Hírek

2014.05.02. 12:55

Belénk égett őseink múltja

Címkék#Ütő Endre

A Magyar Köztársaság Középkeresztje kormánykitüntetéssel ismerték el március 15-én Ütő Endre operaénekesi, művészi és közéleti tevékenységét. A lovasberényi nádtetős ház bejárata felett felirat: Lenke Galéria – itt él, ez az otthona.

Zsohár Melinda

Ütő Endre ötvenévesen abbahagyta az éneklést, ma képzőművészettel foglalkozik

– A feleségem rendezte össze a munkáimat – mondja Ütő Endre, míg a bozontos, fekete puli társaságában végigjárjuk az otthonnak, műteremnek, alkotótérnek tekinthető házat. Az ősz óriás életkora szerint hetvenhét éves, ám vehemens, karakteres természete lefarag éveiből.

– Népi szürrealizmusnak nevezem, bár nem fontos a besorolás, nem érdekel – teszi hozzá. Kerámiái meghökkentőek, ijesztőek, elgondolkodtatóak, „naivan" egyszerűek és színesek. – Magyarságról, múltról, jelenről és jövendőről szólnak, számtalan szabad asszociációval a magyar és a bibliai kultúrhistóriából. Mostanában inkább hommage-ok, azaz tisztelgések fogalmazódnak meg bennem olyan nagyságok iránt, akik a világnak, a magyarságnak sokat adtak, s a magam módján én is szeretnék köszönetet mondani nekik.

Ütő Endre: „A család mindig magasra értékelte a művészetet és az ambícióimat" . Fotó: Koppán Viktor

A tornácon, a tetőtéri galériában, a műteremben háromszor 101 kerámia tányér, rajtuk az irodalom, a zene és a képzőművészet nagyjai. És nagy táblaképeken hódolat és tisztelet – József Attilának, Nyírő Józsefnek, Attila királynak. A ház is impozáns egyvelege a népi építészetnek, s a polgári miliőnek.

– A mestergerenda tanúsága szerint 1798-ban épült, egy idős házaspártól vásároltam 1975-ben. Budapesten eladtuk a lakásunkat, a feleségem is teljesen itt tölti az idejét – mutat körbe „birodalmán". A tárgyak sosem véletlenül vannak ott és úgy, Lenke keze nyoma mindenütt, de ők ketten két testben egy lélek. A ház legkisebb szögletében is látnivaló, különös és megkapó részlet múltjukból, származásukból, találkozásukból.

– Kőbányán születtem – kanyarodunk a kezdetekhez. – Unitárius vallású apai nagyapám műbútorasztalosként érkezett Trianon előtt az erdélyi Alsórákosról. Fia, édesapám a szegedi egyetemen szerzett jogi diplomát, a városban ismerkedett meg zabolai származású anyámmal. A fivérem mérnök, sokáig élt Ausztráliában – lépkedünk az időben, s egy fotót mutat. A francia-német-román tanár és tolmács Lenke szintén erdélyi, partiumi, Kolozsváron végezte az egyetemet. 1984-es polgári egybekelésük után a torockói unitárius templomban esküdtek hűséget egymásnak, székely viseletben. Találkozásuk szerelem volt első látásra.

– A Szent László Gimnáziumban érettségiztem, amit akkor I. Lászlónak hívtak, mert a szenteket nem tűrte a rendszer! Édesapámat járásbíróként politikai perekre kívánta felhasználni a hatalom 1953-ban, de ő inkább a betanított munkás státuszt választotta, pedig nyugdíját is megvonták tőle. A család mindig magasra értékelte a művészetet, ambícióimat, amelyek először a képzőművészet felé fordultak. Aztán a színművészet felé vettem az irányt, ám nem vettek fel a főiskolára. Ekkor édesapám elvitt a neves énekes Palló Imréhez, az Operaház igazgatójához, s énekeltem én mindent, ami csak eszembe jutott.

Felfedezték. Rendkívüli felvételin nyert bebocsátást a Zeneakadémia kétéves előkészítő szakára, 1957-ben. Újabb felvételi után a főiskolai szak: tánc, dal, próza, olasz nyelv, minden szerepelt a tanrendben, a politika nem szüremlett be ebbe a világba. Ismét felvételi az opera tanszakra, ahol vörös diplomával végzett – ez kitűnő eredményt jelentett a basso lyrico – lírai basszus – hangminősítésű, magas, impozáns megjelenésű fiatalembernek. 1964-ben megnyert egy versenyt Münchenben, s a Ford-ösztöndíjjal egy esztendőt töltött Rómában, a Santa Cecilia Nemzeti Akadémián.

– Megfordult a fejemben, hogy kinn maradok, de én imádtam a kalandokat! S akkor itthon maradni volt a nagy kaland – süti el a poént, ami persze véresen komoly. – Jól éreztem magam Olaszországban, de fél év után úgy elővett a honvágy, hogy azt hittem, belehalok! – Régi barna személyi igazolványát mutatja, benne a bejegyzés: Ütő Endre a Magyar Állami Operaház tagja 1964-től szeptember 1-jétől! Idén ötven éve! Az Operának volt igazgatója is 1991-1995-ig, a szerződés lejárta előtt két hónappal, hirtelen „búcsúztak el" tőle.

– Nem érdekel. Büszke vagyok rá, hogy betölthettem az igazgatói tisztet. Az előadásokra, az örökös tagság kibővítésére, a kollégák szeretetére. Ez számít. Az éneklést is egyetlen elhatározással hagytam abba ötvenévesen. Aprósággal műtöttek, s a kivizsgálás során a főorvos részleges hangszálbénulást diagnosztizált. Nem vártam meg, míg mások is meghallják. A faragás következett ezután, székfaragás eredeti népi motívumokkal, de aztán a saját utamat kerestem – mutatja hihetetlenül gazdag „kézi munkáit". A magyarság őstörténete az egyik szenvedélye, a finnugor verzióról lesújtó véleménnyel bír. Ázsiai eredetünk foglalkoztatja, kerámiáin, fafaragásain, táblaképein a magyar mítoszok és mondák, s a Biblia Újtestamentuma részletei bukkannak elő. És Jézus.

– Székelynek tartom magam. Meggyőződésem, hogy hordozzuk „génhíradónkat". Belénk égett őseink múltja, útja. Kinek-kinek mi. S ha Isten engedi, hamarosan nekifogok a deszkafölepes, azaz a templomi fakazettás mennyezetek mintájára saját kazettáim festésének. A tulipán egyikről sem hiányzik majd.

Ütő Endre operaénekes Budapesten született, 1937. június 2-án. A Liszt Ferenc Zeneakadémia ének tanszakának elvégzése után 1964-től a római Santa Cecília Nemzeti Akadémián folytatta zenei tanulmányait. 1963-tól 1996-ig A Magyar Állami Operaház magánénekese volt basszus szólamban, 1991-től 1995-ig pedig az Opera főigazgatói tisztségét is betöltötte.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!