Fehérvári detektívemlékek

A tisztes, ősz hajú úr, akinek életútját az amerikai PI Magazine Magánnyomozó Magazin is bemutatta, csaknem 50 esztendőt töltött el nyomozással. Jelentős ideig, 28 évig a Székesfehérvári Városi Rendőrkapitányság és a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi nyomozója és vizsgálója volt, ahonnan alezredesként került nyugállományba 1992-ben. Ezután létrehozta saját, Privát Plus Fókusz Detektívirodáját, miközben az országos Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara magánnyomozói alelnöke is volt egyben. Bár még nem szokta meg, hogy minderről múlt időben beszéljen, 2014 januárjától befejezte az aktív éveket, visszavonult mindattól, amit eddig nemcsak a munkájának, hanem a szenvedélyének tekintett.

Csatári Tibor ma is büszke rá, hogy minden megbízója elégedett volt a nyomozásával

Csatári Tibor az 1896 óta jegyzett magyar magánkutatói (abban az időben még így nevezeték a magánnyomozókat - a szerk.) hagyományok folytatójaként több éven át az országos szervezet nemzetközi kapcsolatainak kiépítésén is munkálkodott. Az európai társszervek mellett tengerentúli kapcsolatai is kialakultak, így kapott felkérést az Amerikai Egyesült Államokból, a San Diegó-i Magánnyomozó Múzeumtól, hogy támogassa állandó gyűjteményüket, illetve egy kiállításukat a magyar magándetektívek jelenlegi történetét bemutató leírással, képanyaggal és különböző tárgyi rekvizitumaival.

A - rövidített nevén - PI Museum San Diego történelmi negyedében, a Gaslamp városrészben található, 1978-ban hozta létre Ben Harroll, aki maga is magándetektív volt. Gyűjteménye nemcsak a város, hanem az USA egyik legérdekesebb tematikus kollekciója. A számtalan ritkaság közt olyan híres detektívekkel kapcsolatos emlékek találhatók benne, mint az irodalmi hőssé vált Eugene-Francois Vidocq (1775-1857), vagy Allan Pinkerton (1819-1884), az első amerikai magánnyomozó társaság megalapítója.

A fehérvári magánnyomozó rekvizitumai a San Diegó-i PI Múzeumban

Egy könnyen utaztatható, így az USA-ban bárhol bemutatható mobilvitrinbe kerültek a magyar detektívrelikviák : köztük jelvény, kitűző, igazolvány, gépkocsira helyezhető matrica, amelyeket korábban a fehérvári privátzsaru használt. Az 53 év után hazánkban újból engedélyezett magánnyomozás történetébe és gyakorlatába bepillantást engedő könyvek, valamint a szervezet jelenlegi nemzetközi kapcsolatainak dokumentumai, fotói is a PI Múzeumba kerültek. A legérdekesebb tárgy, amelyet az amerikai gyűjteménynek adományozott Csatári Tibor, egy 2002-ben kiadott magyar emlékérem, a The Message, vagyis az Üzenet. Csatári szerint a szétcsavarható ezer forintos érme akár mikrofilmek rejtésére is alkalmas. Több hónapos utánjárással éremgyűjtőtől sikerült megszereznie, mivel a készítő Állami Pénzverdében már nem volt belőle. Spionpénznek is hívják, elődjét, a kémtallért Mária Terézia titkosszolgái is használták. Más forrás szerint az ezüst tallért egy ügyes német kém az 1870-71. évi német-francia háborúban oly módon használta, hogy a vastag, kettéfűrészelt fémpénz közepébe rejtette hártyapapírra írt jelentéseit, s a tallért újból összeragasztotta. A San Diegó-i Magánnyomozó Múzeumnak ajándékozott érme akár jelképe is lehet a magyar és amerikai magánnyomozók kapcsolatának.

Ilyen a kémpénz, az Üzenet ezer forintos emlék-érme előoldala (Fotó: Állami Pénzverde)

Csatári Tibor közelebbi megismerését jelentette a kinti professzionális körök számára a róla írt újságcikk az amerikai magánnyomozói szaklapban, a PI Magazine-ban. Életútjának és karrierjének bemutatásán kívül a magyar magánnyomozói szakma jelenére is fókuszáltak a lap szerkesztői (a cikk eredeti címe: Tibor Csatari s Story is Important Part of Hungary s PI History).

Csatári Tibor bűnügyi nyomozóként a gyilkossági és gazdasági ügyek specialistája volt, az utóbbi két évtizedben is több mint száz ügyben dolgozott. A legérdekesebb eseteként említi egy ismert festőművész hamvai ellopásának és kicserélésének a felderítését. Nem egy esetben több országban folytatott nyomozással jutott csak a rejtély megoldásának kulcsához. Ilyen emlékezetes nyomozása volt egy győri főiskolás, tehetséges fiatal graffiti-művész eltűnési ügye, akinek nyomait Hollandiában, Németországban, Romániában és Ausztriában kutatta, míg végül kiderítette, hogy Bécsben ütötte el a metró a Westbahnhof közelében. Székesfehérváriként szívesen nyomozott volna a Seuso-kincsek ügyében is, de nem kaphatott állami megbízást, mivel az ügy az ORFK műkincsvédelmi egységének hatáskörébe tartozik.

A detektívmunkától való visszavonulása óta többen is szerettek volna neki újabb megbízást adni, azonban úgy gondolja, mivel már elmúlt 70 éves, számára is eljött a pihenés ideje. Aktív évei alatt több krimire való élményt gyűjtött, de egyelőre nem készül megírni - bár biztatnánk erre -, inkább gyümölcsfáit és rózsakertjét gondozza.