2009.09.12. 19:44
Merev mobolismo? Na, ne!
FMH - Nemzedékek nőttek fel zenéjükön. Talán a csápolás is náluk kezdődött (vagy máshol), de az biztos, hogy egy nemzedék himnusza volt a Kétforintos dal, a Menj tovább és a többi P. Mobil örökzöld.
Csuda csapat volt, Schuszter Lóri (a "rock örök" mondás kitalálója) örökmozgott a színpadon, hangszeren nem játszott, a közönség volt az ő játékszere. És csodás hangokat tudott kihozni a népből. A rock örök, a Mobil is az. Néhány éve újjáéledtek, nagy durranás volt a hajdan agyontiltott Honfoglalás lemez anyagának nagyzenekarra és P. Mobil-ra hangszerelt előadása a Kongresszusi Központban, a zeneművészet szentélyében. Aztán újra némaság következett a mobilismo mintha megállt volna. De most itt voltak a Fezenen. A sátor, amelyikben felléptek, hát persze, hogy zsúfolásig megtelt. Nem gyermekekkel, örökifjakkal. Akik összekapaszkodtak, és ami kifért a csövön (bocs, a torkukon) azt kiadták magukból. Szólt a dal a színpadon szót az ének a nézőtéren, hatalmas hangulat volt. Többen újra átélték a régen volt, elfelejtett éveket, a bőrcucc újra feszült, a szegecsek nyomták a kezet, de visszajött az ifjúság édes madara, körberöpködte a sátrat, aztán távozott. Bő egy óra után. De addig elmondhatták a rajongók kedvenc zenekarukkal, hogy "Ez az élet Babolcsay néni"!
