Bürokrácia vagy embertelenség?

A július 18-án kelt levél címzettje „Tóth Attila József Úr", feladója a Fejér Megyei Kormányhivatal Rehabilitációs Szakigazgatási Szerve. A levél minden tekintetben megfelel a jogszabályi előírásoknak és egy ügyirattal szemben támasztható minden tartalmi és formai előírásnak. Van rajta ügyszám, iktatószám, ügyintéző neve, revizor neve, szerepelnek az ügyfél adatai (született, lakik, TAJ-szám, anyja neve), van az ügyiratnak tárgya, és annak rendje-módja szerint aláírták (igazgató megbízásából az elbírálási ügyintéző).

A levél az összes ide vonatkozó jogszabály és paragrafus citálásával (egy oldalon keresztül, amit most nem részletezünk) arról tájékoztatja Tóth József Attila Urat, hogy megindult egy eljárás július 17-ével, melynek befejezési határideje szeptember 16. Mondhatnánk úgy is a bürokraták nyelvén, hogy „keletkezett egy ügyirat", vagy „megnyílt egy akta", amit a megfelelő polcra fel kell tenni, ügyelni kell a határidő és az összes szabály betartására.

Tóthné és fia. Attila 38 éves. Születése óta csak a jogszabályok változtak. Fotó: Molnár Artúr

Van itt azonban egy kis bibi: Tóth Attila József születése óta vak és értelmi fogyatékos, édesanyja gondnoksága alatt él. Semmilyen levelet nem tud elolvasni – ha tudná, akkor se értené, miről is van szó –, s ezt a helyzetet a hatóság is pontosan ismeri. A levél címzettje mégis ő, mert ő az ügyfél, és ugyebár rendnek kell lenni...! Lássuk, mi is az ügy, amiben ez az ügyirat keletkezett!

A Csőszön élő Tóth Józsefné – Attila édesanyja – kiemelt ápolási díjért folyamodott februárban. Fia állapotából kiindulva és a kiemelt ápolási díjjal kapcsolatos tájékozódása alapján úgy gondolta, jogosult rá, így rendkívül meglepődött, amikor a Fejér Megyei Kormányhivatal Székesfehérvári Járási Hivatalától július 17-én kelt elutasító határozatot kapott.

Elkeseredésében az asszony minket keresett meg, s mikor másnap Csőszre mentünk, már a fiának címzett másik levelet is mutatta: – Ezt ma kaptuk – mondta Tóthné – bizonyára azért, mert az első eljárás során június 2-án szóltak, hogy vigyem el a fiamat szakorvosi felülvizsgálatokra, mert a kiemelt ápolási díjra vonatkozó kérelemhez csak régi leleteket tudtam csatolni.

Tóthné nem értette, miért kell vak és fogyatékos fiát felülvizsgáltatni, hiszen a 38 éves Attilánál már születésekor egyértelmű és visszafordíthatatlan állapotot rögzítettek az orvosok. Ennek ellenére június végéig beszerezte az összes leletet, s arra várt, hogy ismét behívják ezeket bemutatni, s a leletek alapján a megfelelő – reményei szerint a kérvény szerinti pozitív – döntést meghozza a hivatal.

Ehelyett azonban megkapta az elutasító határozatot és a fiának címzett, fentebb részletezett levelet az új eljárásról. Az történt ugyanis – amint az az iratok áttanulmányozása során kiderült –, hogy az első, februárban indult eljárás határidejének lejárta előtt határozatot kellett hoznia a hivatalnak, és ezt a szabályok értelmében csak elutasító tartalommal tudták megtenni – és meg is tették, noha közben új eljárás indult.

Természetesen megkerestük a történet hivatali szereplőit is, kérdéseinkre a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal, valamint a Fejér Megyei Kormányhivatal szóvivőitől egyeztetett választ kaptunk. Eszerint a kiemelt ápolási díj törvényi alapfeltétele az ápolt személy egészségi állapotának „E" kategóriába sorolása. A jogszabály alapján „E" kategóriába a 80 százalékos egészségkárosodási értéket meghaladó állapotú, önellátásra nem, vagy csak segítséggel képes személyeket sorolják az orvos szakértők.

„Tóth Attila esetében az orvos szakértői minősítés alkalmával az édesanya csupán a 19 évvel ezelőtti orvosi szakvéleményekkel és leletekkel rendelkezett. A júniusi minősítés során az orvos szakértő nem kapott a panaszostól olyan új szakorvosi leletet és szakvéleményt, amelyek alapján a „D" kategóriás minősítést „E" kategóriára változtathatta volna" – szól a közlemény, amiben arról is szó van, hogy az új leletek alapján már valószínű, hogy jogosult lesz Tóthné a kiemelt ápolási díjra.

Lezárulóban tehát egy ügy, ami ezután ad acta...

Mindkét megkeresett hivatal dolgozói és sajtószóvivői is emberek. Utóbbiakkal beszélgetve, amikor a lelketlenségre tereltem a szót, mindketten a jogszabályokba kapaszkodva próbáltak érvelni, aztán elismerték, hogy igazam van. Egy vak embernek levelet írni enyhén szólva is több mint neveletlenség. A történetnek ugyanakkor ez csak egy apró eleme. Számomra sokkal fontosabb az általános tanulság, ugyanis más hivatalokban is naponta tapasztalhatunk lelketlenséget. Amikor a politikusok célként fogalmazzák meg az ügyfélbarát, személyes ügyintézést, nem gondolnak arra, hogy ezt pont az ő általuk, mint jogalkotók által hozott szabályok akadályozzák.