Mi lesz, Amerika kapitány? Édes fiaim a Pelikánban

A képregényfigura   meg is jelenik  a színpadon,  Bert, a kisfiú ölti magára a jelmezt,  és  hőshöz egyáltalán nem illően  beárulja  a csúnyán beszélő srácot az utcáról. Azt kéri Keller bácsitól, hogy tartóztassa  le a fiút. Ha nem is kapitány, de jó kis kertvárosi amerikai lesz majd belőle.  Bert nem érti, miért  olyan feszült a hangulat időnként Kelleréknél, és az ideges Kate néni  miért tessékeli ki  az ajtón. Ő nem ismeri  a titkot,  és ha ismerné, sem tudna mit kezdeni vele.  Mert  ez  már  az apák (anyák) és a felnőtt gyerekek  dolga. Sőt,  az a világ,  amelybe  Arthur Miller darabja, az Édes fiaim elviszi a  nézőt, az felnőtteknek is nehezen elviselhető.  Miller  1947-ben, nem sokkal a  nagy háború után írta  drámáját, amellyel azonnal  nagy sikert aratott a New York-i Broadway-n. A rövid internetes leírás szerint a történet egy olyan gyártulajdonosról szól, aki  hibás repülőgép-alkatrészeket  ad el a háború idején, és ezzel  amerikai pilóták tucatjainak halálát okozza. Csakhogy Joe és Kate Keller  fia  szintén pilóta volt, és Larry sem tért vissza.

A fehérvári Édes fiaiam rendezője, Hargitai Iván  a  kortól független erkölcsi  dilemmáit próbálja  kihámozni a darabból, többnyire sikerrel. Például azt, hogy  a családért és a megélhetésért vívott harc adhat-e felmentést  a korábbi, botlásnál azért súlyosabb vétekre.  Istenítélet avagy a sors büntetése- e  a szeretett fiú eltűnése,  feloldozást adna-e, ha visszatérne?  Meddig lehet elmenni, meddig bocsánatos kompromisszum valami, és honnantól  megbocsáthatatlan hiba, bűn? Az, hogy ezek a kérdések felmerülhetnek a nézőben, nyilván a  rendezői értelmezésnek köszönhetőek,  s persze a szereplőválasztásnak, a színészi játéknak is.
Az első  és elhamarkodott  benyomásunk az  lehetne, hogy Tűzkő Sándor túl fiatal, és más egyéniség is, mint  amit  Joe Keller szerepe  megkívánna.  Aztán rá kell jönnünk, hogy éppen ez a szereposztás és -felfogás az, ami  kortalanná teszi az előadást.   
Tűzkő habitusa, stílusa, beszédmódja maivá, közelivé teszi a figurát.  Kezdeti magabiztossága  csak látszólagos, arcrángása, szájrá(n)gásai mutatják bizonytalanságát, hogy  aztán végül teljesen összeomoljon. Addig élsz,  amíg   Larry is él, kiabálja az arcába Kate, a feleség. Závodszky Noémi  láthatóan teljesen elmerül  a  szerepben,  tényleg átéli  az asszony kínlódásait, a magára kényszerített hitet.  A premieren láttam a darabot, de  már teljesen kidolgozott volt az alakítás. Pillantásai, mozgása, ahogyan riadtan-eszelősen győzködi magát, és ahogyan  eljátssza a hódító szépasszonyt,  azt bizonyítja, hogy  megtalálta a szerepet. Amely ki is meríti, de ez  csak a végén, a tapsnál látszott. A  többiek jó partnerek.  Kelemen István  Jim Bayliss, az orvos  jól játssza, hogy megjátssza  a feleségével bájolgó (papucs)férjet, miközben ő is tisztában van a  titokkal. Akárcsak asszonya, Sue, akit Bakonyi Csilla  alakít. 

Számomra igazi meglepetést okozott Hernádi Szabolcs teljesítménye, akit most láttam először ilyen fontos szerepben. Ő Chris, a másik fiú, aki  hihetővé tudja tenni, hogy más elvek szerint szeretne élni, mint  egyébként imádott apja. Anne Deever  szerepét a bájos Bábinszki Ágnes  kapta, ő volna a történetben a figyelmeztetés, amíg  bátyja,  George Deever (Fehérvári Péter)  a katalizátor. Nem okoznak csalódást, mint ahogyan  Keller János (Frank Lubey) és Tenczler Tímea  (Lydia Lubey) sem.
Nem látjuk ugyan a pisztolyt, de benne van a darabban, hogy   a végén el fog sülni. Jól megírt  dráma,  van benne feszültség, érzelem és hatás, ami le is jön a   színpadról. Érdekes, hogy ebben  az évadban a Pelikán-előadások egyenletesebbnek tűnnek, mint a nagyszínpadi produkciók.
Talány, mint ahogy az is, mi lesz Amerika kapitánnyal.