A Nagyszombati úti tetőtűz károsultja derűsen néz a felújítás és a jövendő elé

Nagy Gábor (b) szombaton a tetőt bontotta: a 16 unokás nagypapa azt mondja, csak a család meglegyen, más nem számít, s ő egész eddigi életében e szerint igyekezett tenni (Fotó: Koppán Viktor)

Tragikus élethelyzetről értesülve jajveszékelő, kétségbeesett emberek, reménytvesztett családok látványához, a szerencsétlenségről drámai hangon tudósító riportokhoz vagyunk szoktatva. De sosem találkoztam még olyan hozzáállással, amit a hétvégén a Nagyszombati úton leégett tetejű ház gazdáján láttam hétfőn reggel, miközben üggyel-bajjal igyekezett a háztető helyére, a megmaradt gerendákra valamilyen nejlonborítást feltenni. Zuhogó esőben.

Nagy Gábor nyugodtan mondhatta volna ebben a helyzetben, nézze, kedves hölgyem, hagyjon engem békén, két napja égett le a házunk, a gyerekeim szanaszét, millió a dolgunk, nem hiányzik ide még egy kíváncsiskodó firkász... Rögtön leszállt a tetőről és válaszolt a kérdésekre. Pedig szombat reggel óta sokan megállnak ennél az oldalszomszédsággal nem is rendelkező ingatlannál, amely most tényleg a katasztrófa képét mutatja. Sok minden üszkös, a beüvegezett teraszból alig maradt (itt ketten aludtak a tűz idején), az egyik kis szoba mennyezete középen berogyott. Rengeteg lesz a munka, mire kipofozzák az amúgy is egyszerű kis házat.

A 62 éves Nagy Gábor mindenhol dolgozik, ha hívják, sosem volt nyugdíjas. Követ tör, betont bont, kertet ás, lomot szállít, és érdekes kerékpáros utánfutó alkalmatosságokat gyárt, azokkal kerekezik a városban. A mit kéne segíteni kérdésre szokatlan választ ad. Legfeljebb egy kis beltéri festéket, mást semmit. Minden egyebet helyreállít és megcsinál a fiaival ő maga, mosolyog. Nehéz a helyzet, de mások még nehezebben vannak, például az erdőn laknak. Ő, míg a 13 gyermekét, 16 unokáját a közelében tudhatja, mindig meglesz. A házban nézem a sok gyerkőc képes falitablóját: minden kormos még, de az hótisztára van letörölve.