Megmentett munkahelyek

- Régiónkat jelentősen érintette a világméretű válság. Még lefelé megyünk, vagy már vannak biztató jelek a munkaügyi adatokban?
- Az a jó hír, hogy február vége és március vége között majdnem ezer fővel csökkent a regisztrált álláskeresőknek a száma a régióban. Szeretném azt hinni, hogy alapvetően a munkaerőpiac megnyugvásáról van szó, de kétségkívül ebben a csökkenésben benne van a tavaszi idénymunkák megjelenése is. Ugyanakkor a régióban jelenleg nyilvántartottak száma több mint 11 ezerrel magasabb az egy évvel ezelőttinél. Elmondhatjuk, hogy a húsz év története során ez a második legmagasabb munkanélküliségi csúcs, hiszen a kilencvenes évek elején a nagy összeomláskor volt ennél nagyobb az arány.

- A válság előtt országos viszonylatban jól állt a régió. Lehet, hogy éppen annak köszönhetőek a mostani rossz adatok?
- Meg vagyok győződve róla, hogy a recessziós robbanás a legfejlettebb régiókat érte a legkeményebben, így a Közép-magyarországi, a Közép-dunántúli és a Nyugat-dunántúli régiókat. Egyértelműen kimutathatóan azért, mert ezeknek a régióknak van a legerősebb kapcsolatuk a világpiaccal, az uniós és nyugat-európai piaccal. Így nem meglepő, hogy e három területen volt a legnagyobb létszámú leépítés, itt emelkedett legjobban a regisztrált álláskeresők száma.

- Vagyis ami fellendülés esetén munkahelyeket hoz, gazdasági előrelépést eredményez, az a másik pillanatban hátrány is lehet...
- Ez így van. De meggyőződésem, hogy a világpiaccal meglévő kapcsolat igazából előnyt jelent, mert egy fejlettebb régió gyorsabban tud alkalmazkodni a kihívásokhoz, gyorsabban jut túl egy válságon. Úgy gondolom, e régiókban hamarabb ér majd véget a válság, amíg egy más gazdasági struktúrájú területen elhúzódóbb lehet. Nálunk egy ezerfős nagyvállalati leépítés nagy probléma, de ez pontszerű, kezelhető. Egy más gazdasági szerkezetű területen egy százfős csirkefeldolgozó megszűnése jóval nagyobb gondokat indukálhat. Egy, az ország másik részében dolgozó kollégám elmondta, hogy náluk most fordult elő először, hogy négyszáz főt egyszerre bocsátottak el. Mi akkor voltunk túl a fehérvári 3700 fős IBM-es elbocsátáson. Ebből is látszik, hogy ebben a kis országban is hatalmas különbségek vannak.

- Ha már az ország szóbakerült, akkor nézzük meg a régiónkat a hazai számok tükrében!
- A régió számai még mindig jobbak, mint az országos átlag. Ott a mutató 14,7 százalék, nálunk pedig 13,6 százalék. Komárom-Esztergom megyében csak 12,0, Fejérben 14,1, Veszprémben 14,5 százalék. Jó hír viszont, a már említett idénymunkák megjelenése, ami kihat a munkanélküliségi mutatókra, s nagyon jó hír az is, hogy március folyamán az egész régióban csak 50 fős csoportos leépítést jelentettek be. Vagyis lecsendesedett az az elbocsátási hullám, amit 2008 novemberétől tapasztaltunk. Akkortól február végéig majdnem 12 ezer ember elbocsátását jelentették be, úgy, hogy ebben a számban csak a csoportos leépítések vannak benne, a húsz főnél kisebb elbocsátások nem. De ez utóbbi is jelentős lehetett, hiszen 24-25 ezer fővel nőtt a regisztrált álláskeresők száma a régióban.

- A pályakezdők általában nehéz helyzetben vannak. Most a válság idején ez fokozottan érvényesült?
- Kimondhatjuk: a pályakezdők a legnagyobb vesztesei az elmúlt időszaknak. Az ő arányuk az átlagnál nagyobb mértékben nőtt.

- Támogatásokkal mennyire sikerült a munkahelyek megőrzése?
- Mintegy 8,5 ezer munkahelyet sikerült megmenteni közvetlenül, ám közvetve ez jóval nagyobb szám, hiszen sokszor a kollégáik munkahelye is így maradhatott meg. E támogatások döntő része a kieső időre jutó bért jelentette. Ha például a cég négynapos munkahétre állt át, akkor az ötödik napi bérének jelentős részét fizette az állam. A saját keretünkből pedig bértámogatást tudtunk adni.