Kocsis Katalin azokat az épületeket kutatja, ahol muzsikusok éltek

A város még mindig számos zenei emlékhelyet rejt, a belvárosi utcákban gyakran találhatunk olyan épületeket, amelyekről csak keveset tudnak a járókelők. Kocsis Katalin viszont igyekezett felkutatni azokat, ahol zenészek éltek, vagy épp táncos mulatságokat tartottak. A mai Dél-zalai Áruház szomszédságában a Király utca 34. számú kétemeletes házat 1912-ben Kálmán Leó építtette. A bankár rokonságában zenéhez kötődő személyiségek is voltak, akik közül többen itt is laktak. Zenekedvelő ember lehetett, mert tagja volt az irodalmi és művészeti kör kórusának. Unokája, Strém Kálmán, a neves zeneszociológus, hangversenyrendező néhány évig élt a házban. Leó testvére, Büchler Mórné Krausz Gizella kitűnően képzett énekesnő volt. Kvalitásait jelzi, hogy az 1931-ben megrendezett Szent Erzsébet-ünnepségen Liszt Ferenc oratóriumából a címszereplő áriáit bízták rá.

Ketting Ferenc szervezte meg az Éneklő Ifjúság mozgalmat

Férje, Büchler Mór mint lelkes kóruskarnagy írta be nevét a város zenetörténetébe. Két lányuk közül Büchler Margit mint szólótáncos hívta fel magára a figyelmet. A Büchler család a holokauszt áldozata lett. Az 1939-es hivatalos házjegyzék szerint az ingatlan egyik hányadának örököse és az épület kezelője Olga, Kálmán Leó testvére volt. Lánya, Domány Sári a 30-as években külföldön futott be opera-énekesnői karriert. Innen néhány perces sétával megközelíthető a Csengery utcai vasúti átjáró, amelynek közelében a 46. szám alatt földszintes ház áll. Ez Ketting Ferenc és családja tulajdona volt. Hosszú kanizsai munkásságának nagyobbik részében ebben a házban élt a nagyszerű tanár, karnagy, képzőművész. Ketting rendkívül szerteágazó és nagyon magas szintű zenei tevékenységet fejtett ki iskolai munkáján kívül is. Ő volt a városban az új zene, a bartóki és kodályi törekvések első „szálláscsinálója”, a 30-as évek második felétől Nagykanizsán az Éneklő Ifjúság mozgalom megszervezője, az első kanizsai Kodály-hangverseny megvalósítója.

Tanítványai és a keze alatt évtizedeken át éneklők és muzsikálók a rajongásig szerették mesterüket. Szigorú, de mindig igazságos és jóindulatú volt. A belváros szívében, az Erzsébet téren található a mai Bolyai-iskola. A hagyomány szerint a felrobbantott kanizsai vár köveiből kvártélyháznak, azaz uradalmi vendégfogadónak épült valamikor a 18. században. Kanizsa főterének egyik meghatározó épülete az 1840-es években Zöldfa néven a Dunántúl egyik legnagyobb szállodája és vendéglője lett.

Oszlopokkal tagolt földszinti csarnoka, emeleti nagyterme, valamint a mai városháza területét is magában foglaló kerthelyisége, a Zöldfa-kert sok mulatságnak és rendezvénynek adott helyet. Az 1860-as években Kanizsára rendszeresen visszajárva itt tartotta tánciskoláját s rendezte tánckoszorúcskáit Lakatos Sándor táncművész, tánctanár. De az épület volt az egyik legfontosabb helyszíne a Kanizsai Dalárda korai történetének, s számos muzsikus fellépett, sőt színházi előadások kedvelt helyszíneként ismerték.