A kitüntetett Demjén Ferenccel együtt segíthet mindenki a vörösiszap áldozatain

Megmozdult az ország, mindenki segíteni akar. Így tett most Székesfehérvár városa, nem első ízben. A Fejér Megyei Hírlap is kiveszi részét a megmozdulásból. Lapunk támogatja azt a rendezvényt, amelyen a neves zenész, a népszerű Demjén Ferenc ad koncertet a megyeszékhelyen október 30-án 19.30-tól. A közreműködők ingyen lépnek fel, és akik részesei lesznek az élménynek, a belépők árával segíthetnek a bajba jutottaknak. Dupla öröm: a tudat, hogy enyhíthetnek valakinek a gondjain, és közben az ország könnyűzenei élete legjelesebb személyiségének a műsorát nézhetik. Ahogy Demjén mondta: szórakozva segíthetnek... Vele beszélgettünk.

- Mi az, ami irányítja amikor alkot, amikor zenét ír?

- Ami körülvesz, amit magam körül tapasztalok. Ami tetszik, vagy ami nem. Összetett dolog ez, és bár foglalkoztat e kérdés, de még most sem tudom a választ. Ez olyan, mint az élet, a tapasztalataiból rakja össze mindenki azokat a képeket, amit szeretne visszasugározni a környezetének.

- Igen, de az élet az hazug, csalárd, gyönyörű, szeretni való. Önnek mi, micsoda?

- Az élet olyan, amilyen: összetett, jó is, rossz is. Unalmas lenne, ha csak a gyönyörű venne körül, de ilyen nem is létezik. Az élet csak van, úgy, mint a természet. Láthatjuk a fejlődést, a kikeletet, a tragédiákat, a sikereket, és így, ettől teljes. Szerencsére. A nagy rendező valószínűleg azért találta ki ezt ott fönt valahol, hogy ne unatkozzunk, amíg itt vagyunk a földön.

- Úgy vélem, Demjén Ferenc a rock költője. Költészet és rock - testvérek?

- Amióta szöveges dalok léteznek, mindig jelentősége van a szavaknak. A szövegírás nem költészet, a költészet szabad műfaj, nincs ritmushoz, dallamhoz kötve. A dalszöveg sokkal nehezebb, megvannak a saját szabályai, és azokon nem lehet túllépni. A zene hullámaira rá lehet ültetni a szöveget, és ezzel a szó több emberhez eljuthat.

- Szólistaként ugye nem lett magányos ...?

- Nem, számomra a közösség fontos, hiszen a rendszeresen heti 3-4 koncerten rengeteg emberrel találkozom. Azt mondják, kicsi ez az ország, mi alulról látjuk milyen nagy, hiszen sokszor bejárjuk. A közösséggel kölcsönhatásban vagyunk: adom nekik azt amit tudok, és ők adják számomra a visszajelzést, nélkülük nem tudnám, jó amit csinálok, vagy sem? Érzékeny vagyok az emberekre, a mindennapokra, bár nem politizálok. Amióta szabadabb lett a világunk, a rocknak már nincs akkora szerepe, mint korábban, amikor elmondhattuk, mi a jó és mi a rossz.

- Amikor dalt ír, a dac, a méreg, a jobbra vágyás dolgozik önben?

- Amit nem szeretek, azt erőteljesen megírom. Ez a műfaj mindig a lázadás műfaja volt, és a legcsodálatosabb országban is van mi ellen lázadni. Nem szoktam radikálisan írni, inkább az értelmes embereket igyekszem elgondolkoztatni soraimmal.

- Közösségi emberként remeteként él farmján. Felesége, állatai jelentik az állandó társaságát...

- Sajnos nem tudok mindig ott lenni, amikor tehetem, akkor megyek a lovaim, kutyáim, szamaraim közé. Bár szamarakkal itt is találkozom, de az enyémek kedvesek... Kikapcsolnak az ottani napok, de nem vagyok remete, nem is vágyok a remeteségre.

- Mi az, ami irányítja amikor alkot, amikor zenét ír?

- Ami körülvesz, amit magam körül tapasztalok. Ami tetszik, vagy ami nem. Összetett dolog ez, és bár foglalkoztat e kérdés, de még most sem tudom a választ. Ez olyan, mint az élet, a tapasztalataiból rakja össze mindenki azokat a képeket, amit szeretne visszasugározni a környezetének.

- Igen, de az élet az hazug, csalárd, gyönyörű, szeretni való. Önnek mi, micsoda?

- Az élet olyan, amilyen: összetett, jó is, rossz is. Unalmas lenne, ha csak a gyönyörű venne körül, de ilyen nem is létezik. Az élet csak van, úgy, mint a természet. Láthatjuk a fejlődést, a kikeletet, a tragédiákat, a sikereket, és így, ettől teljes. Szerencsére. A nagy rendező valószínűleg azért találta ki ezt ott fönt valahol, hogy ne unatkozzunk, amíg itt vagyunk a földön.

- Úgy vélem, Demjén Ferenc a rock költője. Költészet és rock - testvérek?

- Amióta szöveges dalok léteznek, mindig jelentősége van a szavaknak. A szövegírás nem költészet, a költészet szabad műfaj, nincs ritmushoz, dallamhoz kötve. A dalszöveg sokkal nehezebb, megvannak a saját szabályai, és azokon nem lehet túllépni. A zene hullámaira rá lehet ültetni a szöveget, és ezzel a szó több emberhez eljuthat.

- Szólistaként ugye nem lett magányos ...?

- Nem, számomra a közösség fontos, hiszen a rendszeresen heti 3-4 koncerten rengeteg emberrel találkozom. Azt mondják, kicsi ez az ország, mi alulról látjuk milyen nagy, hiszen sokszor bejárjuk. A közösséggel kölcsönhatásban vagyunk: adom nekik azt amit tudok, és ők adják számomra a visszajelzést, nélkülük nem tudnám, jó amit csinálok, vagy sem? Érzékeny vagyok az emberekre, a mindennapokra, bár nem politizálok. Amióta szabadabb lett a világunk, a rocknak már nincs akkora szerepe, mint korábban, amikor elmondhattuk, mi a jó és mi a rossz.

- Amikor dalt ír, a dac, a méreg, a jobbra vágyás dolgozik önben?

- Amit nem szeretek, azt erőteljesen megírom. Ez a műfaj mindig a lázadás műfaja volt, és a legcsodálatosabb országban is van mi ellen lázadni. Nem szoktam radikálisan írni, inkább az értelmes embereket igyekszem elgondolkoztatni soraimmal.

- Közösségi emberként remeteként él farmján. Felesége, állatai jelentik az állandó társaságát...

- Sajnos nem tudok mindig ott lenni, amikor tehetem, akkor megyek a lovaim, kutyáim, szamaraim közé. Bár szamarakkal itt is találkozom, de az enyémek kedvesek... Kikapcsolnak az ottani napok, de nem vagyok remete, nem is vágyok a remeteségre.

- Mi az, ami irányítja amikor alkot, amikor zenét ír?

- Ami körülvesz, amit magam körül tapasztalok. Ami tetszik, vagy ami nem. Összetett dolog ez, és bár foglalkoztat e kérdés, de még most sem tudom a választ. Ez olyan, mint az élet, a tapasztalataiból rakja össze mindenki azokat a képeket, amit szeretne visszasugározni a környezetének.

