Nem kell Csillebérc

Kitűnő persze egyszer sem, mert apám 56-os múltja miatt - hatalmas bűn volt akkor munkástanács titkárnak lenni - egyszerűen nem lehettem azzá. Így például a 8. osztály végén a halom 5-ös ellené-re rajzból mégis csak négyest kaptam. Szóval jó tanuló és szerénytelenség nélkül állíthatom, jó sportoló is. No meg az 1960-as évek kötelező előírásainak megfelelően, előbb kék nyakkendős kisdobos, majd piros nyakkendős úttörő. Itt jegyzem meg, titokban még hittanra is jártunk, ami persze nem sokáig maradt titok. De vissza az iskolára: lehettem én élenjáró , ha esélyem sem volt, mondjuk a velencei, vagy a csillebérci táborba eljutni egy-két hétre, szó sem lehetett erről. De ha más családba születek, akkor talán a vöröskereszt a hozzám hasonszőrűeket is pártfogásába vett volna, mint tette azt a múlt hét végén Gyöngyöspatán. Igaz, a 3 napos kirándulás helyett az evakuálás kifejezést használva, s itt ment el a kedvem Csillebérctől...