Magunkhoz megérkezve - Az Érkezés a szezon legelgondolkodtatóbb ufós filmje lett

Azon gondolkodtam, hogy akik lekésték az első tíz percet a pattogatott kukoricáért sorban állás miatt, mit fognak érteni a gyakorlatilag önmagába visszatérő szerkezetű történetből, aminek a legelején igen fontos információkat kapunk az Érkezésben: a főhősnő tulajdonképpen szerencsétlen sorsú nyelvész, akit titkos küldetésbe vonnak be egy katonai felderítésből és tudósokból álló csapattal együtt. A professzor asszony kivonul az egyetemi katedráról és beköltözik egy katonai táborban,amelyet azért állítottak fel egy füves pusztán, hogy megfigyeljenek egy levegőben lebegő óriási kőszerű tárgyat. Ilyenből még jónéhány lebeg éppen a bolygó különböző országai felett, ismeretlen céllal. Mit akarnak az ufók? Hogyan lehetne megtudni, miért jöttek: le akarnak rohanni minket, vagy inkább tanítanának valamit?

Az Amy Adams játszotta nyelvésznőnek fontos feladata van: kapcsolatot kell teremtenie az idegenekkel

A nyelvész-szakértőt játszó Amy Adams Denis Villeneuve filmjében végre nem szingli és nem cicababa, neki kell kapcsolatot teremteni az emberek és az idegenek között. Fontos felismerést tesz és mutat meg nekünk is: történjenek velünk bár néha rossz dolgok is, rajtunk áll, mit hozunk ki belőle. A másik fontos tanulság nagyon is időszerű, globális problémára világít rá: lehetetlenség a magunk bőrét menteni, a környezetünket érő bajok óhatatlanul kihatnak ránk is. Az egyetlen megoldás összefogni. De vajon képes lesz-e erre az emberiség? És milyen szerepe van benne az egyénnek? Ezekre az elodázhatatlan kérdésekre keresi a választ érzékenyen és részletesen az Érkezés - érdemes rászánni a 116 percet.