- Igen, de az élet az hazug, csalárd, gyönyörű, szeretni való. Önnek mi, micsoda?

- Az élet olyan, amilyen: összetett, jó is, rossz is. Unalmas lenne, ha csak a gyönyörű venne körül, de ilyen nem is létezik. Az élet csak van, úgy, mint a természet. Láthatjuk a fejlődést, a kikeletet, a tragédiákat, a sikereket, és így, ettől teljes. Szerencsére. A nagy rendező valószínűleg azért találta ki ezt ott fönt valahol, hogy ne unatkozzunk, amíg itt vagyunk a földön.

- Úgy vélem, Demjén Ferenc a rock költője. Költészet és rock - testvérek?

- Amióta szöveges dalok léteznek, mindig jelentősége van a szavaknak. A szövegírás nem költészet, a költészet szabad műfaj, nincs ritmushoz, dallamhoz kötve. A dalszöveg sokkal nehezebb, megvannak a saját szabályai, és azokon nem lehet túllépni. A zene hullámaira rá lehet ültetni a szöveget, és ezzel a szó több emberhez eljuthat.

- Szólistaként ugye nem lett magányos ...?

- Nem, számomra a közösség fontos, hiszen a rendszeresen heti 3-4 koncerten rengeteg emberrel találkozom. Azt mondják, kicsi ez az ország, mi alulról látjuk milyen nagy, hiszen sokszor bejárjuk. A közösséggel kölcsönhatásban vagyunk: adom nekik azt amit tudok, és ők adják számomra a visszajelzést, nélkülük nem tudnám, jó amit csinálok, vagy sem? Érzékeny vagyok az emberekre, a mindennapokra, bár nem politizálok. Amióta szabadabb lett a világunk, a rocknak már nincs akkora szerepe, mint korábban, amikor elmondhattuk, mi a jó és mi a rossz.

- Amikor dalt ír, a dac, a méreg, a jobbra vágyás dolgozik önben?

- Amit nem szeretek, azt erőteljesen megírom. Ez a műfaj mindig a lázadás műfaja volt, és a legcsodálatosabb országban is van mi ellen lázadni. Nem szoktam radikálisan írni, inkább az értelmes embereket igyekszem elgondolkoztatni soraimmal.

- Közösségi emberként remeteként él farmján. Felesége, állatai jelentik az állandó társaságát...

- Sajnos nem tudok mindig ott lenni, amikor tehetem, akkor megyek a lovaim, kutyáim, szamaraim közé. Bár szamarakkal itt is találkozom, de az enyémek kedvesek... Kikapcsolnak az ottani napok, de nem vagyok remete, nem is vágyok a remeteségre.

- Mi az, ami irányítja amikor alkot, amikor zenét ír?

- Ami körülvesz, amit magam körül tapasztalok. Ami tetszik, vagy ami nem. Összetett dolog ez, és bár foglalkoztat e kérdés, de még most sem tudom a választ. Ez olyan, mint az élet, a tapasztalataiból rakja össze mindenki azokat a képeket, amit szeretne visszasugározni a környezetének.

- Igen, de az élet az hazug, csalárd, gyönyörű, szeretni való. Önnek mi, micsoda?

- Az élet olyan, amilyen: összetett, jó is, rossz is. Unalmas lenne, ha csak a gyönyörű venne körül, de ilyen nem is létezik. Az élet csak van, úgy, mint a természet. Láthatjuk a fejlődést, a kikeletet, a tragédiákat, a sikereket, és így, ettől teljes. Szerencsére. A nagy rendező valószínűleg azért találta ki ezt ott fönt valahol, hogy ne unatkozzunk, amíg itt vagyunk a földön.

- Úgy vélem, Demjén Ferenc a rock költője. Költészet és rock - testvérek?

- Amióta szöveges dalok léteznek, mindig jelentősége van a szavaknak. A szövegírás nem költészet, a költészet szabad műfaj, nincs ritmushoz, dallamhoz kötve. A dalszöveg sokkal nehezebb, megvannak a saját szabályai, és azokon nem lehet túllépni. A zene hullámaira rá lehet ültetni a szöveget, és ezzel a szó több emberhez eljuthat.

- Szólistaként ugye nem lett magányos ...?

- Nem, számomra a közösség fontos, hiszen a rendszeresen heti 3-4 koncerten rengeteg emberrel találkozom. Azt mondják, kicsi ez az ország, mi alulról látjuk milyen nagy, hiszen sokszor bejárjuk. A közösséggel kölcsönhatásban vagyunk: adom nekik azt amit tudok, és ők adják számomra a visszajelzést, nélkülük nem tudnám, jó amit csinálok, vagy sem? Érzékeny vagyok az emberekre, a mindennapokra, bár nem politizálok. Amióta szabadabb lett a világunk, a rocknak már nincs akkora szerepe, mint korábban, amikor elmondhattuk, mi a jó és mi a rossz.

- Amikor dalt ír, a dac, a méreg, a jobbra vágyás dolgozik önben?

- Amit nem szeretek, azt erőteljesen megírom. Ez a műfaj mindig a lázadás műfaja volt, és a legcsodálatosabb országban is van mi ellen lázadni. Nem szoktam radikálisan írni, inkább az értelmes embereket igyekszem elgondolkoztatni soraimmal.

- Közösségi emberként remeteként él farmján. Felesége, állatai jelentik az állandó társaságát...

- Sajnos nem tudok mindig ott lenni, amikor tehetem, akkor megyek a lovaim, kutyáim, szamaraim közé. Bár szamarakkal itt is találkozom, de az enyémek kedvesek... Kikapcsolnak az ottani napok, de nem vagyok remete, nem is vágyok a remeteségre.

- Ami körülvesz, amit magam körül tapasztalok. Ami tetszik, vagy ami nem. Összetett dolog ez, és bár foglalkoztat e kérdés, de még most sem tudom a választ. Ez olyan, mint az élet, a tapasztalataiból rakja össze mindenki azokat a képeket, amit szeretne visszasugározni a környezetének.

- Igen, de az élet az hazug, csalárd, gyönyörű, szeretni való. Önnek mi, micsoda?

- Az élet olyan, amilyen: összetett, jó is, rossz is. Unalmas lenne, ha csak a gyönyörű venne körül, de ilyen nem is létezik. Az élet csak van, úgy, mint a természet. Láthatjuk a fejlődést, a kikeletet, a tragédiákat, a sikereket, és így, ettől teljes. Szerencsére. A nagy rendező valószínűleg azért találta ki ezt ott fönt valahol, hogy ne unatkozzunk, amíg itt vagyunk a földön.

- Úgy vélem, Demjén Ferenc a rock költője. Költészet és rock - testvérek?

- Amióta szöveges dalok léteznek, mindig jelentősége van a szavaknak. A szövegírás nem költészet, a költészet szabad műfaj, nincs ritmushoz, dallamhoz kötve. A dalszöveg sokkal nehezebb, megvannak a saját szabályai, és azokon nem lehet túllépni. A zene hullámaira rá lehet ültetni a szöveget, és ezzel a szó több emberhez eljuthat.

- Szólistaként ugye nem lett magányos ...?

