Esküvés, kivont kardok diadalíve alatt

Azaz már mint férj és feleség vonultak el a fényes „diadalív” alatt. A meghatott és felemelő szertartást azonban meglepően vidám mozzanat zárta: a karddal tisztelgő utolsó lovag roppant gyöngéden az ara szoknyája hátuljára sújtott végezetül. Halk nevetés morajlott a násznép felől, a menyasszony is önfeledten kacagott, ismerte a szertartás eme kevésbé ünnepélyes, ám kedves és játékos lezárását. Persze, hisz ő is tagja a rendnek, más esküvőkor is így szokott történni!

A mányi Tolnai Krisztina Eszter és az ópusztaszeri Bíró László István feltétlenül hagyományos esküvőt szerettek volna tartani, beszédes jelképekkel is megerősítve fogadalmukat. Mányon még az 50-es években is ritkának számított a „vegyes” házasság, a községet református magyarok és katolikus svábok, azaz magyarországi németek lakták, s igyekeztek maguk közül választani. Igaz, addigra a német kitelepítés megtépázta és szétzilálta a közösségeket. Mára inkább a tudatos hagyományőrzés a feladat, s a mányi leszármazottak értékmentésnek szánják bármelyik régi szokást, lett légyen az magyar, vagy „sváb”.

Tolnai Krisztina Eszter és Bíró László a díszkardok alatt vonul át immáron férj és feleségként (Fotók: Vlajku György)

A vőlegény emblematikus helyről, Ópusztaszerről származik, a polgári házasságot az előző héten ott kötötte meg a pár. A mányi esküvőn menyasszony a lányos háztól annak rendje-módja szerint kikérte aráját a megilletődött vőlegény, aki hivatalosan ugyan férj volt, de egy hét alatt ez még nem válhatott megszokássá! A kikérés után a násznép a rezesbanda kíséretével vonult a templom felé, s az esemény fényét emelte a Történelmi Vitézi Rend tagjainak jelenléte.

A mányi polgármester, Ugron Zoltán is tagként vett részt az eseményen, szívügye a tradíciók őrzése, ápolása. A Gyermelyről hívott Polgár Sándor vőfély szalagos botjával, rigmusaival, fonott demizsonjával, a vőfély-kulaccsal felszerelve régmúlt lagzik hangulatát idézte meg.

A menetet „útonállók” akasztották meg a templomdomb alatt. Bauer Márk és Sátori az idegen helyről való vőlegénytől váltságdíjat követeltek a helybéli menyasszonyért! Itt már a násznagyoknak kellett a zsebükbe nyúlniuk, nehogy füstbe menjen a szerelmesek egybekelése. Nem panaszkodhattak, alig 20 ezer forinttal megelégedtek az ifjak, a pálinkás üvegekből, s a vőfélykulacsból kortyolt közös áldomás után útjukra bocsátották a népet. Egy üveg bort szerencsét hozó üvegcserepekért vágtak a templomi feljáró mellvédjének termésköveihez. Megható mozzanatként fűzték a menyasszony derekára-vállára a nemzetiszín szalagot.

A szentmisés egyházi esküvőt a mányi katolikus templomban Kelényi József plébános celebrálta, s Szabó Ferenc református lelkész is szívesen fogadta a felkérést, hogy áldja meg a katolikus vallású párt Isten nevében. A történelmi olvasmányainkból kísértő különbözőség ezúttal a keresztény-keresztyén testvériségről szólt. Az igeidézetek az Ó- és Újszövetségből hangzottak el, ismert és felemelő példabeszédek. Énekek éneke, Pál apostol levele, intelmek és bizakodás, szavak, gondolatok, érzések a szerelemről, szeretetről. „Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged!”