Fekete paripák, csillaggal homlokukon

A móri találkozót a Hollandiából Magyarországra települt Bérczy Éva biológus doktor szervezte meg a Fríz Lótenyésztők Magyarországi Egyesülete nevében. A finom, törékeny asszony Indonéziában született holland édesanyától, magyar édesapától, de amint először Magyarországra tette a lábát, azonnal itthon érezte magát, szögezi le érzékelhető akcentussal. Felnőttként tanult meg magyarul, 2001-ben mégis hazatelepült, Komárom-Esztergom megyében él. S hozta magával a szenvedélyét, s annak tárgyát: a fríz lovat, meséli dióhéjban múltját, míg Móron folyik a tenyészszemle. Kiscsikókat, kancákat, fedezőméneket vonultattak fel a szigorú zsűri előtt, s persze a náluk is szigorúbb ítészek, a másik tenyésztők és lótulajdonos-rajongók előtt.

Igazán nem szőrszálhasogatás, de az egyesület neve kissé félrevezető, hiszen nem a tenyésztők frízek, hanem a lovak ugyebár Frízló-tenyésztők, így lenne helyes. A frízek a római időkből ismert germán népcsoport, leszármazottaik a mai Hollandiában és Németországban élnek. A fríz lovakat a hollandok tenyésztették ki úgy, hogy a hidegvérű helyi lovakat andalúziaikkal egyesítették, így ma már melegvérűként tartják számon őket. Miután munkára könnyűnek ítélték, csaknem kihalt ez a fajta. A 20. században úgy szaporították vissza őket, mint mi, magyarok például a gidrán lovat, vagy a szürke marhát, a mangalica disznót, a racka juhot - az utolsó pillanatban.

Gyönyörűek a fríz lovak, csupa méltóság mindegyik. Hivatalosan szigorú tenyésztési rendben tartják számon valamennyi egyedüket Magyarországon. Mivel azonban drágábbak a csikók a többi fajtáénál, a zugtenyésztők, s a túlzott holland import miatt ugyancsak megszaporodtak  „lovasnemzetünk” földjén! Bérczy Éva egyszerűen fogalmaz, amikor azt állítja: beleszeretett ebbe a fajtába, de a többi tulajdonos is így kezdi a miértre a választ. Az izmos test, a nagy fej, az okos tekintet, a kidomborodó mar, a széles mellkas, az erőteljes mozgás igen imponáló, s kuriózum, hogy csak fekete színű a fríz ló. A hóka vagy csillag a homlokán megengedett, s amelyik viseli, az még kedvesebb tőle.

Anja és Andre de Jonge, a holland házaspár is Magyarországra települt, a Kisbérhez közeli Rédén tartják fríz lovaikat. Anja Bérczy Éva titkára, segítője is egyben. Büszkék a frízre, akár mi a hortobágyi csikósok tudására! Gödről érkezett Gusztos Gábor Wandert nevű fedezőménjével, amelyet a karcsú Németh Ildikó lovas és lóápoló lány gondoz, nevel, tanít - általában nem azonos a tulajdonos és a szakértő gondozó. Gusztos Gábor elmondja, hogy a frízek tartása anyagiakban nem több, mint más lovaké, s lassan az értékesítésben is csökken a különbség.

Nickl Mónika Frankee és Viktor nevű fedezőménjeit Győr Gábor ménesvezetője mutatja be, a két pompás hím Veszprém megyéből érkezett. Frankee rácáfolni látszik a frízek sokat emlegetett nyugalmára, csakhogy jó oka van az izgalomra! A mén mindig készen áll a fedezésre, s itt mindenfelől kancaillatokat hozott felé a lég. Nyugtalanságát méltán előnyéül könyvelik el. A bakonysági Nickl Mónika 1987-től foglalkozik frízekkel, tíz évig jószerivel egyedüliként tartotta ezt a fajtát, három kancával és egy ménnel kezdte a szaporítást.

A budapesti Kajtár András Boróka nevű kancája az Év fríz szemlebajnoka címet nyerte el az idén, a Stern minősítés első díját is megkapta. Tartóik is, Csavas Attila és Ádám Szilvia roppant büszkék rá. Boróka az anyja hasában utazott Hollandiából Magyarországra, de már itt született. Egy bécsi kis kancacsikót dédelgettek délelőtt nagyon, megkapta a Prémium 1-es minősítést, amit nem sűrűn osztogatnak! A felvonultatott huszonhat ló az ország különböző szegleteiből érkezett Mórra, névjegy- és tapasztalatcsere folyt a nyári őszben, miután elvonultak a lovak, s bírálóik. Bérczy Éva úgy tervezi, hogy nem keres többet más helyszínt, s jövőre hagyományszerűen ismét itt rendezik meg a frízek szemléjét.