Gyaloghíd a Tündérkerthez - Szarvas József színművész Seregélyesen

Így lett a híd neve: Börü a Tündérkerthez. Szarvas József megjegyezte: az őshonos gyümölcsfák mellett sikerült egy szót is megmenteniük.

Az Örökségünk, Kaszás Attila című országos rendezvénysorozat nemrégiben a Seregélyesi Baptista Általános Iskolában, egy versdélutánnal vette kezdetét.

A barát, a pályatárs felejthetetlen alakját - halálának 10. évfordulóján - Szarvas József színművész, a Nemzeti Színház tagja, Kiváló Művész elevenítette fel a Hangok a csöndben... című emlékezésen, verselésen.

Szarvas Józseffel a pályájáról, Kaszás Attiláról, a Tündérkertekről beszélgettünk
Fotó: V. Varga József

- Járt közöttünk egy férfiember, nyomában költészettel - emelte ki a többi között. - Kaszás Attila színművészete Magyar Örökség-díjas. Igen, mert az a teremtő szellem, amely ily' erővel tud jelen lenni napjainkban, sok-sok új ünnepet teremtve, szép magyar örökségünk.

Szarvas Józseffel az emlékdélután kezdete előtt beszélgettünk.

Ki vagyok? Honnan jöttem? Mit akarok? címmel 2015 februárjában tartotta székfoglalóját a Magyar Művészeti Akadémián. Mottójának a következőt választotta: - Nem azért kell kapálni a kertet, mert gazos, hanem, hogy ne legyen az. - Őszinte vallomását, egyfajta számvetését gyermekeinek, valamint Soós Imre, Kaszás Attila és szülei emlékének ajánlotta.

Kérdésünkre úgy fogalmazott: napjainkban a Nemzeti Színház, a Pajtaszínház és Galéria, illetve a Tündérkertek hármas útját járja.

Életútja, s egyszersmind életműve is nagy ívű. A szegényes, kétkezi munkával járó tanyasi gyermekkor után - olykor küszködésen, labirintusokon át - vezetett az útja a teátrum, a film, a közösségi lét világába.

A befogadás és a megértés szándéka, a kétség, a bizonytalanság és a bizonyítási vágy határozta meg késői kezdését. Kitűnő mesterei - Horvai István, Kapás Dezső, Montágh Imre, Iglódi István, Szabó István - nyújtottak számára kapaszkodót:

- Nem csupán erős személyiség, de kiváló barát és a kultúra hírvivője is volt Kaszás Attila - mondta erről lapunknak. - Ő a nagyapai ház örökségét adta a felvidéki Zsigárdnak, amikor én az Őrségben vettem egy parasztházat, ahol éppen rám omlani készült a pajta. Határokon átívelő kulturális kapcsolatokról kezdtünk tűnődni. Ő a faluval együtt létrehozta a közösségi házat. És elment...

- Úgy éreztem, örököltem valamit. Rám bízatott, dolgom van vele. Erkölcsi parancs, hogy tegyem a dolgom, hogy továbbvigyem. Megértettem: a viszáki Pajtaszínház és Galéria lassú és alázatos munkával csak akkor tudja betölteni a közösségben helyét, ha képes hozzájárulni hagyományaihoz, szellemi hagyatékához, épített örökségéhez, mindezek mentéséhez, őrzéséhez, erősítéséhez.

- Világossá vált számomra, hogy új értékek létrehozása lehet vállalásom mozgatója. Olyan értékteremtő szándékot kiteljesítve, amely joggal vált ki örömet és büszkeséget a közösség tagjaiban. És születtek, születnek a Kárpát-medence közösségeiben Tündérkertjeink. Ma már legalább kétszáz hagyatékőrző kert ünnepli elmentett örökségünket.

A Tündérkert-mozgalom elindítóinak - Kovács Gyula erdésznek, Szarvas József színművésznek és Ambrus Lajos írónak - legfőbb célja az őshonos magyar gyümölcsfajták megőrzése.

Nincs megállás, még nincs itt a pihenés ideje - hangsúlyozta. Az örömteli dolgok lélekgyógyítóak. Mindennapjait a feladatok, a tennivalók határozzák meg: amikor energiát ad, egyben kap is. A színházi próbákon, a Pajtaszínház szervező munkája során, a Vas megyei Tündérkert ifjú gondnokai között. Vagy éppen beszélgetésünk helyszínén a seregélyesi iskolában, a gyerekek és szüleik, elhivatott tanítóik körében. Visszatérő vendégnek számít a faluban.

Szarvas József azonos intenzitással járja hármas útját. Igen, jól tudja, hogy ki ő, honnan jött, és mit akar. Hiteles és őszinte színészként és emberként. Természetes Sütő András Kolhaas Mihályaként és az Üvegtigris Cingárjaként ugyanúgy, mint civilben.

Amikor a seregélyesi gyerekek a versdélutánon szereplésükhöz készültek, ő fogta a székét, és az előadói asztaltól a közönség soraiba telepedett. Szomszédjaival hamar megtalálta a szemkontaktust, az első sorban ülő, ünneplőbe öltözött fruskák lopva rárápillantottak. Nem véletlenül, érezték, hogy erőt ad nekik, amint biztatóan mosolygott rájuk, és sorban megtapsolta a verselőket.

Szarvas József színművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja (Színházművészeti Tagozat) Debrecenben született, 1958. június 5-én. Díjai, kitüntetései: Jászai Mari-díj (1992), monte-carlói Ezüst Nimfa-díj (1998), Kaszás Attila-díj (2008), Érdemes Művész (2012), Magyar Arany Érdemkereszt (2014), Magyarország Kiváló Művésze (2017). Pályafutását a debreceni Csokonai Színházban kezdte, majd a budapesti Vígszínház, azután a kaposvári Csiky Gergely Színház tagjaként folytatta, két évig volt szabadúszó, majd 2002 óta a Nemzeti Színház tagja.