- Nem, számomra a közösség fontos, hiszen a rendszeresen heti 3-4 koncerten rengeteg emberrel találkozom. Azt mondják, kicsi ez az ország, mi alulról látjuk milyen nagy, hiszen sokszor bejárjuk. A közösséggel kölcsönhatásban vagyunk: adom nekik azt amit tudok, és ők adják számomra a visszajelzést, nélkülük nem tudnám, jó amit csinálok, vagy sem? Érzékeny vagyok az emberekre, a mindennapokra, bár nem politizálok. Amióta szabadabb lett a világunk, a rocknak már nincs akkora szerepe, mint korábban, amikor elmondhattuk, mi a jó és mi a rossz.

- Amikor dalt ír, a dac, a méreg, a jobbra vágyás dolgozik önben?

- Amit nem szeretek, azt erőteljesen megírom. Ez a műfaj mindig a lázadás műfaja volt, és a legcsodálatosabb országban is van mi ellen lázadni. Nem szoktam radikálisan írni, inkább az értelmes embereket igyekszem elgondolkoztatni soraimmal.

- Közösségi emberként remeteként él farmján. Felesége, állatai jelentik az állandó társaságát...

- Sajnos nem tudok mindig ott lenni, amikor tehetem, akkor megyek a lovaim, kutyáim, szamaraim közé. Bár szamarakkal itt is találkozom, de az enyémek kedvesek... Kikapcsolnak az ottani napok, de nem vagyok remete, nem is vágyok a remeteségre.

- Ami körülvesz, amit magam körül tapasztalok. Ami tetszik, vagy ami nem. Összetett dolog ez, és bár foglalkoztat e kérdés, de még most sem tudom a választ. Ez olyan, mint az élet, a tapasztalataiból rakja össze mindenki azokat a képeket, amit szeretne visszasugározni a környezetének.

- Igen, de az élet az hazug, csalárd, gyönyörű, szeretni való. Önnek mi, micsoda?

- Az élet olyan, amilyen: összetett, jó is, rossz is. Unalmas lenne, ha csak a gyönyörű venne körül, de ilyen nem is létezik. Az élet csak van, úgy, mint a természet. Láthatjuk a fejlődést, a kikeletet, a tragédiákat, a sikereket, és így, ettől teljes. Szerencsére. A nagy rendező valószínűleg azért találta ki ezt ott fönt valahol, hogy ne unatkozzunk, amíg itt vagyunk a földön.

- Úgy vélem, Demjén Ferenc a rock költője. Költészet és rock - testvérek?

- Amióta szöveges dalok léteznek, mindig jelentősége van a szavaknak. A szövegírás nem költészet, a költészet szabad műfaj, nincs ritmushoz, dallamhoz kötve. A dalszöveg sokkal nehezebb, megvannak a saját szabályai, és azokon nem lehet túllépni. A zene hullámaira rá lehet ültetni a szöveget, és ezzel a szó több emberhez eljuthat.

- Szólistaként ugye nem lett magányos ...?

- Nem, számomra a közösség fontos, hiszen a rendszeresen heti 3-4 koncerten rengeteg emberrel találkozom. Azt mondják, kicsi ez az ország, mi alulról látjuk milyen nagy, hiszen sokszor bejárjuk. A közösséggel kölcsönhatásban vagyunk: adom nekik azt amit tudok, és ők adják számomra a visszajelzést, nélkülük nem tudnám, jó amit csinálok, vagy sem? Érzékeny vagyok az emberekre, a mindennapokra, bár nem politizálok. Amióta szabadabb lett a világunk, a rocknak már nincs akkora szerepe, mint korábban, amikor elmondhattuk, mi a jó és mi a rossz.

- Amikor dalt ír, a dac, a méreg, a jobbra vágyás dolgozik önben?

- Amit nem szeretek, azt erőteljesen megírom. Ez a műfaj mindig a lázadás műfaja volt, és a legcsodálatosabb országban is van mi ellen lázadni. Nem szoktam radikálisan írni, inkább az értelmes embereket igyekszem elgondolkoztatni soraimmal.

- Közösségi emberként remeteként él farmján. Felesége, állatai jelentik az állandó társaságát...

- Sajnos nem tudok mindig ott lenni, amikor tehetem, akkor megyek a lovaim, kutyáim, szamaraim közé. Bár szamarakkal itt is találkozom, de az enyémek kedvesek... Kikapcsolnak az ottani napok, de nem vagyok remete, nem is vágyok a remeteségre.

- Igen, de az élet az hazug, csalárd, gyönyörű, szeretni való. Önnek mi, micsoda?

- Az élet olyan, amilyen: összetett, jó is, rossz is. Unalmas lenne, ha csak a gyönyörű venne körül, de ilyen nem is létezik. Az élet csak van, úgy, mint a természet. Láthatjuk a fejlődést, a kikeletet, a tragédiákat, a sikereket, és így, ettől teljes. Szerencsére. A nagy rendező valószínűleg azért találta ki ezt ott fönt valahol, hogy ne unatkozzunk, amíg itt vagyunk a földön.

- Úgy vélem, Demjén Ferenc a rock költője. Költészet és rock - testvérek?

- Amióta szöveges dalok léteznek, mindig jelentősége van a szavaknak. A szövegírás nem költészet, a költészet szabad műfaj, nincs ritmushoz, dallamhoz kötve. A dalszöveg sokkal nehezebb, megvannak a saját szabályai, és azokon nem lehet túllépni. A zene hullámaira rá lehet ültetni a szöveget, és ezzel a szó több emberhez eljuthat.

- Szólistaként ugye nem lett magányos ...?

- Nem, számomra a közösség fontos, hiszen a rendszeresen heti 3-4 koncerten rengeteg emberrel találkozom. Azt mondják, kicsi ez az ország, mi alulról látjuk milyen nagy, hiszen sokszor bejárjuk. A közösséggel kölcsönhatásban vagyunk: adom nekik azt amit tudok, és ők adják számomra a visszajelzést, nélkülük nem tudnám, jó amit csinálok, vagy sem? Érzékeny vagyok az emberekre, a mindennapokra, bár nem politizálok. Amióta szabadabb lett a világunk, a rocknak már nincs akkora szerepe, mint korábban, amikor elmondhattuk, mi a jó és mi a rossz.

- Amikor dalt ír, a dac, a méreg, a jobbra vágyás dolgozik önben?

- Amit nem szeretek, azt erőteljesen megírom. Ez a műfaj mindig a lázadás műfaja volt, és a legcsodálatosabb országban is van mi ellen lázadni. Nem szoktam radikálisan írni, inkább az értelmes embereket igyekszem elgondolkoztatni soraimmal.

- Közösségi emberként remeteként él farmján. Felesége, állatai jelentik az állandó társaságát...

- Sajnos nem tudok mindig ott lenni, amikor tehetem, akkor megyek a lovaim, kutyáim, szamaraim közé. Bár szamarakkal itt is találkozom, de az enyémek kedvesek... Kikapcsolnak az ottani napok, de nem vagyok remete, nem is vágyok a remeteségre.

- Igen, de az élet az hazug, csalárd, gyönyörű, szeretni való. Önnek mi, micsoda?

