Bűvös, bájos férfiszakma

- A nagymamám szomszédságában élt Róthné Szekfű Katalin kárpitos, aki jelenleg is tanít. Gyermekként nála ismertem és szerettem meg a kárpitosszakmát, s amikor már erre a pályára készültem, derült ki, hogy tulajdonképpen a nagypapám szakmája is a kárpitos volt - mesélte Schnéberger Ágnes, majd hozzátette, tanít, s az elmúlt években mindig volt egy-egy lány tanuló osztályaiban. 
- Bár fizikai jellegű munka, megvannak azok a technikák, amelyeket alkalmazva egy törékeny nő is boldogul. A női kárpitosok általában a tervezés, szabászat és a varrás irányába indulnak. A bútorok behúzása pedig inkább a férfiaknak testhez álló feladat - mondta a kárpitos, aki úgy vélekedett, gyakran a lányoknak jobb a kézügyességük, ízlésük finomabb . - Napjainkban azonban már a bontási feladatoknál, a méretes bútorok emelgetésénél sem kell megszakadni, azok többsége ugyanis a könnyebb fenyőfából készül. Ezért is biztatok mindenkit arra, hogy ne hagyja veszni régi bútorait. Azokat érdemes felújíttatni, mert több anyag van benne. A régi bútorok váza vaskosabb, valódi fából készült, általában komoly rugózata van, ezáltal akkor is tartósabb, strapabíróbb, ha nagyobb igénybevételnek van kitéve. Emellett a régi darabokhoz emlékek fűződnek, jelentős az eszmei értékük. Sokan választják egyébként a felújítást, hiszen a tükörbársonnyal bevont bútorok kifényesednek, a textilbőr csupán 2-3 évig bírja. A valódi bőr tartósabb, de drágább is - mondta. A kárpitos elárulta, sokan egyedi darabokat gyártatnak. Készített már rózsa és száj alakú ülőalkalmatosságokat is. - A tanulókat arra biztatom, legyenek kreatívak, tervezgessenek, s ha lehetséges, a gyakorlati órán megvalósítjuk. Az idei tanév végén például néhány tanítványom, persze fiúk, egy modern, hifivel, hangszórókkal, erősítővel, DVD-vel felszerelt kanapét álmodtak meg. Jövőre megépítjük.