2017.04.07. 15:53
Gyaloghíd a Tündérkerthez - Szarvas József színművész Seregélyesen
Amikor Viszákon a gyaloghidat építették, Bözsi nénitől azt hallották: gyerekkorában az olyan hidakat, amelyeken nem fért át a szekér, börünek (bürü?) hívták. Így lett a híd neve: Börü a Tündérkerthez. Szarvas József megjegyezte: az őshonos gyümölcsfák mellett sikerült egy szót is megmenteniük.
Az Örökségünk, Kaszás Attila című országos rendezvénysorozat nemrégiben a Seregélyesi Baptista Általános Iskolában, egy versdélutánnal vette kezdetét.
A barát, a pályatárs felejthetetlen alakját – halálának 10. évfordulóján – Szarvas József színművész, a Nemzeti Színház tagja, Kiváló Művész elevenítette fel a Hangok a csöndben... című emlékezésen, verselésen.
Fotó: V. Varga József
Szarvas Józseffel az emlékdélután kezdete előtt beszélgettünk.
Ki vagyok? Honnan jöttem? Mit akarok? címmel 2015 februárjában tartotta székfoglalóját a Magyar Művészeti Akadémián. Mottójának a következőt választotta: „Nem azért kell kapálni a kertet, mert gazos, hanem, hogy ne legyen az." Őszinte vallomását, egyfajta számvetését gyermekeinek, valamint Soós Imre, Kaszás Attila és szülei emlékének ajánlotta.
Kérdésünkre úgy fogalmazott: napjainkban a Nemzeti Színház, a Pajtaszínház és Galéria, illetve a Tündérkertek hármas útját járja.
Bővebben a Fejér Megyei Hírlap szombati, Hétvége mellékletének 11. oldalán.