- Az élet olyan, amilyen: összetett, jó is, rossz is. Unalmas lenne, ha csak a gyönyörű venne körül, de ilyen nem is létezik. Az élet csak van, úgy, mint a természet. Láthatjuk a fejlődést, a kikeletet, a tragédiákat, a sikereket, és így, ettől teljes. Szerencsére. A nagy rendező valószínűleg azért találta ki ezt ott fönt valahol, hogy ne unatkozzunk, amíg itt vagyunk a földön.

- Úgy vélem, Demjén Ferenc a rock költője. Költészet és rock - testvérek?

- Amióta szöveges dalok léteznek, mindig jelentősége van a szavaknak. A szövegírás nem költészet, a költészet szabad műfaj, nincs ritmushoz, dallamhoz kötve. A dalszöveg sokkal nehezebb, megvannak a saját szabályai, és azokon nem lehet túllépni. A zene hullámaira rá lehet ültetni a szöveget, és ezzel a szó több emberhez eljuthat.

- Szólistaként ugye nem lett magányos ...?

- Nem, számomra a közösség fontos, hiszen a rendszeresen heti 3-4 koncerten rengeteg emberrel találkozom. Azt mondják, kicsi ez az ország, mi alulról látjuk milyen nagy, hiszen sokszor bejárjuk. A közösséggel kölcsönhatásban vagyunk: adom nekik azt amit tudok, és ők adják számomra a visszajelzést, nélkülük nem tudnám, jó amit csinálok, vagy sem? Érzékeny vagyok az emberekre, a mindennapokra, bár nem politizálok. Amióta szabadabb lett a világunk, a rocknak már nincs akkora szerepe, mint korábban, amikor elmondhattuk, mi a jó és mi a rossz.

- Amikor dalt ír, a dac, a méreg, a jobbra vágyás dolgozik önben?

- Amit nem szeretek, azt erőteljesen megírom. Ez a műfaj mindig a lázadás műfaja volt, és a legcsodálatosabb országban is van mi ellen lázadni. Nem szoktam radikálisan írni, inkább az értelmes embereket igyekszem elgondolkoztatni soraimmal.

- Közösségi emberként remeteként él farmján. Felesége, állatai jelentik az állandó társaságát...

- Sajnos nem tudok mindig ott lenni, amikor tehetem, akkor megyek a lovaim, kutyáim, szamaraim közé. Bár szamarakkal itt is találkozom, de az enyémek kedvesek... Kikapcsolnak az ottani napok, de nem vagyok remete, nem is vágyok a remeteségre.

- Igen, de az élet az hazug, csalárd, gyönyörű, szeretni való. Önnek mi, micsoda?

- Az élet olyan, amilyen: összetett, jó is, rossz is. Unalmas lenne, ha csak a gyönyörű venne körül, de ilyen nem is létezik. Az élet csak van, úgy, mint a természet. Láthatjuk a fejlődést, a kikeletet, a tragédiákat, a sikereket, és így, ettől teljes. Szerencsére. A nagy rendező valószínűleg azért találta ki ezt ott fönt valahol, hogy ne unatkozzunk, amíg itt vagyunk a földön.

- Úgy vélem, Demjén Ferenc a rock költője. Költészet és rock - testvérek?

- Amióta szöveges dalok léteznek, mindig jelentősége van a szavaknak. A szövegírás nem költészet, a költészet szabad műfaj, nincs ritmushoz, dallamhoz kötve. A dalszöveg sokkal nehezebb, megvannak a saját szabályai, és azokon nem lehet túllépni. A zene hullámaira rá lehet ültetni a szöveget, és ezzel a szó több emberhez eljuthat.

- Szólistaként ugye nem lett magányos ...?

- Nem, számomra a közösség fontos, hiszen a rendszeresen heti 3-4 koncerten rengeteg emberrel találkozom. Azt mondják, kicsi ez az ország, mi alulról látjuk milyen nagy, hiszen sokszor bejárjuk. A közösséggel kölcsönhatásban vagyunk: adom nekik azt amit tudok, és ők adják számomra a visszajelzést, nélkülük nem tudnám, jó amit csinálok, vagy sem? Érzékeny vagyok az emberekre, a mindennapokra, bár nem politizálok. Amióta szabadabb lett a világunk, a rocknak már nincs akkora szerepe, mint korábban, amikor elmondhattuk, mi a jó és mi a rossz.

- Amikor dalt ír, a dac, a méreg, a jobbra vágyás dolgozik önben?

- Amit nem szeretek, azt erőteljesen megírom. Ez a műfaj mindig a lázadás műfaja volt, és a legcsodálatosabb országban is van mi ellen lázadni. Nem szoktam radikálisan írni, inkább az értelmes embereket igyekszem elgondolkoztatni soraimmal.

- Közösségi emberként remeteként él farmján. Felesége, állatai jelentik az állandó társaságát...

- Sajnos nem tudok mindig ott lenni, amikor tehetem, akkor megyek a lovaim, kutyáim, szamaraim közé. Bár szamarakkal itt is találkozom, de az enyémek kedvesek... Kikapcsolnak az ottani napok, de nem vagyok remete, nem is vágyok a remeteségre.

- Igen, de az élet az hazug, csalárd, gyönyörű, szeretni való. Önnek mi, micsoda?

- Az élet olyan, amilyen: összetett, jó is, rossz is. Unalmas lenne, ha csak a gyönyörű venne körül, de ilyen nem is létezik. Az élet csak van, úgy, mint a természet. Láthatjuk a fejlődést, a kikeletet, a tragédiákat, a sikereket, és így, ettől teljes. Szerencsére. A nagy rendező valószínűleg azért találta ki ezt ott fönt valahol, hogy ne unatkozzunk, amíg itt vagyunk a földön.

- Úgy vélem, Demjén Ferenc a rock költője. Költészet és rock - testvérek?

- Amióta szöveges dalok léteznek, mindig jelentősége van a szavaknak. A szövegírás nem költészet, a költészet szabad műfaj, nincs ritmushoz, dallamhoz kötve. A dalszöveg sokkal nehezebb, megvannak a saját szabályai, és azokon nem lehet túllépni. A zene hullámaira rá lehet ültetni a szöveget, és ezzel a szó több emberhez eljuthat.

- Szólistaként ugye nem lett magányos ...?

- Nem, számomra a közösség fontos, hiszen a rendszeresen heti 3-4 koncerten rengeteg emberrel találkozom. Azt mondják, kicsi ez az ország, mi alulról látjuk milyen nagy, hiszen sokszor bejárjuk. A közösséggel kölcsönhatásban vagyunk: adom nekik azt amit tudok, és ők adják számomra a visszajelzést, nélkülük nem tudnám, jó amit csinálok, vagy sem? Érzékeny vagyok az emberekre, a mindennapokra, bár nem politizálok. Amióta szabadabb lett a világunk, a rocknak már nincs akkora szerepe, mint korábban, amikor elmondhattuk, mi a jó és mi a rossz.

- Amikor dalt ír, a dac, a méreg, a jobbra vágyás dolgozik önben?

- Amit nem szeretek, azt erőteljesen megírom. Ez a műfaj mindig a lázadás műfaja volt, és a legcsodálatosabb országban is van mi ellen lázadni. Nem szoktam radikálisan írni, inkább az értelmes embereket igyekszem elgondolkoztatni soraimmal.

- Közösségi emberként remeteként él farmján. Felesége, állatai jelentik az állandó társaságát...

