Sakkverseny a hallássérültek érdekében

Érdekes újdonságként hirdetett meg az Agárdi Gyógy- és Termálfürdő szombaton egy szimultán sakkversenyt. A fürdő és a Nagyothallók és Barátaik Országos Közhasznú Egyesülete (NABOKE) összefogott, és egy parti sakkot kínált azoknak, akik úgy gondolják, képesek legyőzni a fekete-fehér asztalok mellett Steiner Lászlót, az egyesület csókakői tagját. A NABOKE fehérvári alapítású országos hatáskörű egyesület, amit tavaly jegyeztek be. Elnöke, Hendrik István azt mondja, sajnos kevesen tudnak róluk, a média nem érdeklődik tevékenységük iránt, melynek legfőbb célkitűzése a hallássérültek életminőségének javítása.

A Nagyothallók és Barátaik Országos Közhasznú Egyesület bárkit tagjai sorába fogad, természetesen hallókat is, olyanokat, akiket érdekel a hallássérültek világa.

Steiner László és Hendrik István (Fotó: Tihanyi Tamás)

– Igen nagy szükség volt a szervezet létrehozására, hiszen nyolc hallássérült ember közül hét nagyothalló, ám érdekeik véleményem szerint erősen háttérbe vannak szorítva – állítja Hendrik István, aki hozzátette: – A média is elsősorban a siketekkel foglalkozik, pedig ez két külön világ.

A NABOKE alternatívát nyújt, erősíti a civil társadalom és a hallássérültek, valamint a hallássérültek és a siketek kapcsolatát. Ezért Hendrik István önmagát is afféle hídembernek tartja. A laikus kérdésre elmondja, alapvető különbözőség, hogy a siketek jelnyelven kommunikálnak, míg a nagyothallók hallókészülékkel élnek és élő beszéddel tartják egymás között a kapcsolatot. Sajnos ez a fajta kapcsolattartás sok esetben nagyon megnehezíti az életüket, soraik között gyakori a válás, és nehezen találnak munkát.

Nem olcsó ma egy hallókészülék, de más egyéb technikai eszközökre is szükségük van. A Nagyothallók és Barátaik Országos Közhasznú Egyesülete pénzadományokat gyűjt azért is, hogy babasírás-jelzőket vásároljon és azokat térítésmentesen kikölcsönözhesse rászoruló, hallássérült kismamák számára egész Magyarország területén.

– Ez egy annyira rejtett fogyatékosság, hogy a hallók nehezen tolerálják – mondja Hendrik István. – A telefont például én sem értem, márpedig a mai kommunikációs társadalomban ez nagyon komoly hátrányt jelent az emberi kapcsolatok és az érvényesülés, a munkavállalás területén. Még a mozgássérültek is könnyebben találnak munkát, mint mi – állítja Hendrik István. – Sajnos a hallásérültek között sok a magányos ember, én is az vagyok...

A szervezet elnöke szerint szemléletváltásra volna szükség a támogatások területén is, hiszen ha ők kapnák meg a munkahelyteremtésre szánt összeget, azt jobban hasznosítanák, mint a halló vállalkozó, aki csak rosszul fizetett munkát ad a jól képzett fogyatékos embernek is.

– Az alapelv, hogy „Rólunk semmit nélkülünk!”, a mi esetünkben nem érvényesül. De próbálunk megoldást keresni – mondta.