1 órája
Szánthó Miklós: Életveszélyes a „toleráns” lincsmédia
Nehéz nem összefüggést látni a balliberális indulatpolitizálás és a Trump-merénylet között – vélekedik Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ főigazgatója a Magyar Nemzetben megjelent véleménycikkében, amelyet változtatás nélkül adunk közre.
Trump egészsége, kurázsija és novemberi győzelme nemcsak az Egyesült Államoknak, nemcsak Magyarországnak, de az egész nyugati világnak és a civilizációnknak is elemi érdeke
Forrás: AFP
Fotó: Jim Watson
Hitlerként ábrázolja címlapján a Magyar Narancs 2015-ben a magyar miniszterelnököt, Orbán Viktort. Az új amerikai fasizmus arcaként jellemzi Donald Trumpot 2024-ben a The New Republic című szélsőbaloldali kiadvány, miközben külön szekcióban arról fantáziál remegve, milyen is lenne az óceánon túli újdiktatórikus rendszer Trump alatt. Alex Soros, Soros György trónörököse X-profilján egyetértőleg osztja meg az említett cikksorozatot, benne a dehonesztáló montázzsal, amely (szintén) Hitlerként mutatja az elnököt. A Demokrata Párt külön reklámkampányt szervez arra, hogy Trump=Hitler.
Pár héttel később a szélsőbaloldali progresszió hazai koronaékszere, a Telex nemes egyszerűséggel kijelenti: Kovács Zoltán államtitkár „nekirontott” Ilaria Salisnak, aki Magyarországon antifa-gyűlöletbűncselekmény miatt áll vád alatt, irháját csak a mentelmi joggal mentették meg szélsőbaloldali barátai, azzal, hogy befutó helyre tették egy olasz EP-listán. De a Telex szerint Kovács „nekirontott”.
Helyben vagyunk.
A szélsőbaloldali heccelés, az erőszakra való fölbujtás és az erőszakos szélsőbaloldaliak mentegetése vált a nemzetközi baloldal fősodrává. Radikalizmusuk nem ismer határokat. Szélsőségük már nem az ügyet, hanem az emberi életet veszi célkeresztbe. „Lifestyle” baloldali, újgazdag korifeusaik az olasz tavernákban pezsgőzgetnek, miközben az általuk felhecceltek kalapáccsal sújtanak ártatlanok koponyái felé.
A felheccelt őrültek fegyvert szorongatnak a kezükben, hogy bárkinek golyót repítsenek a fejébe, aki nekik nem tetszik. Úgy gondolják, megtehetik ezt, hiszen azt olvasták róluk a „független-objektív” (mára: szélsőbaloldali) lincsmédiában, hogy a reinkarnálódott Hitler megtestesülésével hadakoznak, tehát minden megengedett velük szemben. Robert Fico hangosabban merte mondani, hogy béke, rögtön golyósorozat dörrent a hasába. Ha nem vagyunk résen, a baloldal agyonlövi és szilánkosra zúzza a civilizációnkat.
Ennek része a Trump elleni merénylet is. Az Alapjogokért Központ vezetőjeként és a CPAC Hungary főszervezőjeként mélységesen megdöbbentett az eset. Szívünk és imáink az USA korábbi – és remélhetően következő – elnökével voltak azokban a pillanatokban. Most még inkább igaz: együtt erő vagyunk, és csak együtt vagyunk erő – megpróbáltatások idején is.
Az elképzelhetetlen tragédia csak néhány centiméteren múlt, a Mindenható mégis megóvta Trumpot a végzetesnek tűnő pillanatban. Az elnök bátorsága, ereje és rendíthetetlen elszántsága, hogy küzdjön nemzetéért és egy békésebb világért, fényesen ragyogott fel azon az ikonikus fényképen, amely bejárta a sajtót.