- Sajnos nem tudok mindig ott lenni, amikor tehetem, akkor megyek a lovaim, kutyáim, szamaraim közé. Bár szamarakkal itt is találkozom, de az enyémek kedvesek... Kikapcsolnak az ottani napok, de nem vagyok remete, nem is vágyok a remeteségre.

- Az élet olyan, amilyen: összetett, jó is, rossz is. Unalmas lenne, ha csak a gyönyörű venne körül, de ilyen nem is létezik. Az élet csak van, úgy, mint a természet. Láthatjuk a fejlődést, a kikeletet, a tragédiákat, a sikereket, és így, ettől teljes. Szerencsére. A nagy rendező valószínűleg azért találta ki ezt ott fönt valahol, hogy ne unatkozzunk, amíg itt vagyunk a földön.

- Úgy vélem, Demjén Ferenc a rock költője. Költészet és rock - testvérek?

- Amióta szöveges dalok léteznek, mindig jelentősége van a szavaknak. A szövegírás nem költészet, a költészet szabad műfaj, nincs ritmushoz, dallamhoz kötve. A dalszöveg sokkal nehezebb, megvannak a saját szabályai, és azokon nem lehet túllépni. A zene hullámaira rá lehet ültetni a szöveget, és ezzel a szó több emberhez eljuthat.

- Szólistaként ugye nem lett magányos ...?

- Nem, számomra a közösség fontos, hiszen a rendszeresen heti 3-4 koncerten rengeteg emberrel találkozom. Azt mondják, kicsi ez az ország, mi alulról látjuk milyen nagy, hiszen sokszor bejárjuk. A közösséggel kölcsönhatásban vagyunk: adom nekik azt amit tudok, és ők adják számomra a visszajelzést, nélkülük nem tudnám, jó amit csinálok, vagy sem? Érzékeny vagyok az emberekre, a mindennapokra, bár nem politizálok. Amióta szabadabb lett a világunk, a rocknak már nincs akkora szerepe, mint korábban, amikor elmondhattuk, mi a jó és mi a rossz.

- Amikor dalt ír, a dac, a méreg, a jobbra vágyás dolgozik önben?

- Amit nem szeretek, azt erőteljesen megírom. Ez a műfaj mindig a lázadás műfaja volt, és a legcsodálatosabb országban is van mi ellen lázadni. Nem szoktam radikálisan írni, inkább az értelmes embereket igyekszem elgondolkoztatni soraimmal.

- Közösségi emberként remeteként él farmján. Felesége, állatai jelentik az állandó társaságát...

- Sajnos nem tudok mindig ott lenni, amikor tehetem, akkor megyek a lovaim, kutyáim, szamaraim közé. Bár szamarakkal itt is találkozom, de az enyémek kedvesek... Kikapcsolnak az ottani napok, de nem vagyok remete, nem is vágyok a remeteségre.

- Az élet olyan, amilyen: összetett, jó is, rossz is. Unalmas lenne, ha csak a gyönyörű venne körül, de ilyen nem is létezik. Az élet csak van, úgy, mint a természet. Láthatjuk a fejlődést, a kikeletet, a tragédiákat, a sikereket, és így, ettől teljes. Szerencsére. A nagy rendező valószínűleg azért találta ki ezt ott fönt valahol, hogy ne unatkozzunk, amíg itt vagyunk a földön.

- Úgy vélem, Demjén Ferenc a rock költője. Költészet és rock - testvérek?

- Amióta szöveges dalok léteznek, mindig jelentősége van a szavaknak. A szövegírás nem költészet, a költészet szabad műfaj, nincs ritmushoz, dallamhoz kötve. A dalszöveg sokkal nehezebb, megvannak a saját szabályai, és azokon nem lehet túllépni. A zene hullámaira rá lehet ültetni a szöveget, és ezzel a szó több emberhez eljuthat.

- Szólistaként ugye nem lett magányos ...?

- Nem, számomra a közösség fontos, hiszen a rendszeresen heti 3-4 koncerten rengeteg emberrel találkozom. Azt mondják, kicsi ez az ország, mi alulról látjuk milyen nagy, hiszen sokszor bejárjuk. A közösséggel kölcsönhatásban vagyunk: adom nekik azt amit tudok, és ők adják számomra a visszajelzést, nélkülük nem tudnám, jó amit csinálok, vagy sem? Érzékeny vagyok az emberekre, a mindennapokra, bár nem politizálok. Amióta szabadabb lett a világunk, a rocknak már nincs akkora szerepe, mint korábban, amikor elmondhattuk, mi a jó és mi a rossz.

- Amikor dalt ír, a dac, a méreg, a jobbra vágyás dolgozik önben?

- Amit nem szeretek, azt erőteljesen megírom. Ez a műfaj mindig a lázadás műfaja volt, és a legcsodálatosabb országban is van mi ellen lázadni. Nem szoktam radikálisan írni, inkább az értelmes embereket igyekszem elgondolkoztatni soraimmal.

- Közösségi emberként remeteként él farmján. Felesége, állatai jelentik az állandó társaságát...

- Sajnos nem tudok mindig ott lenni, amikor tehetem, akkor megyek a lovaim, kutyáim, szamaraim közé. Bár szamarakkal itt is találkozom, de az enyémek kedvesek... Kikapcsolnak az ottani napok, de nem vagyok remete, nem is vágyok a remeteségre.

- Úgy vélem, Demjén Ferenc a rock költője. Költészet és rock - testvérek?

- Amióta szöveges dalok léteznek, mindig jelentősége van a szavaknak. A szövegírás nem költészet, a költészet szabad műfaj, nincs ritmushoz, dallamhoz kötve. A dalszöveg sokkal nehezebb, megvannak a saját szabályai, és azokon nem lehet túllépni. A zene hullámaira rá lehet ültetni a szöveget, és ezzel a szó több emberhez eljuthat.

- Szólistaként ugye nem lett magányos ...?

- Nem, számomra a közösség fontos, hiszen a rendszeresen heti 3-4 koncerten rengeteg emberrel találkozom. Azt mondják, kicsi ez az ország, mi alulról látjuk milyen nagy, hiszen sokszor bejárjuk. A közösséggel kölcsönhatásban vagyunk: adom nekik azt amit tudok, és ők adják számomra a visszajelzést, nélkülük nem tudnám, jó amit csinálok, vagy sem? Érzékeny vagyok az emberekre, a mindennapokra, bár nem politizálok. Amióta szabadabb lett a világunk, a rocknak már nincs akkora szerepe, mint korábban, amikor elmondhattuk, mi a jó és mi a rossz.

- Amikor dalt ír, a dac, a méreg, a jobbra vágyás dolgozik önben?

- Amit nem szeretek, azt erőteljesen megírom. Ez a műfaj mindig a lázadás műfaja volt, és a legcsodálatosabb országban is van mi ellen lázadni. Nem szoktam radikálisan írni, inkább az értelmes embereket igyekszem elgondolkoztatni soraimmal.

- Közösségi emberként remeteként él farmján. Felesége, állatai jelentik az állandó társaságát...

- Sajnos nem tudok mindig ott lenni, amikor tehetem, akkor megyek a lovaim, kutyáim, szamaraim közé. Bár szamarakkal itt is találkozom, de az enyémek kedvesek... Kikapcsolnak az ottani napok, de nem vagyok remete, nem is vágyok a remeteségre.

