Suba Róbert kajakos és Pap Bianka úszó is a sportban találta meg önmagát

A riói paralimpián Suba Róbert kajakos és Pap Bianka úszó is eredményesen szerepelt tavaly. A KL1-es kategória döntőjében Suba Róbert egy ezüstérmet, míg az S10-es kategória versenyszámaiban Pap Bianka egy ezüst- és egy bronzérmet szerzett. A paralimpikonok nemrégiben a Sportmajálisra látogattak el, ahol a nagyszínpadon egy beszélgetést is tartottak velük, így a hallgatóság megismerhette kicsit közelebbről a sportolókat. Suba Róbert a balesete óta kerekesszékes, de a mozgásról a tragédia után sem mondott le.

- Mielőtt ejtőernyővel lezuhantam, kézilabdáztam, iskolai csapatokban is játszottam - mesélte Róbert, aki a balesete után vívni kezdett, de váltott, s végül a kajakozásban találta meg önmagát.

Képünkön Suba Róbert kajakos és Pap Bianka úszó

- Az életstílusomhoz sokkal jobban illett a kajak-kenu, mint a vívás, persze az utóbbi is egy gyönyörű sport. A kajakozásban felfedeztem az ember és a természet kapcsolatát. Egy gyönyörű környezetben edzek, ráadásul a víz és a szárazföld érintkezésénél nagyon gazdag a természet - tette hozzá a kajakos, aki még egy tanácsot is adott a kezdő sportolóknak:

- Fontos, hogy az ember reális célokat tűzzön ki, ne akarjon egyből világcsúcsokat dönteni, mert abba lelkileg és fizikailag is bele lehet roppanni. A lényeg a fokozatosság.

Pap Bianka már egy éves kora óta sokat tartózkodott a medencében. Miután a 17 éves úszó felgyógyult egy lábtörésből, az orvosok azt tanácsolták, hogy ússzon, így a paralimpikon ennél a sportágnál ragadt. Mivel Bianka tinédzser, így az edzések és a tanulás összehangolása nem kis energiájába telik.

- Magántanuló vagyok, ám tanulni nincs sok időm. Minden reggel 5 órakor kelek, 6 órakor már a medencében vagyok, a kétórás edzés után kondizom, délután pedig ugyanez a forgatókönyv. Nem egyszerű ez az életmód, de a versenyeknél minden kifizetődik - mesélte a fiatal úszó.

Mindkét sportoló szeretne a saját sportágában a legjobb lenni: Bianka a mexikói vb-re készül, míg Róbert az európai és világbajnoki versenyekre edz, viszont a paralimpikonok legnagyobb álma az, hogy 2020-ban a tokiói paralimpián a dobogó legfelső fokára állhassanak.