Lárvát és a bábját, s mi jó falat

Ön szerint mely rovarok alkalmasak élelmiszerként való felhasználásra?

– Tulajdonképpen bármilyen rovart meg lehet enni, ami nem mérgező, nem rossz ízű, nem fertőző és nem túl kemény a páncélja. Ha viszont arra vonatkozik a kérdés, hogy mely fajokat lehet gazdaságosan tenyészteni emberi élelmezésre, akkor egyelőre még kevés faj jön szóba, leginkább egyes tücsökfajok, illetve a fekete katonalégy és a lisztbogár lárvája.

Azt szokták mondani, hogy egy átlagos európai, magyar ember évente nagyjából egy kilogramm rovart eszik meg – persze nem szándékosan. A nyári estéken véletlenül lenyelt árvaszúnyogok vagy a cseresznyével elfogyasztott „kukacok”, vagyis a cseresznyelégy lárvái teszik ki a kisebb hányadot. Az elfogyasztott rovartömeg jó része úgy kerül a gyomrunkba, hogy a különféle élelmiszereknél és alapanyagoknál van egy határérték, hogy mennyi rovarmaradványt tartalmazhatnak, és ez az érték, ha alacsony is, nem nulla. Persze itt szinte láthatatlanul apró, teljesen ártalmatlan törmelékekről van szó, amelyeket legfeljebb mikroszkóppal lehet azonosítani.

Van azonban egy rovarokból kivont anyag, melyet fel is tüntetnek az árukon: ez a bíborpajzstetvekből kivont kármin. Szép sötétvörös színű, ezért sok élelmiszerhez és italhoz adják színezékként. És ne feledjük: a mézet is rovarok állítják elő nekünk.

Tekintsünk azonban Európától távolabbra! Akinek volt már alkalma szétnézni egy délkelet-ázsiai piacon, láthatta, hogy meglepően sokféle rovart árulnak és esznek. Sáskát, szöcskét, darázslárvákat, hangyabábokat, gubójuktól megfosztott selyemlepkebábokat, félarasznyi tutajpoloskákat láthatunk. Ma a Föld országainak 80 százalékában kétmilliárd ember fogyaszt nagyjából 1900 rovarfajt.

Állíthatjuk-e azt, hogy jelentős szerepet tölthetnek be valamikor a jövőben az agrárium új ágazatként?

– Igen, mindenképpen kell számolni a rovarevéssel és -tenyésztéssel. A rovarok tenyésztéséhez sokkal, de sokkal kevesebb földterület, víz és takarmány, akár mindenféle biohulladék kell, mint a szokásos háziállatokhoz. A rovartest 80 százaléka ehető, a többi háziállat esetében ez 50 százalék körüli. Egy kilogramm „tücsökhús” előállítható 2,1 kg takarmányból; csirkénél ehhez 4, marhánál 18 kilogramm kell. És nagyon fontos, hogy az üvegházhatású gázok, főleg a metán kibocsátása a rovaroknál elenyésző a legelő patásokhoz képest, ürülékük pedig minden kezelés nélkül azonnal a talajba juttatható. De azért ne feledjük, hogy a rovartenyészetekhez jól szabályozott, állandó körülmények kellenek, mert a rovarokat nem lehet a szabadban, ridegen tartani.

A hétköznapi embert rá lehet-e venni és érdemes-e rávenni erre a táplálékra?

– A nyugati kultúrában ez még nehézkes, ezért fontos a fokozatosság és a megfelelő marketing. Európában és Észak-Amerikában a rovar­evés egyelőre kuriózum, ám egyre inkább terjed, gondolok itt például a csokival bevont lisztkukacra vagy a hagymás ízesítésű sózott szárított tücsökre. Töltelékárukban azonban a rovarpor és a rovarpép kiválthatja a szójalisztet és a hús egy részét is, és innen kiindulva lassan más fogásokat is meghódíthat. Az Európai Unió élelmiszer-biztonsági hatósága a lisztkukacot a minap a biztonságos élelmiszerek közé sorolta.

Vannak-e keresztbetegségeink?

– Olyan kórokozóról nincs tudomásom, ami a tenyészthető rovarokat és az embert egyaránt megbetegítheti, de azért itt még nagyon sok a kutatnivaló. Ne feledjük, az élelmiszerként hasznosított rovarokat a bélflórájukkal együtt fogyasztjuk. Az viszont ismert, hogy a rovartenyészetekben dolgozóknál allergiás tünetek jelentkezhetnek.

És a fajok eltűnése a biodiverzitás csökkenésével függ össze, vagy más miatt tűnnek el?

– A rovarfajok tömegeinek eltűnése éppen a biodiverzitás csökkenésének egyik leginkább szembetűnő jele. Négy fő oka van a rovarok visszaszorulásának: az egyik az egyre intenzívebb földhasználat, mely monokultúrákon alapul, és egyre kevesebb természetes élőhelyet hagy meg. A másik a klímaváltozás, de számottevő hatása van a növényvédő szerek túlzott alkalmazásának és az inváziós fajok beözönlésének is. Emellett a fényszennyezés is hátrányosan befolyásolja az éjszaka aktív rovarok kilátásait.

A hozzánk érkező hírekben van némi ellentmondás. Most hogyan tekintsünk a rovarokra? A jövő táplálékai lesznek, vagy kihalnak?

– Is. Szerintem nem lehet és nem is érdemes megúszni, hogy rovarokat együnk, mármint a mainál nagyobb mennyiségben. Ám az, hogy néhány fajt nagyüzemileg tenyésztünk emberi fogyasztásra, nem menti meg a szabad természetben élő, különleges körülményekhez erősen alkalmazkodott, ezért érzékeny rovarfajokat a kihalástól. A rovarfajok százezreiről annyira keveset tudunk, hogy még az élőhelyükön való megvédésük is nagyon nehéz, fogságban nevelésük fajmegőrzési célból pedig megoldhatatlan. Sajnos, a fajok eltűnése már most is ütemesen zajlik, és nem nagyon látni az alagút végét.

Tudta-e, hogy…?

Sokan egy lehetséges táplálékforrást látnak a rovarokban, amiket jól lehet szaporítani és olcsón lehet tartani. Azt azonban minden gazdálkodó tudja, hogy ha növényekkel, ha állatokkal foglalkozik, az intenzív tartást sok élőlény nem bírja.