Azt a sajtót, amelynek balliberális része évek óta uszít, gyűlöletet kelt és politikai aktivizmussal boszorkányüldözést szervez mindenki ellen, aki nem fogadja el az éppen aktuális progresszív-neomarxista „katekézist”: legyen szó akár migrációról, akár genderőrületről, akár jelenleg háború vagy béke kérdéséről. Mostanra pontosan látszik, hogy hova vezet a „toleranciabajnokok” intoleranciája: budapesti járókelők, Fico, Trump… Nagyon bízunk benne és azért fohászkodunk, hogy e mondat ne folytatódhasson a jövőben.
De sajnos a Donald Trump meggyilkolásáról való fantáziálás sem a merénylő fejéből pattant ki először. A teljes média, a szórakoztatóipar, a popszcéna és Hollywood arról ábrándozik jó ideje, hogyan likvidálná a nyilvánosságból az általa megvetett Donald Trumpot.
Így álmodoznak Amerika legkiválóbbjai: a valaha szebb napokat élt színészlegenda, Robert De Niro nemes egyszerűséggel „az arcát rángatná” Trumpnak; „lefejezéssel” vetne véget Trump életének Kathy Griffin és Marilyn Manson; 2017-ben egy olyan színpadi produkciót vittek színre New Yorkban, ahol explicit módon halálra késeltek egy Trumpnak öltöztetett, szőke szereplőt, aki folyton csak twitterezik, és akinek a felesége szláv akcentussal beszél. A szintén „híres színész” Mickey Rourke „bunkósbottal verné” az elnököt; a narkorapper Snoop Dogg „lövöldözéssel” vetne véget az életének; Anthony Bourdain „mérgezéssel”, George Lopez „fejvadászattal”, Pearl Jam „a holttestét felfalva”, Larry Whilmore Trumpot „megfojtva”, Madonna és Moby pedig úgy, hogy „felrobbantja” Trumpot. Rosie O’Donnell ábrándjai szerint „egy szikláról ledobva” végezné ki az elnököt; Johnny Depp és Big Sean egyszerűen csak általánosan „megölve” őt, vagy mártírrá téve, ahogyan Reid Hoffman fogalmazott: „Bárcsak igazi mártírt csináltam volna belőle.” Az említett The New Republic dacosan ekként magyarázta Hitler-Trump címlapfotóját:
Mi ma úgy gondoljuk, hogy ezt a választási évet kétféleképpen tölthetjük: azzal a vitával, hogy Trump megfelel-e annak a kilenc vagy tizenhét pontnak, ami a fasizmust definiálja. Vagy azzal is tölthetjük, hogy azt mondjuk: rohadtul közel van hozzá, és jobb, ha harcolunk.
Nos, átment a „harc” üzenete a fősodorban: Joy Reid, az MSNBC fekete sztárja a végtelenségnél is tovább sivalkodik arról, hogy Trump egy hitleri diktátor („Akkor mondd meg, kire kell szavaznom, hogy Hitlert távol tartsam a Fehér Háztól” – fogalmazott a televízióban), vagy Rachel Maddow szintén az MSNBC televízióban arról fecseg üresen, hogy „Hitlert tanulmányozza, hogy megértse Trumpot”. Igen, kijelenthető: a saját sztárjait kényeztető púdervilágba csomagoló balliberális média minimum pszichikai bűnsegéd volt a Trump elleni merényletben.
És ha így beszélhetnek amerikai hírességek, sztárok, a média vezető munkatársai, akkor miért vagyunk meglepve azon, hogy maga Joe Biden is így beszél? Közvetlenül a merénylet előtt másfél nappal így dicsekedett támogatói előtt: „Itt az ideje, hogy Trumpot célkeresztbe állítsuk.” Hogy hova? A célkeresztbe? És szombaton Thomas Matthew Crooks valóban célkeresztbe vette Trumpot…
Persze a (még) hivatalban lévő amerikai elnök sem ma kezdte az indulatpolitizálást. Korábban például így fogalmazott:
Ha középiskolában lennénk, a tornaterem mögé vinném, és a pokolba verném,
majd máskor ekképp:
A sajtó mindig kérdezi tőlem, hogy nem szeretnék-e vitázni vele? Nem, bárcsak a gimnáziumban lennénk – a tornaterem mögött elkapnám. Ezt kívánom.
