Tárogatózene a naplementében - A lélek is megrezdül a történelmi dallamokra

Hagyományteremtő szándékkal és – tegyük hozzá – nagy merészséggel hívta tárogatókoncertre az 1956-os forradalom kitörésének másnapjára, október 24-re Pap Géza, a Czimeres pálinkaház tulajdonosa. Biztonság kedvéért ugyan egy hatalmas sátrat is felállított az udvaron, de az időjárás kegyes volt, a szabadban csendülhettek fel a magyar emlékezetben oly ismert történelmi dallamok. A tárogató speciálisan magyar hangszer, bár nevezik töröksípnak is. A Rákóczi szabadságharc után vált szinte jelképpé a mainál rövidebb, fából készült, kissé éles hangú fúvós hangszer, amelynek a szebb hangú reformváltozata az 1890-es évek után született meg. Mindezeket röviden elmondta az Etyeken megjelent közönségnek a találkozó zenei szervezője, Nagy Csaba, a vajai központú Rákóczi Tárogató Egyesület elnöke, maga is tárogató zenész.

Etyeken három éve avatták fel Melocco Miklós Isten, áldd meg a magyart! című szoborkompozícióját a pincesor után, a szántóföldek ölelésében, egy mesterséges dombocskára emelve. Nemzetiszín zászló lobogott a hófehér szobor mellett, s valóban, akárha egy kis tetején álltak a zenészek: Nagy Csaba, Szabó Sándor és Erdő Zoltán, akik szólóban és trióban is megszólaltatták a magyaroknak oly kedves hangszert. A rendezvényszervező Kiss Balázs és kisfia, Levente énekeltek.

Nagy Csaba a koncert után elmondta, hogy nem tiltották be 1945 után a két háború között a magyar érzelmeket különösen hangsúlyozó fúvós használatát, miként tartja a szájhagyomány, ám az ismert „irredenta” dalokat igen, ezért szorult vissza annyira a zenei repertoárokon a hangszer maga is. 1990 után ismét egyre több muzsikus vette kezébe, külföldön is egyre ismertebbé válik, más nemzetek zenészei körében is felbukkan.

Kodály Zoltán cserkészeknek írott Hívogató dalával kezdődött a szabadtéri koncert, a nézők a mintegy várárokként húzódó mélység fölé emelt magaslaton foglaltak helyet – természetesen lépcsővel összekötve a sajátos térkiképzést. Kuruc nóták, historikus dallamok csendültek fel a Csíksomlyói és az Esztergomi kéziratból, majd Kossuth-nóták, XIX. századi toborzók és a „nagyok”: Krasznahorka büszke vára, Kimegyek a doberdói harctérre, Mikor megyek Galícia felé, s a többi ismert dal, aminek szövegét, de legalábbis szövegtöredékeit magukban dünnyögték generációk a tilalmas időkben.

A három tárogatós a zenei berkekben ismert és legendás budapesti hangszerész, Stowasser által készített értékes eredeti hangszer birtokosai. A fiatal Erdő Zoltán zenekara, a Trio a la Kodály népzenei, világzenei és jazz elemekből építkezik, s a tárogató adja benne a zenei szólamot.