A táncot csak elkezdeni gáz, s már visz a zene

Mert a tánc is olyan, hogy elkezdeni gáz, mert sok az ismeretlen, de csak rávesszük magunkat, és pár perc múlva mintha már a gyerek a sarokban, aki csak a fejét rázza, s a lány mellettünk, aki fel akarja hívni a srác figyelmét magára, a srácét, aki meg épp a másik fiút nézi szemben, a családunk része lenne.

Na, nem olyan vér szerinti család, inkább olyasmi családról van itt szó, ami csak azon az estén, azok között a falak között él. Különös mégis, hogy mire elindulunk, az arcok már kezdenek homályosulni elménkben, és a nappal együtt feleszmélünk mi is.

A gondok otthon várnak, és szépen lassan visszamásznak fáradt vállainkra, és nem bánjunk, szinte már melegen fogadjuk őket.

Legalábbis jövő hétig, amíg újra fiatalok nem leszünk.