Kultúra

2014.03.28. 10:30

Álmai is elbitangoltak

Gyermekkorában volt fakardja, papírcsákója, kis falova, és kacsalábon forgó várban várt rá a tündérszép királyleány...

Zágoni Erzsébet

Laci vitéz már kölyökként is magával vívott, csatázott, óriást dögönyözött, vasorrú bábával hempergett, hol boszorkával, hol tündérrel hált. Igazmondó juhász is volt, de főképp legkisebb királyfi, akire királylány várt. A kacsalábon forgó várban sem volt felhőtlen az élete, ármány vette körül és árulás. Anyja sosem babusgatta, mindig ezer más dolga volt. Egyszercsak szertefoszlott minden, odalett a mesevilág. A könyvekhez, a lányokhoz menekült, de megcsaltak a nők is, a tudás is, / barátaim közt volt Júdás is panaszkodott egyik korai versében. Szerzeményei a Vas Népe napilapban és az Életünk folyóiratban jelentek meg 1968 és 1972 között.

Gáspár László 1947-ben született Szombathelyen. Apja nyomdász volt, anyja szövőgyári befűző. Szülővárosában és Győrben tanult. Építésztechnikusi szakmát szerzett, 1965-től 1996-ig az Országos Műemléki Felügyelőség és jogutódja alkalmazottja volt. Székesfehérváron 1970 óta él, 2000-től a Fejér Megyei Hírlap közölte verseit, B. Kiss László fedezte fel nekünk. Az Árgus, majd a Bástya, jelenleg a Vár ad neki folyóirati megjelenési lehetőséget. Első kötetétnek útját Magyarits András egyengette, Román Károly szerkesztésében 2003-ban jelent meg Pannon bazár címmel. Ezt követte Az éjszakai látogató 2005-ben, a Szopjon szeget 2007-ben és a Szemben az árral 2009-ben. A Vörösmarty Társaság és a Lánczos-Szekfű Alapítvány is közreműködött nyomtatott megjelentetésében. A 2013-as Pávatánc magánkiadásként látott napvilágot, a szerző a borítólapokon hangsúlyozza: a kötet megjelenését a kutyasem támogatta. Pedig nem a politikai pávatáncról, hanem a férfi-nő örökös párbajáról szól a szerelmes és erotikus versek válogatása.


Móder Rezső műve (részlet). Az alkotó kiállítása április 6-ig tekinthető meg a fehérvári Művészetek Házában (Fotó: Koppán Viktor)

A Szemben az árral szerkesztője László Zsolt szerint Gáspár egy kicsit Ginsberg, de olykor-olykor Villon is átvigyorog sorain. Hangvétele kemény mint a vídia, néha kiábrándítóan őszinte, a szalonképesség és a szalonképtelenség határán egyensúlyoz. Nyers, őszinte, pimasz, merész, érdes sorolja a jelzőket a költő-szerkesztő. A szerző mindenkinél keményebben, könyörtelenebbül ír önmagáról: sültbolondnak számító, lökött alakként néznek rá sokan, pedig lelkében és papíron könyvtárnyi dalt cipel. Ha nincs, amit kápéra válts, / szarik rád Isten és a világ... kerül nagy ívben nő és siker! Megvert az Isten önmagaddal, s nem ment meg senki, senki már... panaszolja a sokat megélt, megátalkodott különc, akinek minden álma elbitangolt, aki megcsalva hitben, reményben, szerelemben, kétségek, sajgó lelkiismeretfurdalások közt vajúdva él, habozva lép, hogy nehogy megint pofára essen. Lassú menetben, / köztetek elvegyülve / settenkedek, és / titokban arra várok, / hogy bortól, szép / szótól megrészegülve / belém botlanak / majd az álmok, lányok... Rokkantnyugdíjas léte azért is keserves kínlódás, mert minden terhet egymaga cipel, megtalálta a magány, a csontritkulás és annak fájdalma is, hogy szeretett, százszor megrabolt, ezer felé szabdalt hazája megint rossz úton jár: hamis eszmék mögül magyar magyarra támad; / a pénz szolgálatában roppanik / meg gerincünk, vergődünk, mint az állat! Magány molesztálja meg mocsok, mindenből kitagadva úgy érzi magát, mint az életfogytosok . A tekintélyt nem tiszteli, beleköt fűbe, fába, nem hajlandó engedelmes bohóc lenni a szégyenteljes, markecolós komédiában . Nyelvet ölt a szemforgató kalmárokra, áruló júdásokra, a megalkuvások buzgó papjaira, a pazar szavakkal üzérkedő álmessiásokra és egyéb válogatott gazemberekre.

Mindezekről a Vörösmarty Társaság és A Szabadművelődés Háza költőket, írókat bemutató sikeres sorozatának egyik estjén hallhattunk, gondolkodhattunk a Király-kút Emlékházban a szerző és Bakonyi István közreműködésével. Hazafelé bandukolva a méltatlanul elfeledett poéták közül Ladányi Mihályra gondoltam, aki verseiről ezt vallotta, vonította: nem költemények ezek, hanem csillagok kutyaláncon.

Gáspár László őt is mesterének tekinti, legkegyetlenebb kérdéseinek egyike: Mint Ladányi Miska, úgy halni meg, / elkárhozottan, végleg kitagadva? Ő a véget így szeretné: ...szembe menve az árral, és / nem kézfeltartva veszni el, / de fogcsikorgató, kemény / küzdelemben, ha veszni kell...!

Hazaérve dedikált kötetében fellapoztam a kiérdemesült csatamén motyogásait, címe: A megbokrosodott hintaló...

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!