Ilma babája, Esztella távcsöve - Kincseket rejt a Játékmúzeum

Ám a Játék Szalon legutóbbi estjén kiderült: az elbizakodottság bűnébe estünk. Mert Nagy Veronika muzeológus, a gyűjtemény őrangyala most megismertetett bennünket azokkal a tárgyakkal, amelyek sajnos most nem láthatóak! Legalábbis még nem.

Az előadó, Nagy Veronika Fotó: Koppán Viktor

Jó, jó, tudtunk eddig néhány apró mütyűrről, báli bonbontartóról, kisméretű felnőttárgyról, szuvenírből lett babaszoba kellékről - ezekre éppen a szalon sorozat előadásai irányították rá a figyelmünket. De most kiderült, ez csak a felszín! Tele vannak az enteriőrök titkos tárgyakkal. A Hetedhét múzeum mindig tiszteletben tartotta azt, ahogyan a két gyűjtő, Auer Erzsébet, majd a lánya, Moskovszky Éva kialakította az enteriőröket. Moskovszky Éva halála után is úgy őrizték meg az apró szobákat, ahogyan azt ő jóváhagyta. A gyűjtők az apró fiókokba, ládákba is elrejtettek tárgyakat: ők így játszottak... De persze, ezen kívül is akadnak olyan részletek, amik rejtve maradnak. Hamarosan azonban a kiállítótérben elhelyezett érintőképernyős eszközök segítségével a látogatók számára is felnagyítva, képeken mutatják be mindazt, ami szabadszemmel csak nehezen vagy egyátalán nem látható.

Esztella szobája

Nagy Veronika a teljesség igénye nélkül most megmutatta azokat a babaszobákat, amelyekben a legizgalmasabb titkos tárgyak lapulnak.

Előadásának első felében azt láthattuk, miként tükrözik a gyűjtemény tárgyai a babagyártás történetének korszakait. Ilma baba szobájában lakik például a gyűjtemény legrégebbi babája, az 1800-as évek legelejéről. A Napóleon-frizurás babát csecsemőnek öltöztették. Abból az időszakból származik, amikor még egyátalán nem csináltak porcelánbabát: a teste bőrből van, a végtagjai viaszból. De rajta kívül több babát is láthattunk az előadáson ruha nélkül - mert így lehet megtudni, hogy a figura a babakészítés mely korszakából való.

Az egyik enteriőrben egy bölcsőben fekszik a baba. Így nemigen érzékelhető, hogy Badekinderről van szó. Azaz az egész teste porcelánból készült, hogy fürdetni lehessen. Igazi különlegesség ez a baba, amely Amerikában is roppant népszerű lett. Keletkezése idején, az 1850-es években csak a babák feje készült porcelánból, a testük többnyire bőrből volt. Zsanett és Babette, a francia luxusbabák viszont egy újabb korszakot idéznek, azt, amikor amikor matt felületű biszkvitporcelánból gyártották a babák arcát. Az 1860-as években, az ipari forradalom idején számos új találmánnyal sikerült élethűbbé tenni a játékokat. A fejtetőt levágták, a baba üvegszemet, parókát kapott, a bőr testet pedig felváltotta a tartósabb masé.

A távcső közelről

A gyűjtők számára árulkodó jelek is akadnak a babák tarkóján. Ezekből a feliratokból megállapítható a gyártó neve, az öntőminta száma, amiből arra következtetnek, mely időszakban gyártották.

Több enteriőrben sorokoznak míves bútorok: Georgina szobájában igen szép a rolós intarziás írószekrény, ami nyitottan áll, a rekeszekben apró tárgyakkal. De most láthattuk: akkor is míves, ha behúzzák a rolót. Egy 1875-ös festett parasztszekrényt is jobban megismerhettünk. Megállapíthattuk, hogy csukott állapotban is mutatós - az asztalosmester felesége virágmotívumokkal díszítette. Brigitta szobája meg azért érdekes, mert a biedermeier komód két fiókja kihúzható. Most feltárult a tartalma: apró mézeskalácsok vannak benne - a gyűjtők tehették oda...

Brigitta mosdószekrényén egy kis erszényt is látunk, ami egy chatelaine tartozéka: ezt a középkortól hordták. Láncokra szerelve kulcsokat, de mindenféle más kelléket tároltak benne. Az egyik szobában az apró fémsisak pontos mása az 1905-ös dragonyos tiszti sisaknak: a gyerekeknek a bálról ebben az apró sisakban vitték haza a bonbont a vendégek.

A távcsőben látható kép

Esztella hölgybaba szobája is egészen különleges: a zongorán egy miniatűr távcső. Újabb meglepetés ér, ha belenézünk: apró fotót láthatunk Marienbadról! Tehát ez egy szuvenírként használt eszköz, amit stanehope-nak hívnak, és a 19. században volt népszerű. Több tárgytípusban is elhelyezték a fotókat emlékként, vagy éppen szerelmi ajándékként. A technológia feltalálója John Benjamin Dancer és René Dragon volt - hallottuk Nagy Veronikától. Most - a digitális technika jóvoltából - szemügyre vehettük az apró távcsövet és a benne rejlő képet. Esztella szobájában van egy XVI. Lajos stílusú, intarziás íróasztal is - ám sejtelmünk sem volt arról, hogy egy gombnyomásra kiemelkedik az asztal emeletes, polcos része...

És így tovább, sorolhatnánk az apró titkokat - minikönyveket, fiókba rejtett tárgyakat -, amik akkor válnak felfedezhetővé, ha megjelennek az érintőképernyős eszközök. A szívemnek legkedvesebb darab abban az enteriőrben van, amely csak a gyűjtő halála után került a múzeumhoz, benne a míves sakktábla-intarziás komóddal. Egy apró varróasztalon ott fekszik egy két és fél centis ezüst szemüvegtok, benne szemüveg. A tokon nagyítóval kivehető felirat: A szerelem vak.