújításában. Kratochvil Károly ezredes, az ezred parancsnoka még 1918-ban négy gúlát építtetett az Isonzó fronton harcoló és hősi halált halt katonái emlékére. A negyedik, eddig romos gúlát mostanra újították fel, Görög István ezredes és társai nagy munkájának köszönhetően.

- Hogy mit lát itt a katona? Az embertelen körülményeket, a hegybe ásókkal, lapátokkal vájt védelmi állásokat. Kimondani is borzasztó: a magyarok 50, az olaszok 100 ezer katonát vesztettek el itt. A mai katona szemével meg-ítélhetetlenek ezek a szituációk. Azért dolgozik a baráti körünk, hogy ennek az emléke soha ne múljon el! - jelentette ki Görög István.

- Bihar megye és Nagyvárad katonái is sokat szenvedtek az I. világháború alatt, és helyt álltak az el nem vesztett csaták során. Kratochvil Károly, a legendás parancsnok vezetésével sokat tettek fiaink a hazáért a székesfehérvári és a többi ezreddel együtt. A hősiesség akkor velejárója volt a katonák életének, amelyet gondolkodás nélkül feláldoztak a haza védelmében - tette hozzá Sárközi Zoltán, a nagyváradi szenátor.

San Martino is a borzalmak helyszíne volt, de lám, mégis ember tudott maradni az ember. A falu határában húzódó állások csak 5 méterre voltak egymástól, 1916. augusztus elején, a 6. Isonzói csata során dúlt itt az öldöklés. Este elcsendesedett minden, nyugalom volt a lövészárkokban, az élők, holtak között megszólalt a tiszta olasz énekhang az ottani állásból, szépen szólt az Oh Sole Mio. A másik oldalon a magyarok megtapsolták, majd egy katona a hegedűjével zendített rá a dalra: Csak egy kislány van a világon. A taps pedig az olasz oldalon csattant. Aztán másnap reggel újult erővel ölték egymást. Hiába, ilyen volt akkor az a világ...

Belegondoltam, és elkeserített a tudat: ha bármelyikünk rossz időben és rossz helyen születik, egy lehetne az ismeretlen katonák közül. Szörnyű gondolat.

Ön mit gondol erről...?