Pisztoly a szájban - forró helyzet a titkosszolgálatnál

Ötféle  titkosszolgálat működik az országban - összegzett Mózes Miklós védelem- és biztonságpolitikai szakértő, a katonai elhárítás egykori ezredese. A polgári titkosszolgálatokat felügyelő miniszter alá tartozik a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat, a Nemzetbiztonsági Hivatal és a Hírszerző Hivatal, a  katonai területen pedig a Katonai Biztonsági Hivatalt és a Katonai Felderítő Hivatalt találjuk. A kereteket  1989-ben,  a kerekasztal-tárgyalásokon határozták meg, s erről törvény 1995-ben született, addig a működést kormányhatározat szabályozta. Ami érdekesebb, hogy a kerekasztal-tárgyalásokon igazából egyik párt sem tudott mit kezdeni a titkosszolgálatokkal, csupán egyetlen részletben egyeztek meg: bármi is történjék velük, azt törvénybe kell foglalni, s az kétharmados legyen. Ezért nem tudják,   illetve nem akarják azóta sem rávenni a titkosszolgálatokat például egy új szervezeti felállásra, mert hol az egyik, hol a másik parlamenti párt ezt képes megakadályozni.

- A hatalom viszonya milyen a szervezetekkel?

- A mindenkori, kormányon lévő párt rájött arra, hogy ezeket a szervezeteket fel lehet használni saját céljaira, és sajnos ezt meg is tette. Nem kivétel ez alól sem az Antall-, sem az Orbán-kormány, s azóta sem egyetlen uralmon lévő politikai erő. Kifejezetten pártérdekből, illetve egy szűk gazdasági réteg érdekében használták, és használják fel a titkosszolgálatokat, a cél pedig minden esetben a politikai és a gazdasági hatalom megtartása. 

- Milyenfajta műveletekre jogosultak ezek a szervezetek?

- Ez az 1995-ös, nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvényben nagyon szigorúan rögzítve lett, amikor meghatározták a hatás- és illetékességi köröket. Előbbi azt jelenti, milyen ügyekben lehet a szolgálatoknak nyomozniuk, utóbbi, hogy kik lehetnek az érintettek. Elsősorban államellenes és terrorcselekményekről van szó, de ide tartozik az illegális fegyver- és drogkereskedelem is. A világ változik. A terror elleni küzdelem idővel prioritást kapott például a kémtevékenységgel szembeni hajsza előtt.

- Az alvilág mennyire használ titkosszolgálati eszközöket?

- Egyre jobban. Egyrészt nagyon sok titkosszolgálati tiszt és rendőrtiszt, aki jól ért a szakmához, átszervezések és leépítések kapcsán távozott a kötelékből. A másik ok, hogy ma már az eszközökhöz bárki hozzáférhet. Ha valaki százméterről célirányosan valakit le akar hallgatni, azt minden további nélkül megteheti, ez csak pénz kérdése, s van olyan, aki ért hozzá, és elvégzi a feladatot. A szervezett alvilágnak erre több pénze van, mint a magyar állam költségvetésének, egy lépéssel mindig előrébb járnak.

- Miként kell elképzelni ezt a fajta tevékenységet?

-  Maradjunk a lehallgatásoknál. Az nem okoz gondot, hogy bármilyen objektumot és környezetet lehallgassanak, ma már olyan miniatűr eszközöket be lehet szerezni, amit még a titkosszolgálati szakemberek sem tudnak felderíteni. Aztán ott a szoros követés, amit ugyancsak egyszerű megoldani, csak fel kell fogadni néhány szolgálattól kirúgott embert, akik elvégzik a feladatot, és jelentik, ki, hol, mikor, kivel találkozott.

- Ön hogyan lett elhárítós?

- Engem 1979-ben keresett meg a Belügyminisztérium, hogy ne legyek katonatiszt, inkább menjek át a katonai elhárításhoz. Nagy titokban igent mondtam, még a feleségemmel se beszélhettem meg a döntést, ami előbb-utóbb aztán nyilvánvalóan kiderült. Romantikusnak találtam így a jövőt, pedig igazából azt sem tudtam, eszik vagy isszák ezt a szakmát. 
 
- Az élet igazolta később ezt a romantikus elvárást?

- Csak részben. Tényleg nagyon sok olyasmiben vettem részt, ami akkor komoly kémügynek számított. Aztán a kábítószer- és fegyverkereskedelemhez fűződő munkák során bőven voltak sikerélményeim, ennyiben tehát igazolódott a várakozás. És közben adódtak forró helyzetek, mint például, amikor a Duna-parton a Parabellum csövét lenyomták a torkomon. De azt is túléltem, s miután túléltem, az ügy megoldódott, s ebben nekem is részem lehetett.

- Mi okozza a keserűséget?

- Már a Kádár-rendszer vége felé az ember rájött arra, hogy a titkosszolgálatokat a politikai elit a saját szolgálatába állította, s nem az ország, a nép, a nemzet érdekében használja. Ha valaki ezt tudja, csalódik, s gondolkodni kezd, volt-e egyáltalán az egésznek értelme? Ezzel küzdenek a maiak is, hiszen a szerencsétlen szolgálatokat annyi támadás éri, hogy az hihetetlen... Többet szerepelnek, mint Győzike. Ez abszurd, nem normális állapot. A politika igyekszik a szervezeteket kihasználni, s ilyenkor két út van: vagy teljesíti valaki az elvárásokat, vagy azt mondják, nincs rá szükség. Az újrakezdés nehéz, mert mi ehhez értünk, minket erre képeztek ki. Nem tudok esztergálni, a mezőgazdasághoz még értenék... De azt már régen tönkretették.