- Úgy vélem, Demjén Ferenc a rock költője. Költészet és rock - testvérek?

- Amióta szöveges dalok léteznek, mindig jelentősége van a szavaknak. A szövegírás nem költészet, a költészet szabad műfaj, nincs ritmushoz, dallamhoz kötve. A dalszöveg sokkal nehezebb, megvannak a saját szabályai, és azokon nem lehet túllépni. A zene hullámaira rá lehet ültetni a szöveget, és ezzel a szó több emberhez eljuthat.

- Szólistaként ugye nem lett magányos ...?

- Nem, számomra a közösség fontos, hiszen a rendszeresen heti 3-4 koncerten rengeteg emberrel találkozom. Azt mondják, kicsi ez az ország, mi alulról látjuk milyen nagy, hiszen sokszor bejárjuk. A közösséggel kölcsönhatásban vagyunk: adom nekik azt amit tudok, és ők adják számomra a visszajelzést, nélkülük nem tudnám, jó amit csinálok, vagy sem? Érzékeny vagyok az emberekre, a mindennapokra, bár nem politizálok. Amióta szabadabb lett a világunk, a rocknak már nincs akkora szerepe, mint korábban, amikor elmondhattuk, mi a jó és mi a rossz.

- Amikor dalt ír, a dac, a méreg, a jobbra vágyás dolgozik önben?

- Amit nem szeretek, azt erőteljesen megírom. Ez a műfaj mindig a lázadás műfaja volt, és a legcsodálatosabb országban is van mi ellen lázadni. Nem szoktam radikálisan írni, inkább az értelmes embereket igyekszem elgondolkoztatni soraimmal.

- Közösségi emberként remeteként él farmján. Felesége, állatai jelentik az állandó társaságát...

- Sajnos nem tudok mindig ott lenni, amikor tehetem, akkor megyek a lovaim, kutyáim, szamaraim közé. Bár szamarakkal itt is találkozom, de az enyémek kedvesek... Kikapcsolnak az ottani napok, de nem vagyok remete, nem is vágyok a remeteségre.

- Amióta szöveges dalok léteznek, mindig jelentősége van a szavaknak. A szövegírás nem költészet, a költészet szabad műfaj, nincs ritmushoz, dallamhoz kötve. A dalszöveg sokkal nehezebb, megvannak a saját szabályai, és azokon nem lehet túllépni. A zene hullámaira rá lehet ültetni a szöveget, és ezzel a szó több emberhez eljuthat.

- Szólistaként ugye nem lett magányos ...?

- Nem, számomra a közösség fontos, hiszen a rendszeresen heti 3-4 koncerten rengeteg emberrel találkozom. Azt mondják, kicsi ez az ország, mi alulról látjuk milyen nagy, hiszen sokszor bejárjuk. A közösséggel kölcsönhatásban vagyunk: adom nekik azt amit tudok, és ők adják számomra a visszajelzést, nélkülük nem tudnám, jó amit csinálok, vagy sem? Érzékeny vagyok az emberekre, a mindennapokra, bár nem politizálok. Amióta szabadabb lett a világunk, a rocknak már nincs akkora szerepe, mint korábban, amikor elmondhattuk, mi a jó és mi a rossz.

- Amikor dalt ír, a dac, a méreg, a jobbra vágyás dolgozik önben?

- Amit nem szeretek, azt erőteljesen megírom. Ez a műfaj mindig a lázadás műfaja volt, és a legcsodálatosabb országban is van mi ellen lázadni. Nem szoktam radikálisan írni, inkább az értelmes embereket igyekszem elgondolkoztatni soraimmal.

- Közösségi emberként remeteként él farmján. Felesége, állatai jelentik az állandó társaságát...

- Sajnos nem tudok mindig ott lenni, amikor tehetem, akkor megyek a lovaim, kutyáim, szamaraim közé. Bár szamarakkal itt is találkozom, de az enyémek kedvesek... Kikapcsolnak az ottani napok, de nem vagyok remete, nem is vágyok a remeteségre.

- Amióta szöveges dalok léteznek, mindig jelentősége van a szavaknak. A szövegírás nem költészet, a költészet szabad műfaj, nincs ritmushoz, dallamhoz kötve. A dalszöveg sokkal nehezebb, megvannak a saját szabályai, és azokon nem lehet túllépni. A zene hullámaira rá lehet ültetni a szöveget, és ezzel a szó több emberhez eljuthat.

- Szólistaként ugye nem lett magányos ...?

- Nem, számomra a közösség fontos, hiszen a rendszeresen heti 3-4 koncerten rengeteg emberrel találkozom. Azt mondják, kicsi ez az ország, mi alulról látjuk milyen nagy, hiszen sokszor bejárjuk. A közösséggel kölcsönhatásban vagyunk: adom nekik azt amit tudok, és ők adják számomra a visszajelzést, nélkülük nem tudnám, jó amit csinálok, vagy sem? Érzékeny vagyok az emberekre, a mindennapokra, bár nem politizálok. Amióta szabadabb lett a világunk, a rocknak már nincs akkora szerepe, mint korábban, amikor elmondhattuk, mi a jó és mi a rossz.

- Amikor dalt ír, a dac, a méreg, a jobbra vágyás dolgozik önben?

- Amit nem szeretek, azt erőteljesen megírom. Ez a műfaj mindig a lázadás műfaja volt, és a legcsodálatosabb országban is van mi ellen lázadni. Nem szoktam radikálisan írni, inkább az értelmes embereket igyekszem elgondolkoztatni soraimmal.

- Közösségi emberként remeteként él farmján. Felesége, állatai jelentik az állandó társaságát...

- Sajnos nem tudok mindig ott lenni, amikor tehetem, akkor megyek a lovaim, kutyáim, szamaraim közé. Bár szamarakkal itt is találkozom, de az enyémek kedvesek... Kikapcsolnak az ottani napok, de nem vagyok remete, nem is vágyok a remeteségre.

- Szólistaként ugye nem lett magányos ...?

- Nem, számomra a közösség fontos, hiszen a rendszeresen heti 3-4 koncerten rengeteg emberrel találkozom. Azt mondják, kicsi ez az ország, mi alulról látjuk milyen nagy, hiszen sokszor bejárjuk. A közösséggel kölcsönhatásban vagyunk: adom nekik azt amit tudok, és ők adják számomra a visszajelzést, nélkülük nem tudnám, jó amit csinálok, vagy sem? Érzékeny vagyok az emberekre, a mindennapokra, bár nem politizálok. Amióta szabadabb lett a világunk, a rocknak már nincs akkora szerepe, mint korábban, amikor elmondhattuk, mi a jó és mi a rossz.

- Amikor dalt ír, a dac, a méreg, a jobbra vágyás dolgozik önben?

- Amit nem szeretek, azt erőteljesen megírom. Ez a műfaj mindig a lázadás műfaja volt, és a legcsodálatosabb országban is van mi ellen lázadni. Nem szoktam radikálisan írni, inkább az értelmes embereket igyekszem elgondolkoztatni soraimmal.

- Közösségi emberként remeteként él farmján. Felesége, állatai jelentik az állandó társaságát...

