Még nem látott felvételek az 1938-as ünnepi esztendőről

Kamarás László Kamacher László néven született 1897-ben Szerencsen. Sárospatakon végezte el a tanítóképzőt, majd az első világháborúban az olasz frontra került. Túlélte a harcokat, hazatért és magánházaknál tanítóskodott. Elvégezte Szegeden a jogi egyetemet, 1924-ben kapott diplomát és a fehérvári pénzügyi igazgatóságra került.

Katonák csoportja Kamarás Erika édesapjával

- Apám a Kossuth és a Petőfi utca sarkán lévő kétemeletes épületben, a Pénzügyi Palotában lakott és dolgozott 1926-tól - idézte fel azokat az éveket tegnap leánya, Kamarás Erika. - Először fogalmazó tisztviselő lett, aztán titkár, pénzügyi tanácsos, főtanácsos. Később igazgató-helyettessé, majd pénzügyi igazgatóvá, végül 1943-tól kormánybiztossá nevezték ki. A munkatársakon túl jó barátságot ápolt Csitáry Emil polgármesterrel és Karl Ernő gyárossal. Én, mint gyermek Emil és Ernő bácsit és azok családtagjait is jól ismertem.

Prohászka Ottokár püspök koporsóját a püspökről elnevezett emléktemplomba szállítják 1938. június 1-jén

Kamarás László 1928-ban nősült meg, felesége a közeli közgazdasági iskolában tanított. De azért, hogy az akkori szokások szerint a lányoknak ne férfi tanár vezesse le a tornaórát, még a Testnevelési Főiskolát is elvégezte.

- Szüleim nagyon készültek az 1938-as eseményekre. Édesapám tizenhét fényképfelvételt készített, amit minap átadtam a múzeumnak - folytatta Kamarás Erika.

Horthy Miklós kormányzó katonák körében Székesfehérváron

Aztán a várost is elérte a front és a sors kereke nagyot fordult a családdal.

- Sajnos 1944 karácsony este bejöttek az oroszok Fehérvárra és már másnap elvitték az édesapámat. Tíz napig nem tudtunk róla semmit, és amikor hazaengedték, csak ennyit mondott: „Ezek nem emberek.” A Zichy-liget melletti laktanyában tartották őket, nőket és férfiakat vegyesen, oda került a keresztanyám is. Annyian voltak, hogy állva aludtak, a dolgukat egy vödörbe végezhették el.

A Szent Jobbot szállító aranyvonat

Amikor a várost a magyar és német csapatok visszafoglalták, sokakkal együtt Ausztriába menekültek, ahonnan egy év múlva az első menekültvonattal hazajöttek.

Horthy Miklósné és Hóman Bálint, ekkor "csak" Székesfehérvár ogy-i képviselője a Tanügyi Kiállítás megnyitójára tart 1938. május 22-én

- Az igazoltatások után odatettek apám mellé egy vasúti krampácsoló embert, hogy tanítsa be pénzügyi igazgatónak, majd egy hónap múlva elküldték apámat. Újságkihordó lett, de a kommunisták azt mondták, semmilyen munkát nem kaphat Fejér megyében. Attól kezdve Győrbe járt dolgozni, ahonnan már csak hétvégente jött haza. Nemsokára tüdőrákot kapott és 59 évesen meghalt.

De a fényképeket, egy szép és szomorú korszak emlékeit reánk, az utókorra hagyta.