Civilizációnk jövője már a tét

Salamon László jogász a nemzeti, konzervatív és keresztény értékek jegyében politizálva a rendszerváltozás időszakában  vált igazán közéleti emberré. Előbb az MDF tagja lett, ott volt a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásain. Amikor 1996-ban szakadt az MDF, előbb függetlenként vett részt a parlament munkájában, majd belépett a Fideszbe, később a KDNP-be,  ma utóbbi párt frakcióvezető-helyettese.   Három ciklusban is az Országgyűlés alkotmányügyi bizottságának tagja volt, így ő lett az  alkotmány-előkészítő eseti bizottság  elnöke.   
- Az új alaptörvény  egyszerre támaszkodik történelmi hagyományainkra,   felel meg a modern európaiság követelményeinek, és ad  választ a 21. század kihívásaira - mondta a politikus.   És kellő hangsúlyt ad a nemzeti összetartozás eszméjének. 

 
 - Maradt önben hiányérzet az elfogadás után?

- Ilyesmiről nem beszélhetek. Önmagában a teljességet jelenti olyan szempontból, amit egy alkotmánynak adnia kell. Ami nem azt jelenti, hogy eltelve magunktól azt gondoljuk, tökéleteset vittünk véghez, de mindenképpen büszkén vállalható és megfelelő keretet ad a nemzetnek.
 
- Mely területeken számít politikai támadásokra?

- Megnyugvással látom, hogy ezek lecsendesedtek. Amik eddig megfogalmazódtak, nem igazán voltak megalapozottak, s folyamatosan megadtuk a válaszokat. Vannak más feladataink is. Tovább kell lépünk, nincs értelme a terméketlen vitának.

- Mégis gyakran előkerül például az abortusz ügye...

- Az alkotmány nagyon fontos értéket rögzített, amikor kimondta, a magzati élet a fogantatástól kezdve védelem alatt áll. Olyan kérdésről van szó, amely nemcsak keresztény megközelítésből fontos, hanem egyetemes társadalmi probléma. A demográfiai kérdés megoldása nélkül nincs jövő, de nem csak nekünk nincs jövőnk, nincs az egész északi civilizációnak. A megoldást nem valamiféle tilalom hozza meg, hiszen bármiféle tiltó rendelkezés alól ki lehet bújni. Ma már számos lehetőség van azok számára, akik nem akarják a magzatot. A fejekben és a lelkekben kell megnyerni a csatát. El kell jutni a nemzetnek arra a felismerésre, hogy a jövőjét adja föl, ha nem változtat. A politikának is óriási a felelőssége, mert kedvező körülményeket kell biztosítani, mint Franciaországban és Svédországban, ahol örvendetes módon a népességfogyás átment növekedésbe. Tehát van remény.