A birodalom – A Hun Birodalom itt él tovább velünk a Kárpát medencében

Általában egymást érik a második világháborús filmek, van, hogy két különböző csatornán egyszerre szállnak partra a hős amerikai katonák, tapossák a homokot a brit gyalogosok, vagy szidják Hitlert minden felmenőjével és mindenkivel együtt, akihez bármi köze volt, mikor, hogy jön ki a lépés. Képtelenek elszakadni ettől, és ha más a téma, akkor is legtöbbször kényesen ügyelnek arra, nehogy Közép-Kelet Európáról, ne adj Isten, Magyarországról is szót kelljen ejteni. Mintha nem Budapest lett volna a második Sztálingrád, ahol nagyobb és keményebb ostrom volt, mint Berlinben. Mindegy. Többnyire úgy kezelnek minket, hogy sehogy, mintha nem is léteztünk volna az összes királyságunkkal és győztes, vagy vesztes csatánkkal együtt.

Ezért lepődtem meg minap, amikor egy ausztrál dokumentumfilmes Atilláról készült munkájába botlottam. Végre nem a szokványos lekezelő barbározást láthattuk és hallhattuk, tárgyilagosan elemezte Atillának a Kelet- és Nyugat Római Birodalom ellen vezetett hadjáratait, és dicsérte azt a nagyszerűséget és kivételes érzéket, amellyel a Hun Birodalmat alkotó törzseket irányította haláláig. Nem hittem a szememnek és a fülemnek, azt vártam, megszakítják az adást, de még hátra volt az igazi meglepetés sora. Az ausztrál pasas, filmes történész azzal zárta a filmet, hogy odaállt a Hősök tere középre, és széles kalapjában elmagyarázta, hogy Árpád vezér a hun uralkodó leszármazottjának tekintette magát, így aztán nem is biztos, hogy helyes honfoglalásról beszélnünk, inkább csak az egykori hun területekre való visszatérésről. Ezt tekintve pedig azt kell mondania, valóra vált Atilla táltosának jóslata, amelyben a hun uralkodó mindig is hitt: azaz a Hun Birodalom itt él tovább velünk Magyarországon, a Kárpát medencében. Majd széttárta a karját és nézte, ahogyan én könnyezek a képernyő előtt.

Végre.