Öt éve a lépcsőn is háttal araszolt le, tavaly maratont futott

Olvasom Harangozó József egyik legutóbbi bejegyezését a közösségi felületén, hogyan foszlott le róla a futással járó külsőségek sorozata a drága felszerelés meg a „csak azért is többet fogok teljesíteni” képzetek elhagyásával, és lett belőle többéves futómúlttal, mint mondja „mezítlábas” futó. „A testemmel megbarátkoztam és azóta is csak és kizárólag neki futok, mert amióta a testem jelzéseit figyelem, még a teljesítményem és a hangulatom is jobb lett, amit úgy hívnak, boldogság.”

De ugorjunk csak vissza három-négy évtizedet, amikor a helyi futóberkekben csak Faterként hívott férfi évekig teherautósofőrként, majd bányászként dolgozott (ezek közismerten gerincgyilkos foglalkozások!), s már 31 évesen csigolyaműtétre szorult.

- Már az operáció előtt sem tudtam se állni, se feküdni, a műtét után meg a lépcsőn is csak nagyon óvatosan, lassan, hátrafele bírtam menni. Nem sportoltam soha korábban, 44 voltam már, mikor a lányomtól kaptam ajándékba egy kerékpárt...

József elkezdett az életmódról olvasgatni, tájékozódni. Ő és felesége először az étkezésüket reformálták meg, de a futás még mindig igen messze volt, sőt. Közel hatvanéves volt, mikor bozótvágás közben tönkrement a térde is, amire az orvos hyaluronsavas injekciós feltöltést javasolt. József kicsit utánanézett, mit lehetne ehelyett csinálni egy térdízülettel. Lassan, apránként kezdett nyújtani, tornázgatni, majd egyszer csak elment a minden hónap utolsó vasárnapján szervezett helyi sporteseményre, a Mór Fit Runra. Mint mondja, nagy csalódásként élte meg, hogy a kitűzött öt km helyett akkor csak kettőt tudott lefutni.

- Hazamentem, folytattam a guggolásokat, a combizom-erősítést. És jártam tovább a futóedzésekre, eseményekre. Az inspirált, hogy ha tíz másodperccel is, de jobb lehetek az előző eredményemnél. Hogy mindig jobb lehetek egy kicsivel.

2016 egyrészt vízválasztó év lett Faternak, másrészt a kihívások esztendeje. A születésnapján futotta le élete első maratonját, a fiától pedig tandemrepülést kapott ajándékba. A görögországi maratonra utazva akkor ült életében először utasszállító repülőgépen.

Legutóbb, szeptember elején állított maga elé újabb nagy kihívást: a születésnapján lefutotta a születési évével megegyező 52 kilométert. Fut az idő elől, s az tényleg megállt felette: a szemében huncut mosoly bujkál, ahogy megemlíti: míg korábban elképzelhetetlen volt számára, hogy utolérje az unokáját, ma simán azt mondhatja neki: érj utol, ha tudsz!