Hidvégi-Üstös Pál ultrafutó 800 kilométeres útra indul

Egyrészt, mert jó barátja Oláh László ott várta, másrészt már sok olyan emlékfutást szervezett, amely nemzetünk hadtörténelméhez kapcsolódott. Pákozdon beszélgettünk vele.

– Az extrém futások rendszeres résztvevője. Nem világbajnok, nem kap érmeket ezért. Akkor miért csinálja?

– Amit teszek, azt nem érmekért, díjakért csinálom, nem is a minél jobb időeredményért, a csúcsok eléréséért, bár a futásaim során ki van számolva az idő, hogy pontosan érjek a kijelölt helyre. A jó célok, a környezetvédelem, a hagyományok ápolása visz előre, az, hogy felhívjam a figyelmet ezek fontosságára. A mostani futásom középpontjában a béke áll, mert az ukrajnai helyzet a Kárpátaljai magyarságra is hatással van. Az út távja 800 kilométer, és a kapcsolódó kuruc emlékhelyeket futom végig, felhívom a figyelmet annak a jelentőségére. Útközben bárki kapcsolódhat hozzám rövidebb, vagy hosszabb távra. Ha tudunk segíteni, miért ne tegyük? Nekem a futás az eszközöm erre, közösen a támogatóimmal. Most a Baptista Szeretetszolgálat, és Kárpátalja egyesületei álltak mellém – persze sokan másokkal együtt. Esetünkben cseppekből áll össze a tenger – mondta.

– Kalandos élet az öné. Kezdődött azzal, hogy a Ceausescu rendszer idején háromszor akart Magyarországra szökni, kétszer kapták el, és akarták kiverni önből a vágyat

– De végül otthonról hazaérkeztem. Nagyszüleim a II. világháború idején Székelyföld kiürítése során Magyarországra jöttek. Nagypapám katona volt, és pechjükre a háború befejezése előtt hazamentek Székelyföldre, bízva abban, hogy Nagy Magyarország megmarad. De nem, Székelyföldet Romániához csatolták. Sokszor hallottam, hogy de jó lett volna mégis otthon maradni, így tizenévesen már tudatosan, vágyakozva figyeltem a Brassóból induló vonatokat. 18 évesen próbálkoztam először Nagyváradnál átszökni, nem sikerült, a következő sem, de harmadjára már összejött, azóta itt élek.

– Dél-Afrikából eljutott Egyiptomig négy tusával: futással, kerékpározással, úszással, kajakkal. A krokodilok elleni különversenyt ki nyerte?

– Gyerekként olvastam Gróf Széchenyi, Almássy László és többek könyvét, így a felfedezők különös útjai nagyon motiváltak. Elindultam 20 éve, és sok magyar felfedező útját bejártam. Almássy Lászlót követtem Szudán, Líbia térségében, átéltem a helyi törzsek támadásától kezdve sok mindent, furcsa kalandokat. Afrika fantasztikus, ez az emberiség bölcsője. Az összes Kelet-afrikai vízen eveztünk, a Zambézi folyón találkoztunk krokodilokkal, vízilovakkal. A krokodilok nem veszélyesek, a lényeg, hogy nem kell bemenni hozzájuk a vízbe. Evezés közben nem féltünk, lábunk, kezünk nem volt kint a csónakból, az is előfordult, hogy keskeny folyón 20, 30 krokodil között haladtunk. A vízilovak veszélyesebbek, ugyanis váratlanul támadnak, és ezt nehéz kivédeni.

Ennyi a futó összes szerelése a napi 80-100 kilométeres úton. Persze segítői visznek ételt és italt

– Hosszában végigfutotta a Szaharát. Pokoli út volt?

– Sok kisebb szakaszban futottam a Szaharában, de sajnos a líbiai háború miatt nem tudtam végigmenni. Egyelőre nem tudom, mikor folytathatom. A Szahara hihetetlenül meleg, elképzelni ezt nem lehet, csak megtapasztalni. Olyan, mintha az óceán közepén libegne az ember a csónakban, elveszítjük a térérzékünket, csak a 60 fokos meleg létezik, más semmi, a nap végét sem lehet látni. És vannak persze homokviharok, amiket túl kell élni, ez pedig nem könnyű

– Nem sok ember mondhatja el amit Ön, hogy hosszában végigúszta a Tiszát

– Arra büszke vagyok, hogy 2006-ban a legmagyarabb folyót végigúsztam 32 nap alatt, 850 kilométert megtéve. Próbáltak lebeszélni, hiszen a ciánszennyezés után történt mindez, de mégis megtettem, mert fel akartam hívni a figyelmet a tiszta Tisza folyó fontosságára!

– Majd nem Tisza, de tiszta cipőben körbe is futotta a folyót oda, vissza...

– Amikor minden települést érintettem – a második Tisza futásom alkalmával –, akkor 2150 kilométert tettem meg, közben közel 20 ezer diák csatlakozott hozzám. Jók ezek a programok, de komoly felkészültséget igényelnek magam és a kísérőim részéről. Fontos a siker érdekében a háttérmunka, és a család, tudni, hogy otthon minden rendben van. Nagyon lényeges a hit, a szeretet, a béke, a mai rohanó világunkban nem tudom elképzelni ezek nélkül az életet. Jó dolog sok emberrel találkozni, és ha a sokból csak eggyel el tudok beszélgetni, akkor már megérte.

– Az extrém sport sokszor embert próbálóbb, mint a profi sportolóké. Elismerik ennek a sport értékét?

– Remélem. Ezekre nem elég hónapokat készülni, de 45 évesen elmondhatom, hogy a napi távokat a jó fizikai állapot mellett csak fejben lehet teljesíteni. Van, amikor közel két hétig futok, s vannak napok, amikor 100 kilométert teszek meg, de ha fejben nem vagyok erős, ha szándékaim nem motiválnak, nem érek célba. Nem lehet úgy teljesíteni, ha csak az önérdek, az érem csábít. De ha a környezet védelméért, a beteg gyerekek megsegítéséért, a hagyomány őrzéséért teszem azt, amit, akkor az jó, és könnyebb futni. Futás közben imádkozok magamban, gyönyörködök a tájban, dúdolok, verset mondok, és este ugyanolyan jól érzem magam, mint a reggeli indulásnál.

– A családja elfogadja ezt a szokatlan életet? És bocs a kérdésért, de miből él?

– Ennyit távol lenni az otthontól nem könnyű. Vannak szponzorok, cégek, magán-emberek, mecénások, akik elismerik, díjazzák e teljesítményt és segítik a célt. Értékelik az Együtt Kárpátaljáért, Együtt az élő Tiszáért, Együtt Afrikáért, vagy a világbékéért mozgalmat, amihez pénz kell, nem kevés. De szerencsére segítenek. Hogy mi lesz a következő megmozdulásom? A Tisza program folyamatos lesz, szeretnék visszamenni Afrikába is. Szervezés alatt áll a futás Vlagyivosztoktól Észak és Dél Koreán át a békéért, már kaptam engedélyt Dél Koreától. Reménykedek, hogy a szeretet és a béke lehetővé teszi az utat