Az álságos krédója szerint a toleráns makettéletet hirdető, valójában ideológiai terrort folytató woke-, neomarxista média persze továbbra is képtelen leállni és visszatérni a higgadt tájékoztatáshoz. Miközben az első pillanattól egyértelmű volt, hogy merénylet történt az elnök ellen, előbb egyöntetűen arról tudósítottak, „pukkanásokat lehetett hallani” és Trumpot „lekísérte” a titkosszolgálat a színpadról, mert „elesett”.
Később körbeküldtek a szerkesztőségekben egy „eligazítást”, hogy ne nevezzék merényletnek a merényletet. A demokratákat szolgáló szélsőbaloldali cselédmédia minden erejével azért küzdött, hogy elrejtse a valóságot olvasói és nézői elől.
A Washington Post egyenesen azt állította, Trump csak a „narratíva” megteremtése érdekében mutatott erőt a sikertelen merénylet után, nem pedig azért, mert egy valódi hős. Persze a „big media” sincs jó bőrben az utóbbi hetekben, hazug vesszőfutás minden egyes órájuk. Júniusban „tényellenőrzések” sorozatában bizonygatták, Joe Biden ereje teljében van, csak a gonosz republikánusok állítják, hogy elveszve kóborol az üres színpadon. Ugyanezek a felületek az elhíresült Biden–Trump-vitát követően, ahol megsemmisítő vereséget mért a konzervatív jelölt a hivatalban lévőre, már egyként harsogták: a jelenlegi amerikai elnöknek be kell dobnia a törölközőt. De ha Biden elnök fiatalokat meghazudtoló napirendet diktál – ahogyan korábban ezek a médiumok harsogták –, akkor miért is kellene leléptetni?
A globalista, saját ideológiáját hol mézesmázosan, hol fröcsögve pumpáló balliberális sajtó már rég nem tájékoztatja, esetleg edukálja az embereket – sokkal inkább az emberek ellenségévé vált. Ez igaz az igazodási pontját rendszeresen külföldön megtaláló magyarországi baloldali propagandára is, mely mindig gyűlölettel vádol mást – holott saját maga szít gyűlöletet: intoleráns, antiszuverenista és antidemokratikus.
Intoleráns, mert a „toleranciabajnokok” csak addig fogadják el mások véleményét, míg az egyezik az övéjükkel. Antiszuverenista, mert minden olyan politikai folyamatot támogatnak, mely helyi szintről ki akarja szervezni a döntéshozatalt nemzetközi szintre. És ezzel összefüggésben antidemokratikus is, hisz ezzel hozzájárulnak ahhoz, hogy a választóknak minél kevesebb beleszólásuk legyen hazájuk ügyeibe – a gyűlöletkeltő verbális hadjárataikkal ráadásul szántszándékkal dezinformálnak. És az alma nem esik messze a fájától: ahogy a „munkások felemeléséért” indított osztályharc is véres proletárterrorba fordult, úgy ma már az egykoron békéről, konszenzusról és örök kompromisszumszükségről beszélő balliberális nyilvánosság a legmilitánsabb, legmacsóbb, legördögibb ajnározója a háborúnak. Lenin egykoron úgy fogalmazott:
a terror a meggyőzés eszköze.
Ezt láthatóan nemcsak Putyin, de a nyugati elvtársak kései leszármazottai is megtanulták.
Mi viszont megtapasztaltuk és tanultunk belőle, ezért értékeljük az olyan vezetőket, mint Orbán Viktor, Robert Fico vagy Donald Trump.
Trump egészsége, kurázsija és novemberi győzelme nemcsak az Egyesült Államok népének, nemcsak Magyarországnak, de az egész nyugati világnak és a civilizációnknak is elemi érdeke, hogy a 2000-es évek első, hanyatlást és háborúkat hozó negyedszázada után prosperitást, békét és a normalitás reneszánszát hozó évek következhessenek.
Isten óvja Donald Trumpot! Isten áldja Amerikát! Isten áldja Magyarországot!
A cikket a Magyar Nemzet oldalán IDE KATTINTVA találja meg.
