Játszani mindörökké!

István, vagy ahogy mindenki hívta, hívja, „Sztivi”, nem az Építőkben, hanem a Videoton SC-ben kezdett játszani, innen ment át a kistestvérhez. A szent helyen, tehát a sportcsarnokban beszélgettünk, az utódok, a TLI Alba Fehérvár csapatának a játékára várva a felkészülési torna mérkőzése előtt. Mert István nélkül nem kezdődhet meccs, minden csatát a szokott helyén, a középkör környékén állva néz végig a lelátón.

– A Vidiből 1985-ben igazoltam át az Építőkbe, 1992-ig voltam csapattag itt a Gáz utcában. Más típusú kosárlabdát játszottunk 30 éve, a hangulat is más volt, amatőrből később profikká váltunk. A Videoton mellett mi csak kistesónak számítottunk, de a 90-es évek elején az Albacomp lett a nagy testvér, a Videoton meg elhalt. Furcsa érzés volt látni a Vidi tusáját. Voltak meghatározó játékosaink, ilyen volt Bőhm, akivel nagy élmény volt játszani. Az akkori B-csoportban lelkesek voltunk, mindig nagyot harcoltunk a győzelemért és egymásért. A közönség szerette ezt a mentalitást.

Köves István állandó helyén, a sportcentrum lelátóján meccs közben (Fotó: K. V.)

Érdekes volt: ha a csapat Sopronba ment, Vetési Imre, a soproni, korábban fehérvári mester egy héttel a meccs előtt megjelent Fehérváron, és csak úgy, spontán találkozva igyekezett pszichésen mindenkit „leamortizálni”...

– Sopronban nem tudtunk nyerni sem a Videotonnal, sem az Építőkkel, sem az Albacomppal. Imre nagy mágus volt a lelki hadviselésben, tudta, miképpen keverje meg fejben az embereket...

Következzen Sztivi eredményességi listája.

– A Videotonnal a bajnoki 4. hely volt a legjobb eredményünk Guoth Iván vezetésével, az Építőkkel az, amikor NB II-esként bekerültünk a Magyar Népköztársasági Kupa fináléjába. Végül 1992-ben abbahagytam, azóta itt vagyok, és szurkolok az utódoknak. Ők sokkal jobbak, profibbak, mint mi voltunk. Ami a légiósokat illeti: kellettek, sokat tanultunk tőlük, de változott a helyzet: az egyik ajtón bejönnek, a másikon kimennek, ez nem használ. Böhm, Jacobsen, Rosinszky Fehérváron sokat tett a játékért, miattuk is magas szintű a sportág a városban.

Istvánnak véget ért egy fejezet, elkezdődött a civil élet.

– Kiszálltam, de nem hagytam abba a játékot, ma is fárasztom az ellenfeleket a megyei bajnokságban. A vállalkozóké volt a ›90-es évek elején a jelen, a jövő, szállítási vállalkozásba kezdtem, azt csinálom ma is. És játszom a szeretett játékot, a kosárlabdát alsóbb szinten.