- Sajnos nem tudok mindig ott lenni, amikor tehetem, akkor megyek a lovaim, kutyáim, szamaraim közé. Bár szamarakkal itt is találkozom, de az enyémek kedvesek... Kikapcsolnak az ottani napok, de nem vagyok remete, nem is vágyok a remeteségre.

- Szólistaként ugye nem lett magányos ...?

- Nem, számomra a közösség fontos, hiszen a rendszeresen heti 3-4 koncerten rengeteg emberrel találkozom. Azt mondják, kicsi ez az ország, mi alulról látjuk milyen nagy, hiszen sokszor bejárjuk. A közösséggel kölcsönhatásban vagyunk: adom nekik azt amit tudok, és ők adják számomra a visszajelzést, nélkülük nem tudnám, jó amit csinálok, vagy sem? Érzékeny vagyok az emberekre, a mindennapokra, bár nem politizálok. Amióta szabadabb lett a világunk, a rocknak már nincs akkora szerepe, mint korábban, amikor elmondhattuk, mi a jó és mi a rossz.

- Amikor dalt ír, a dac, a méreg, a jobbra vágyás dolgozik önben?

- Amit nem szeretek, azt erőteljesen megírom. Ez a műfaj mindig a lázadás műfaja volt, és a legcsodálatosabb országban is van mi ellen lázadni. Nem szoktam radikálisan írni, inkább az értelmes embereket igyekszem elgondolkoztatni soraimmal.

- Közösségi emberként remeteként él farmján. Felesége, állatai jelentik az állandó társaságát...

- Sajnos nem tudok mindig ott lenni, amikor tehetem, akkor megyek a lovaim, kutyáim, szamaraim közé. Bár szamarakkal itt is találkozom, de az enyémek kedvesek... Kikapcsolnak az ottani napok, de nem vagyok remete, nem is vágyok a remeteségre.

- Szólistaként ugye nem lett magányos ...?

- Nem, számomra a közösség fontos, hiszen a rendszeresen heti 3-4 koncerten rengeteg emberrel találkozom. Azt mondják, kicsi ez az ország, mi alulról látjuk milyen nagy, hiszen sokszor bejárjuk. A közösséggel kölcsönhatásban vagyunk: adom nekik azt amit tudok, és ők adják számomra a visszajelzést, nélkülük nem tudnám, jó amit csinálok, vagy sem? Érzékeny vagyok az emberekre, a mindennapokra, bár nem politizálok. Amióta szabadabb lett a világunk, a rocknak már nincs akkora szerepe, mint korábban, amikor elmondhattuk, mi a jó és mi a rossz.

- Amikor dalt ír, a dac, a méreg, a jobbra vágyás dolgozik önben?

- Amit nem szeretek, azt erőteljesen megírom. Ez a műfaj mindig a lázadás műfaja volt, és a legcsodálatosabb országban is van mi ellen lázadni. Nem szoktam radikálisan írni, inkább az értelmes embereket igyekszem elgondolkoztatni soraimmal.

- Közösségi emberként remeteként él farmján. Felesége, állatai jelentik az állandó társaságát...

- Sajnos nem tudok mindig ott lenni, amikor tehetem, akkor megyek a lovaim, kutyáim, szamaraim közé. Bár szamarakkal itt is találkozom, de az enyémek kedvesek... Kikapcsolnak az ottani napok, de nem vagyok remete, nem is vágyok a remeteségre.

- Szólistaként ugye nem lett magányos ...?

- Nem, számomra a közösség fontos, hiszen a rendszeresen heti 3-4 koncerten rengeteg emberrel találkozom. Azt mondják, kicsi ez az ország, mi alulról látjuk milyen nagy, hiszen sokszor bejárjuk. A közösséggel kölcsönhatásban vagyunk: adom nekik azt amit tudok, és ők adják számomra a visszajelzést, nélkülük nem tudnám, jó amit csinálok, vagy sem? Érzékeny vagyok az emberekre, a mindennapokra, bár nem politizálok. Amióta szabadabb lett a világunk, a rocknak már nincs akkora szerepe, mint korábban, amikor elmondhattuk, mi a jó és mi a rossz.

- Amikor dalt ír, a dac, a méreg, a jobbra vágyás dolgozik önben?

- Amit nem szeretek, azt erőteljesen megírom. Ez a műfaj mindig a lázadás műfaja volt, és a legcsodálatosabb országban is van mi ellen lázadni. Nem szoktam radikálisan írni, inkább az értelmes embereket igyekszem elgondolkoztatni soraimmal.

- Közösségi emberként remeteként él farmján. Felesége, állatai jelentik az állandó társaságát...

- Sajnos nem tudok mindig ott lenni, amikor tehetem, akkor megyek a lovaim, kutyáim, szamaraim közé. Bár szamarakkal itt is találkozom, de az enyémek kedvesek... Kikapcsolnak az ottani napok, de nem vagyok remete, nem is vágyok a remeteségre.

- Nem, számomra a közösség fontos, hiszen a rendszeresen heti 3-4 koncerten rengeteg emberrel találkozom. Azt mondják, kicsi ez az ország, mi alulról látjuk milyen nagy, hiszen sokszor bejárjuk. A közösséggel kölcsönhatásban vagyunk: adom nekik azt amit tudok, és ők adják számomra a visszajelzést, nélkülük nem tudnám, jó amit csinálok, vagy sem? Érzékeny vagyok az emberekre, a mindennapokra, bár nem politizálok. Amióta szabadabb lett a világunk, a rocknak már nincs akkora szerepe, mint korábban, amikor elmondhattuk, mi a jó és mi a rossz.

- Amikor dalt ír, a dac, a méreg, a jobbra vágyás dolgozik önben?

- Amit nem szeretek, azt erőteljesen megírom. Ez a műfaj mindig a lázadás műfaja volt, és a legcsodálatosabb országban is van mi ellen lázadni. Nem szoktam radikálisan írni, inkább az értelmes embereket igyekszem elgondolkoztatni soraimmal.

- Közösségi emberként remeteként él farmján. Felesége, állatai jelentik az állandó társaságát...

- Sajnos nem tudok mindig ott lenni, amikor tehetem, akkor megyek a lovaim, kutyáim, szamaraim közé. Bár szamarakkal itt is találkozom, de az enyémek kedvesek... Kikapcsolnak az ottani napok, de nem vagyok remete, nem is vágyok a remeteségre.

- Nem, számomra a közösség fontos, hiszen a rendszeresen heti 3-4 koncerten rengeteg emberrel találkozom. Azt mondják, kicsi ez az ország, mi alulról látjuk milyen nagy, hiszen sokszor bejárjuk. A közösséggel kölcsönhatásban vagyunk: adom nekik azt amit tudok, és ők adják számomra a visszajelzést, nélkülük nem tudnám, jó amit csinálok, vagy sem? Érzékeny vagyok az emberekre, a mindennapokra, bár nem politizálok. Amióta szabadabb lett a világunk, a rocknak már nincs akkora szerepe, mint korábban, amikor elmondhattuk, mi a jó és mi a rossz.

- Amikor dalt ír, a dac, a méreg, a jobbra vágyás dolgozik önben?

- Amit nem szeretek, azt erőteljesen megírom. Ez a műfaj mindig a lázadás műfaja volt, és a legcsodálatosabb országban is van mi ellen lázadni. Nem szoktam radikálisan írni, inkább az értelmes embereket igyekszem elgondolkoztatni soraimmal.

