Egy megvalósult álom

22 órája

Az első száz kilométer maga volt a csoda

Túl van a tervezett nagy futásán az Ercsi református lelkipásztor.

Bokányi Zsolt

A helyszínen.

Fotó: Facebook

Korábban beszámoltunk róla, nagy futásra készül az ercsi református lelkipásztor, Darvas-Tanács Erik. Elmondása szerint – harminc év álmodozás után – 19 óra 19 perc alatt lefutotta a Rockenbauer Túrák 132,8 kilométeres távját. A futás célja figyelemfelkeltő és adománygyüjtő is volt egyszerre a Felhőjárók Alapítvány  javára, és talán mind a kettő sikerült is, hsizen a tervezett 132 ezer forintnál is több pénz jöt össze az egyesület támogatására. 

Csoda volt a futás
A társak sokat segítettek a futásban. (Balra a lelkipásztor)
Fotó: Facebook

Megdöbbentő élmény volt

A lelkipásztor közösségi oldalán is beszámolt érzéseiről a futás kapcsán. Elmondta, hogy a teljes felkészületlenség ellenére száz kilométerig teljesen simán tudott futni, mondhatnánk csoda történt. Majd utána is csak azért kínlódott és kellett különösen is figyelnie, nehogy a futás végén szúrjon el valamit, essen el sötétben lejtőn, vagy sérüljön meg a terepen. 

A legnagyobbak mögött

Az élménybeszámolóban nem akármilyen híreket osztott meg a követőivel a lelkipásztor. – Az élbolyban csupa legendás futó, Spartathlon, DZD, UB, kör teljesítők vettek részt. Az első harminc kilométernél, találkoztunk Varga Milánékkal, itt értek utol Lubics Szilviáék, így aztán Hahótig, szó szerint, az egyik legnagyobb magyar ultrafutó lába nyomában is futhattam. De ugyanekkor futottam össze Horváth Vilmos legendás ultrafutóval is, és onnantól száz kilométeren keresztül elválaszthatatlanok lettünk. Nélküle nem sikerült volna, mert simán eltévedtem volna, így a hetvennyolcból hetedik-nyolcadikként értünk be.

Tízezer kalória kiesett

Nem volt ugyan könnyű a feladat, de komolyabb baj nélkül sikerült a futás, mesélte a lelkipásztor: – Körmöm sem esett le, semmi vízhólyag, valamelyest csak izomláz. A gyomromat kicsit megviselte a dolog, mert az ivásra-evésre vagy effélékre nagyon oda kell figyelni, tízezer kalória, én meg erre még kevésbé vagyok fogékony. Elsőként köszönöm is Milánnak, aki nélkül nem jutottam volna el Nagykanizsára, és Barbarának, hogy végig kísértek, itattak, végül pedig hazahoztak. Vilinek, a magyar ultrafutás élő legendájának, akivel száz kilométeren át együtt voltunk. Köszönöm azoknak, akik ennek a figyelemfelkeltő futásnak kapcsán, támogatták és támogatják a százhalombattai Felhőjárók Alapítványt! 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában