A gyermekhalál-per májusban folytatódik a törvényszéken, összefoglaltuk az eddig történteket

Mint az FMH is több alkalommal megírta, 2013 áprilisában az érte küzdő mentősök sem tudták megmenteni a végzetesen lesoványodott, másfél évesen az ilyenkor általános 10 kiló helyett csak 4500 grammot nyomó, súlyosan kiszáradt és hiányállapotos 19 hónapos kisgyermek, Erdei Benjámin életét. A segítség így is az utolsó pillanatban érkezett, a kisfiú családja előtte már többször elzárkózott a hagyományos orvosi kezelésektől, a bíróság ennek jogosságát is hosszan vizsgálta az előző tárgyalásokon. A pénteki tárgyalás után a per májusban folytatódik, a vádlottak védői máris több új tanú beidézését indítványozták.

A Benjámin név azt jelenti: a szerencse fia. A család, a közösség legkisebbjére, leggyámoltalanabbjára is szoktuk érteni. A 2011 szeptemberében született E. Benjáminra mindkettő igaz volt. Mind szülei, mind a velük élő nagyszülei nagyon várták az első gyermeket-unokát, s a szerencse fiának minden a rendelkezésére állt, már megszületése előtt. A tengerentúlról rendelt babaruhák, felszerelések, kis-ágyak, babakocsi, a legjobb minőség mindenből. A váratlanul, otthon megszületett kisfiú első hónapjait megörökítő családi fotókon a szokásos, normális jelenetek láthatók: pihésen szőke, nevetős, felszabadult – tiszta apja – apróság a családtagok karjában. Béke és idill.

A vádlottak mindegyike ártatlannak vallotta magát – a per még hosszú ideig elhúzódhat. Fotó: Koppán Viktor

Hogy jutottak E-ék odáig, hogy 2013 áprilisában ott álljanak egy 4500 grammra soványodott, szemmel láthatóan már haldokló kisgyerek ágyánál, és ellentmondva saját elveiknek, végül értesítsék a mentőket? Hogyan váltak egy egészségesen született, kerek pofijú, igazán aranyos újszülött szüleiből a közvélemény számára megbélyegzett, emberöléssel vádolt első- és másodrendű vádlottakká? És ami a közvélemény számára egyelőre a legkínzóbb kérdés, hogyan hagyhatták, hogy édes gyermekük gyakorlatilag mellettük haljon éhen?

A február végén indult perben hetente két tárgyaláson igyekezett feltárni az előzményeket és okokat, kikérdezni a tanúkat Édl Gabriella bírónő. Mile Ildikó az ügyészség nevében Benjámin szüleit és nagyszüleit (a gyermeknek okozott fájdalmakra, szenvedésre tekintettel különös kegyetlenség minősítéssel), valamint a kisfiút élete utolsó 10 hónapjában kezelő budapesti bioenergetikust bűnsegédként emberöléssel, míg a születéstől az első 9 hónap alatt a fogadott budapesti gyermekorvosnőt foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetéssel vádolja. Az első tárgyaláson a vádlottak mindegyike ártatlannak vallotta magát.

A témában írt előző cikkekben részletesen írtunk a tárgyalásokon történtekről, így ezúttal inkább a perben tapasztalható lélektani háttérről, momentumokról szólnánk. A sajtót – a vádlottak személyiségi jogaira hivatkozva – eddig egyetlen tárgyalásról zárták ki, amikor a családtagok elmeállapotát, beszámíthatóságát vizsgáló pszichiátert hallgatta meg a bíróság. Megdöbbentő volt a hatodik tárgyalási nap, amikor a két igazságügyi orvos szakértő mondhatta el véleményét, és válaszolt a kérdésekre. Itt tárultak fel igazán egy kora és állapota miatt cselekvőképtelen, beavatkozni, tiltakozni, segítséget kérni még nem tudó kisgyermek utolsó hónapjainak, heteinek szívbemarkoló részletei. Mint az egyik orvos szakértő a boncolás alapján elmondta, a kicsi nem csak súlyosan alultáplált volt: szervezetében vitamin, ásványi anyag jelenlétét sem tudták kimutatni. Sem a kisbabáknak szükséges K-, sem a D-vitamint nem kapta meg, de C-, A- s más vitamint sem. Kis hasának bőre papírvékonyságú volt, a füle is papírként behajtható, boncoláskor mért combkerülete 13, az alkarjáé 9 cm volt. Bőr alatti zsírszövetet nem találtak rajta. Ez a kisgyermek sorozatosan élte fel a tartalékait, az utolsó hónapjaiban csak vegetált már. A mindvégig megkapott anyatejjel éppen a minimális szinten kötötte magát az élethez, de a legyengültség miatti szopási képtelenség, a táplálék-felszívódási zavarok és a négy hónapos kora körül kialakult vízfejűség következményei – összeadódva, egy idő után – már elvezettek a végzetes leromláshoz. A vízfejűség gyakran visszatérő elem: ezt a kisfiúnál a 9 hónap után a család bizalmát elvesztett orvosnő idejében észlelte ugyan, kivizsgálására javaslatot is tett, de a hagyományos orvoslást köztudomásúan elutasító családot már nem ellenőrizte le. Így nem készült ultrahang, és tulajdonképpen nem intézkedett senki, hogy a kisfiú fejéből – pl. egy ilyenkor szokásos sönt beültetésével – az agyi nyomás miatt sok hányást okozó, felgyülemlett vizet elvezessék.

Benjámin közben túlélt egy középsúlyos tüdőembóliát, de élni akart. Ezt a kisfiút meg lehetett volna menteni! – hangsúlyozták az orvos szakértők. A vízfejűség, a táplálási zavarok, az alultápláltság is mind orvosolható lett volna, de ezt a vádlottak elmulasztották. Ha a mindeddig hallgató, a felelősséget hárító, az utolsó héten is puszta kézrátétellel kezelgető bioenergetikus helyett kórházi ellátást kap az apróság, ha a fogadott gyerekorvos megteszi a kötelességét, és jelzi, hogy a kezelések elmaradásából baj lesz, ha az etetéssel próbálkozó szülők a saját gyerekük látványának hisznek a számtalan ostoba hiedelem helyett, ha a védőnővel nem szakítják meg a kapcsolatot, és a külvilág értesül a kisgyerek egy éven át tartó sorvadásáról, ha a sok bába között nem vész el a gyerek... Ha...

A per május közepén újabb tanúk és további szakértők bevonásával folytatódik.

A hidrokefália nem volt halálok

A kisfiú akkori gyermekorvosa már a 4-6. hónap között észlelte a megnövekedett fejet, és ultrahangvizsgálatot javasolt a tisztázásra. A vízfejűség manapság már kezelhető, mint az orvos szakértők hangsúlyozták, önmagában ez nem vezetett volna a kicsi halálához. Bár a műtéti beavatkozásnak is van kockázata (kb.10 százalék), de egy agyvizet elvezető eszköz beültetésével a koponyán belüli nyomás csökkenthető, és így a beteg, folyamatos orvosi ellenőrzéssel, jó minőségű életet élhet.