- Közösségi emberként remeteként él farmján. Felesége, állatai jelentik az állandó társaságát...

- Sajnos nem tudok mindig ott lenni, amikor tehetem, akkor megyek a lovaim, kutyáim, szamaraim közé. Bár szamarakkal itt is találkozom, de az enyémek kedvesek... Kikapcsolnak az ottani napok, de nem vagyok remete, nem is vágyok a remeteségre.

- Amikor dalt ír, a dac, a méreg, a jobbra vágyás dolgozik önben?

- Amit nem szeretek, azt erőteljesen megírom. Ez a műfaj mindig a lázadás műfaja volt, és a legcsodálatosabb országban is van mi ellen lázadni. Nem szoktam radikálisan írni, inkább az értelmes embereket igyekszem elgondolkoztatni soraimmal.

- Közösségi emberként remeteként él farmján. Felesége, állatai jelentik az állandó társaságát...

- Sajnos nem tudok mindig ott lenni, amikor tehetem, akkor megyek a lovaim, kutyáim, szamaraim közé. Bár szamarakkal itt is találkozom, de az enyémek kedvesek... Kikapcsolnak az ottani napok, de nem vagyok remete, nem is vágyok a remeteségre.

- Amikor dalt ír, a dac, a méreg, a jobbra vágyás dolgozik önben?

- Amit nem szeretek, azt erőteljesen megírom. Ez a műfaj mindig a lázadás műfaja volt, és a legcsodálatosabb országban is van mi ellen lázadni. Nem szoktam radikálisan írni, inkább az értelmes embereket igyekszem elgondolkoztatni soraimmal.

- Közösségi emberként remeteként él farmján. Felesége, állatai jelentik az állandó társaságát...

- Sajnos nem tudok mindig ott lenni, amikor tehetem, akkor megyek a lovaim, kutyáim, szamaraim közé. Bár szamarakkal itt is találkozom, de az enyémek kedvesek... Kikapcsolnak az ottani napok, de nem vagyok remete, nem is vágyok a remeteségre.

- Amikor dalt ír, a dac, a méreg, a jobbra vágyás dolgozik önben?

- Amit nem szeretek, azt erőteljesen megírom. Ez a műfaj mindig a lázadás műfaja volt, és a legcsodálatosabb országban is van mi ellen lázadni. Nem szoktam radikálisan írni, inkább az értelmes embereket igyekszem elgondolkoztatni soraimmal.

- Közösségi emberként remeteként él farmján. Felesége, állatai jelentik az állandó társaságát...

- Sajnos nem tudok mindig ott lenni, amikor tehetem, akkor megyek a lovaim, kutyáim, szamaraim közé. Bár szamarakkal itt is találkozom, de az enyémek kedvesek... Kikapcsolnak az ottani napok, de nem vagyok remete, nem is vágyok a remeteségre.

- Amikor dalt ír, a dac, a méreg, a jobbra vágyás dolgozik önben?

- Amit nem szeretek, azt erőteljesen megírom. Ez a műfaj mindig a lázadás műfaja volt, és a legcsodálatosabb országban is van mi ellen lázadni. Nem szoktam radikálisan írni, inkább az értelmes embereket igyekszem elgondolkoztatni soraimmal.

- Közösségi emberként remeteként él farmján. Felesége, állatai jelentik az állandó társaságát...

- Sajnos nem tudok mindig ott lenni, amikor tehetem, akkor megyek a lovaim, kutyáim, szamaraim közé. Bár szamarakkal itt is találkozom, de az enyémek kedvesek... Kikapcsolnak az ottani napok, de nem vagyok remete, nem is vágyok a remeteségre.

- Amit nem szeretek, azt erőteljesen megírom. Ez a műfaj mindig a lázadás műfaja volt, és a legcsodálatosabb országban is van mi ellen lázadni. Nem szoktam radikálisan írni, inkább az értelmes embereket igyekszem elgondolkoztatni soraimmal.

- Közösségi emberként remeteként él farmján. Felesége, állatai jelentik az állandó társaságát...

- Sajnos nem tudok mindig ott lenni, amikor tehetem, akkor megyek a lovaim, kutyáim, szamaraim közé. Bár szamarakkal itt is találkozom, de az enyémek kedvesek... Kikapcsolnak az ottani napok, de nem vagyok remete, nem is vágyok a remeteségre.

- Amit nem szeretek, azt erőteljesen megírom. Ez a műfaj mindig a lázadás műfaja volt, és a legcsodálatosabb országban is van mi ellen lázadni. Nem szoktam radikálisan írni, inkább az értelmes embereket igyekszem elgondolkoztatni soraimmal.

- Közösségi emberként remeteként él farmján. Felesége, állatai jelentik az állandó társaságát...

- Sajnos nem tudok mindig ott lenni, amikor tehetem, akkor megyek a lovaim, kutyáim, szamaraim közé. Bár szamarakkal itt is találkozom, de az enyémek kedvesek... Kikapcsolnak az ottani napok, de nem vagyok remete, nem is vágyok a remeteségre.

- Közösségi emberként remeteként él farmján. Felesége, állatai jelentik az állandó társaságát...

- Sajnos nem tudok mindig ott lenni, amikor tehetem, akkor megyek a lovaim, kutyáim, szamaraim közé. Bár szamarakkal itt is találkozom, de az enyémek kedvesek... Kikapcsolnak az ottani napok, de nem vagyok remete, nem is vágyok a remeteségre.

- Közösségi emberként remeteként él farmján. Felesége, állatai jelentik az állandó társaságát...

- Sajnos nem tudok mindig ott lenni, amikor tehetem, akkor megyek a lovaim, kutyáim, szamaraim közé. Bár szamarakkal itt is találkozom, de az enyémek kedvesek... Kikapcsolnak az ottani napok, de nem vagyok remete, nem is vágyok a remeteségre.

- Közösségi emberként remeteként él farmján. Felesége, állatai jelentik az állandó társaságát...

- Sajnos nem tudok mindig ott lenni, amikor tehetem, akkor megyek a lovaim, kutyáim, szamaraim közé. Bár szamarakkal itt is találkozom, de az enyémek kedvesek... Kikapcsolnak az ottani napok, de nem vagyok remete, nem is vágyok a remeteségre.

- Közösségi emberként remeteként él farmján. Felesége, állatai jelentik az állandó társaságát...

- Sajnos nem tudok mindig ott lenni, amikor tehetem, akkor megyek a lovaim, kutyáim, szamaraim közé. Bár szamarakkal itt is találkozom, de az enyémek kedvesek... Kikapcsolnak az ottani napok, de nem vagyok remete, nem is vágyok a remeteségre.

- Sajnos nem tudok mindig ott lenni, amikor tehetem, akkor megyek a lovaim, kutyáim, szamaraim közé. Bár szamarakkal itt is találkozom, de az enyémek kedvesek... Kikapcsolnak az ottani napok, de nem vagyok remete, nem is vágyok a remeteségre.

- Sajnos nem tudok mindig ott lenni, amikor tehetem, akkor megyek a lovaim, kutyáim, szamaraim közé. Bár szamarakkal itt is találkozom, de az enyémek kedvesek... Kikapcsolnak az ottani napok, de nem vagyok remete, nem is vágyok a remeteségre.