Levelek Nórinak

Ahhoz, hogy képesek legyünk önálló gondolkodó állampolgárként élni a demokrácia adta lehetőségekkel, kevés az, hogy itt élünk, és úgy hisszük, hogy vannak jogaink. „Az emberiség egyre kevesebb szabályt tart be, egyre kevesebb dologra mondja azt, hogy bűn, ami szerintem nem viszi jó felé a világot”, nyilatkozta nemrég egy sikeres vállalkozó. Ebben igaza van! Tényleg gyakran gondoljuk azt, hogy nem vagyunk hibások, nem vétkezünk, sajnos, még akkor is, amikor nyilvánvalóan áthágjuk a szabályokat. Egyre alacsonyabban van az a küszöb, ami elválasztja a bűnt és a becsületet. Tudni kellene tehát, mik a jogaink,bár erre azállandóan változó jogi környezetben, legfeljebb, csak a jogászok képesek.

Akkor mit tegyünk? Fel vagyunk mentve, mert nem tudjuk követni a sok- sok szabályt? Nyílván, nem erről van szó! Ha nem is ismerjük a törvényeket szövegszerűen, attól még mindenkinek tisztában kell lennie az alapvető normákkal! Ezek ősidők óta változatlan tételek, amiket értelmes embertévedésből aligha, jószerivel csak szándékosan szegheti meg! Lássunk néhány fontosabbat ezen általános jogi alapelvek közül! A jog parancsa ez: tisztességesen élni, senkit meg nem sérteni, s mindenkinek megadni a magáét. Rossz hiszeműnek kell tekinteni azt, aki törvényellenesen cselekszik.Amit egyszer beismertünk, többé nem tagadhatjuk.

Mihelyt valami tilos, meg van tiltva mindaz, ami belőle következik.Aki hallgat, sem nem állít, sem nem tagad, és végül: a tény nem tudása szentesít, a jog nem tudása nem mentesít!Ezt nevezik az ignoranteiuris non excusat elvének, vagyis, hogy a törvény nem tudása nem mentesít senkit a felelősség alól. Ha már csak ezekkel tisztában van valaki, nagy eséllyel lesz képes tisztességes maradni. Más a helyzet azokkal, akik szándékosan térnek le a törvényes útról, vagy úgy spekulálnak, hogy egy jó ügyvéd segítségével megússzák a felelősségrevonást. A bűnnek kétféle értelmezése ismert: a jogi és a vallási.

Nézzük először a jogi oldalt! Alapvetően mindig is az írott szabályok megszegése, vagyis maga a törvényszegés ténye jelentette a bűnt. Például az 1878-as magyar büntető törvénykönyv első paragrafusa szerint bűntettet, vagy vétséget csak azon cselekmény képez, melyet a törvény annak nyilvánít. Napjainkban ezt gyakran lehet hallani megfordítva, vagyis, hogy amit a törvény nem tilt, az nem bűn. Az ilyen spekuláció könnyen vezet börtönhöz. Ezért fontos tisztában lennia törvényi tartalmakkal! A joghoz való hozzáférés mindenki számára biztosított,el lehet olvasni, esetleg egy szakembert megkérdezni.

Az elkövetők sokszor már csak utólag tájékozódnak, későn bogarásszák ki a törvényt, vajon szerepel-e a felsorolásokban, le van-e szó szerint írva a szövegben, annak a ténye, amivel őket vádolják. Ha nincs, akkor vétlennek hiszik magukat. A felelősség elől menekülők gyakran az ártatlanság vélelmébe kapaszkodva keresik a felmentést, holott annak nem ez a feladata. Lonneke Stevens, az amszterdami egyetem professzora szerint az ártatlanság vélelmének alapvetően az a funkciója, hogy az állam ne intézkedhessen önkényesen, és vegyék figyelembe a szabadsághoz való jogot.Először a nagy francia forradalom idején, 1789-ben, az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatában fogalmazódott meg, hogy „minden embert ártatlannak kell vélelmezni addig, amíg a bűnösségét meg nem állapították.”Ma azt mondjuk, hogy a kétséget kizáróan nem bizonyított tényt nem lehet a vádlott terhére értékelni.A szakmabeliek is sokat vitatkoznak ezen a kérdésen.

Pokol Béla professzor egy parlamenti felszólalásában jegyezte meg, hogy „az ártatlanság vélelme az a jogelv, amelynek végletekig feszítése senkit nem engedne bezárni, mielőtt nincs jogerős ítélet.”Mivel a minden kétséget kizáró bizonyítás sokszor lehetetlen, gyakran az állami tehetetlenség és az egyéni leleményesség párviadalának vagyunk tanúi. A párbajsegédek között ott találjuk a jog rendszerében meglévő hiányosságokat is. Olyanokat, mint a joghézagok, amikor a jog nem szabályoz valamit, pedig szabályoznia kellene, az ellentmondásos,nem egyértelmű, esetleg homályos szabályozást, vagy ott van az axiológiai hézagnak nevezett állapot, amikor a szabályozás erkölcsileg nem elfogadható. Ezeken a gyengeségeken lehet lovagolni, keresni a kiskapukat, a felelősség alóli kibúvás lehetőségeit, ügyeskedni a paragrafusok között. Ettől még a tett, tett marad, a bűn pedig bűn. Nem csoda, ha gyakran összezavarodunk

Vallásos értelemben a bűn az isteni akarat, illetve az isteni akarat vallási parancsolatokban megfogalmazott tételeinek megszegése. Erről azonban majd a következő alkalommal írunk.

Szeretettel:

Zsiros Mária és Menyhárt Ferenc